GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon röviden, figyelembe véve azt, hogy a parlament mai ülésének ez az utolsó napirendi pontja, és a teremben tulajdonképpen a honvédelmi bizottság tagjai közül sincsenek képviselõtársaim, ezért talán néhány olyan lényeges dologra szeretnék csak utalni, amelyeket nem állt módomban a honvédelmi bizottsági ülésen elmondani, és szeretném a tisztelt Háznak is figyelmébe ajánlani.
Az elnök úr által ismertetett határozatijavaslat-tervezethez egy módosító indítványt terjesztettem be, amely két bizottsági ülésen, a honvédelmi bizottsági ülésen és az önkormányzati, rendészeti bizottsági ülésen sem kapta meg az egyharmados többséget sem. Sajnálatosnak tartom, mert az érveket - értelemszerûen - távollét hiányában (Sic!) nem tudtam elmondani, ugyanakkor a honvédelmi bizottság eddigi ülésein két alkalommal is foglalkozott azzal, hogy az 1993-ban elfogadott CX. honvédelmi törvény 5. §-át, amely meghatározza, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erõi részletes bontású létszámát az Országgyûlésnek kell meghatározni, milyen módon kell értelmezni.
Több tudományos kutatóintézetnél és különbözõ szakmai területeken próbáltunk tájékozódni e tekintetben, nemzetközi tapasztalatokat próbáltunk összegezni, s a módosító javaslat megfogalmazásakor alapvetõen egy általános elvi szabály van, amely ilyen esetben általában a törvényekben vagy országgyûlési parlamenti állásfoglalásokban, illetve határozatokban megjelenik, hogy a részletes bontású létszám - a régi római kortól napjainkig - általában három elemet tartalmaz. Meghatározzák adott esetben, hogy a személyi állomány létszáma mennyi; meghatározzák, hogy ez mennyi katonai szervezetbe tömöríthetõ; és természetszerûleg meghatározzák, hogy mennyi az a mennyiség, amely haditechnikai eszközökbõl e tekintetben rendelkezésre áll.
Szükséges ez azért is, mert másképp - amióta a fegyveres erõ vagy haderõ egyáltalán létezik - költségvetést tervezni, nem lehet. Csak úgy lehet, ha meghatározott létszámra, szervezetre, technikai eszközre lebontva jelenik meg, hiszen annak az ellátása, fenntartása, üzemeltetése, mûködtetése, illetve a fegyveres erõk alkalmazása során pedig teljes egészében az ellátása történik meg.
A másik ilyen dolog, amelyet célszerû lett volna figyelembe venni, hogy ezt a honvédelmi bizottsági üléseken felvetõdött kérést a kormány regisztrálta, hogy ténylegesen utána kell ennek nézni, hiszen már az egy óriási nagy dolog, hogy a '93-as honvédelmi törvény elõírásának megfelelõen 1995-tõl évrõl évre az Országgyûlés határozza meg a létszámot, amely - sajnos - két elemet ugyan nem tartalmaz, mert ez a javaslat is, amely elõttünk fekszik, kimondottan csak a személyi állományra vonatkozik.
Ugyanakkor már az ez évi költségvetésben láthatjuk, hogy a parlament elfogadta, és a kormánykoalíció terjesztette elõ azt a költségvetési mechanizmust, amely úgynevezett gördülõ költségvetést ír elõ, tehát 1+2 évre határozza meg, ami még inkább megköveteli, hogy a fegyveres erõknél ténylegesen ez a létszám ilyen összetételben kerüljön meghatározásra. Hiszen másképp nem lehet megmondani, hogy mennyi katonatisztre és tiszthelyettesre vagy határõr tisztre, tiszthelyettesre van szükség a különbözõ fegyveres erõknél, milyen szervezeti struktúrában vannak - tulajdonképpen ennek a mûködtetése másként nem történhet -, ott milyen technikai eszközmennyiséget kell üzemben tartani, illetve annak a készenlétét megfelelõ formában biztosítani.
