DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Elnök Úr! Hallgatva a dohányzás melletti ágálást vagy megfordítva, mindenképpen a nemdohányzók érdekében szeretnék egypár szót szólni. Én is dohányoztam, tehát nem vagyok ellensége azoknak, akik dohányoznak. Ez természetes fiatalkori velejárója az életnek, azonban késõbb, amikor rájön arra, hogy ez a szenvedély elég káros, rengeteg betegség hordozója; ugyanakkor egyéni elbírálás alá esik, hogy ki dohányzik vagy ki nem dohányzik.
(19.40)
Azonban olyan intézményeknél, egészségügyi intézményekben vagy társas összejöveteleken a dohányzásnak óriási hatása van az ember hangulatára, és itt a dohányosok védelmében vagy a nemdohányzók védelmében igenis a képviselõháznak feltétlenül olyan álláspontot kell kialakítani, hogy védje a passzív dohányosokat, védje azokat az egészséges embereket, akik a dohányfüstre allergiások, védje azokat az embereket, akik asztmatikus betegségben szenvednek, akik kénytelenek eltûrni a dohányosok szeszélyét és azok agresszivitását. Mert a fellépõ egyénnek, aki kéri, hogy ne gyújtsanak rá olyan helyen, ahol tömegek tartózkodnak, nagyon goromba szavakkal válaszolnak az emberek - tisztelet a kivételnek, természetesen. Figyelmen kívül hagyják, hogy egy szülõotthon folyosóján dohányozzanak, ahol az a kisgyerek, aki a pólyában fekszik, nem tud védekezni.
Én ezekre gondolok, és ennek érdekében mindenképpen olyan kompromisszumra kell jutni, hogy ezeknek a rendelkezéseknek érvényt szerezzünk, mert egy felnõtt ember el tud menni onnan, de egy gyerek, egy beteg, aki ki van szolgáltatva egy szeszélynek, az nem tud elmenni. Én erre hívom fel a tisztelt képviselõtársaim figyelmét.
Nem ítélem el a dohányosokat természetesen, adózzanak a szenvedélyüknek, azonban az sem mindegy, hogy mit szívnak, és itt képviselõtársam utalt erre. Odavan a magyar dohányipar mítosza; amikor én is dohányoztam, ezelõtt 40 évvel, kérem olyan kiváló magyar dohányjövedékek voltak... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a trafikokban, hogy valóban élvezet volt szívni - zárójelben mondom -, de ez megszûnt. Én mind a két félt megértem, azonban olyan rendeleteket alkossanak, alkossunk itt, hogy megfelelõ legyen mind a két fél számára. Köszönöm szépen. (Taps.)