Azt tapasztalhattuk az elmúlt hat évben, hogy nem lett ilyen értelmezés és, nem lett a parlament által egy kicsit hosszabb távra meghatározva a fegyveres erõk rendszeresített létszáma, ebbõl adódik, hogy évrõl évre, sõt évente néhány esetben kétszer is változik a létszám, ezáltal olyan, egyrészt erkölcsi veszteségek keletkeznek, amit abban lehet megfogalmazni, hogy 1990-tõl napjainkig megközelítõen hét és félezer tiszt, tiszthelyettes hagyta el a fegyveres erõket, a határõrséget és a honvédséget, ami elsõsorban a különbözõ létszámcsökkentések, átszervezések nem átgondolt voltából fakadt: egyik évben megszüntettünk egy alakulatot, a következõ évben ugyanazt az alakulatot létrehoztuk ugyanabban a helyõrségben; egyik évben megváltoztattuk az egyik magasabb törzsnek a megnevezését, a másik évben újra visszahozzuk ugyanannak a törzsnek egy más funkciós rendeltetésben hasonló létszámát. Közben tisztek, tiszthelyettesek vándorolnak, vagy családjuktól távol vannak.
Nem is szólok most az anyagi kárról. Ha egyszer a tisztelt képviselõtársaim a különbözõ tudományos kutatómûhelyek ilyen jellegû számait megismernénk, akkor láthatnánk, hogy sajnos több milliárd forintos anyagi kár keletkezik abból, hogy ötletszerûen határozzuk meg vagy határozza meg a parlament a fegyveres erõk létszámát, és abból csak azt fogalmazza meg, amit a jelen határozatban is, hogy mennyi a tiszt, mennyi a tiszthelyettes, mennyi a hallgató, mennyi a közalkalmazott, mindösszességében ez mennyi; de azt, hogy milyen szervezeti struktúrában, milyen haditechnikai eszközökkel ellátva történik ez, ennek sajnos, nincs a törvény által elõírt formában meghatározása.
(20.10)
Befejezésül szeretném elmondani, tisztelt képviselõtársaim, a honvédelmi bizottságban felvetõdött, hogy ezek a számok miért éppen ilyen formában jelentkeznek. Mint ahogy módosító indítványomban rögzítettem, ez alapvetõen három dologra támaszkodik. Egyrészt a haderõ-csökkentési tárgyalások alkalmával a haditechnikai eszközöket illetõen a hagyományos fegyverek vonatkozásában Magyarországnak meghatároztak egy maximális számot - itt ez szerepel. A második pontban a szervezetekre vonatkozó lehetséges létszámot határoztam meg, amely békében meghatározott reagálóképességgel rendelkezik és tartalékképzéssel, kiképzéssel foglalkozik. Az elsõ pontban pedig a különbözõ állománykategóriákban alkalmazható pillanatnyilag lehetséges létszámot határoztam meg. Célszerû lenne, ha ezekben 1997. december 31- ig meg tudnánk állapodni, és 1999-ig, 2000-ig, nagyjából a NATO- csatlakozás várható idõpontjáig a békerendszeresített létszám lényegesen nem változna. Legfeljebb csak a belsõ arányok változhatnának, mégpedig oly módon, hogy kevesebb tiszt, több tiszthelyettes és még több szerzõdéses katona legyen. Az általam javasoltaknak megfelelõen ez azt jelentené, hogy 1998. január 1-jével például a Magyar Honvédségben közel 21 és fél ezer tiszt, tiszthelyettes és szerzõdéses katona teljesítene szolgálatot, és körülbelül ugyanennyi sorkatona. Ez azt jelentené, hogy 1998. január 1- jével 50-50 százalékos lenne a hivatásosok és sorállományúak aránya, s így lehetõvé válnék, hogy egy vegyes összetételû békerendszeresített haderõt tartsunk fenn az ezredfordulón, amit megfelelõ formában tudnánk finanszírozni.
A másik kérdés a határõrséggel kapcsolatos, amelynél mindenképpen szükséges lenne azt a nehéz terhet részben megoldani, amelyet az alkotmány elõírására hivatkozva gyakran félreértelmezünk. Nevezetesen arról van szó, hogy a határõrségnek sajnos változatlanul megmaradt a kettõs funkciója, egyrészt a katonai védelem feladatai - fõleg a kilencvenes évek közepétõl -, valamint a rendészeti jellegû feladatok, amelyek a határõrség kapacitásának 98-99 százalékát kötik le. Szükséges lenne, hogy egy korszerû, európai színvonalú határõrség végezze a határrendészeti feladatokat, amelyben tisztek, tiszthelyettesek, közalkalmazottak és szerzõdéses katonák, határõrök teljesítsenek szolgálatot, a sorkatonai szolgálat pedig 1999. január 1- jével megszûnjön. Ezt az idõpontot nem én találtam ki. Amikor különbözõ intézetek számvetéseket végeztek, megállapították, hogy a várható bevonulási arányok figyelembevételével, a tartalékképzés lehetõségeinek kihasználásával 1999. január 1-jétõl megvalósíthatóvá válna, hogy a határõrség csak az általam említett hivatásos, szerzõdéses és közalkalmazotti állományból tevõdjön össze.
Befejezésül szeretném elmondani, tisztelt képviselõtársaim, hogy két alapvetõ követelmény miatt lenne szükséges, hogy az Országgyûlés az általam javasolt módon foglalkozzon a fegyveres erõk létszámával. Egyrészt azért, hogy az ezredforduló idõszakára pontosan meg lehessen határozni a katonai felsõoktatási intézményekben képzendõk létszámát; másrészt el lehetne készíteni azt az 1999-tõl 2001-ig szóló konkrét programot, amely alapján a magyar fegyveres erõk teljes átalakítását be lehetne fejezni, és el lehetne készíteni egy a 10-15 éves, hosszú távú haditechnikai fejlesztési programot is. Ha nem határozunk meg egy fix létszámot, akkor a költségvetés kapcsán szinte minden évben mozgó céltáblára lövünk, és vagy találunk, vagy nem, vagy sikerül, vagy nem.
A másik indok, amit ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani - bár a magyar sajtóban errõl keveset lehet olvasni, azonban a nemzetközi tudományos világban, fõleg a hadtudománnyal foglalkozók körében különbözõ tanulmányok kapcsán gyakran tapasztalni olyan véleményeket - , hogy a kelet-európai államok, így többek között Magyarország vonatkozásában is többször felróják, hogy nincs átgondolt nemzetvédelmi stratégia, amely meghatározná azokat az alapvetõ cövekeket, amelyekre tervezni lehet, amelyekre nemzetközi ipari együttmûködést lehet megvalósítani, és egy hosszú távú haditechnikai fejlesztést eredményezhet.
Ezt csak azért szeretném külön megjegyezni, mert - megítélésem szerint - enélkül tovább folytatódik az általam említett erkölcsi veszteség. Nem valószínû, hogy ebben az évben megáll, sõt tovább folytatódik az ad hoc jellegû katonai szervezetek létrehozása vagy megszüntetése, mint ami néhány helyen történt, például Várpalotán, Taszáron vagy Nagykanizsán - de lehetne több helyõrséget is felhozni példának. Mindig csak a katonai területre koncentrálunk, és távol áll tõlünk, hogy megvizsgáljuk, az adott polgári lakosságra összességében milyen hatással vannak az ilyen jellegû változások.
Befejezésül hadd mondjam el, tisztelt képviselõtársaim, hogy a honvédelmi törvény (5) bekezdését értelmezhetjük úgy, ahogy akarjuk, és mint a strucc, betesszük a fejünket a homokba. De ezzel a külvilágban még nem változnak a tények, s megítélésem szerint tovább folytatódik az a folyamat, amely a nemzet biztonsága szempontjából egyáltalán nem közömbös. Ezért szerettem volna, ha a tisztelt bizottságok, illetve a tisztelt parlament ezzel a javaslattal egy kicsit behatóbban foglalkozik, és valamilyen módon megpróbáljuk fixálni hosszabb távra annak a három komponensnek az alkalmazását, amelyek nélkül megítélésem szerint tervszerû, racinális költségvetéssel alátámasztott fegyveres erõ mûködtetését végrehajtani nem lehet.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)