PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Természetesen Pokorni Zoltán nem olvasta a levelemet, nem is kell, hogy olvassa. Teljes félreértésben van, amit szeretnék vele tisztázni. A helyzet az: nem azt kérdeztem, hogy ki legyen a Mol elnöke. Annak idején nem azt kérdeztem, hogy Pál Lászlót ki lehet-e nevezni a Mol elnökévé, és nem azt, hogy most fel kell-e állítani. Ez az én döntésem lesz.
A kérdés egészen más. Annak idején az volt a kérdés, hogy egy országgyûlési képviselõ vállalhat-e egy állami vállalatnál vezetõ funkciót, amikor még nem volt ilyen törvény. Most az a kérdés, hogy a Magyar Szocialista Párt számára mi a kezelhetõbb. Mindannyian tudjuk, egy jelentõs gazdasági kár keletkezik a Molnál, ha ma felállok. Ezt bizonyítani tudom. (Moraj. - Derültség az ellenzéki padsorokban.) Uraim! Sajnos, ez így van. Nem az MSZP számára, hanem az ország számára. (Moraj.) Néhány nappal vagyunk a privatizáció elõtt, mindennap folynak privatizációs tárgyalások, mindennap megnézik és megméretik a Mol vezetését a külföldi és a hazai befektetõk. Az embernek el kell döntenie, kárt okoz-e azzal, hogy feláll, vagy nem okoz kárt.
A másik oldalon pedig a Szocialista Pártot érinti az, hogy ha innen állok fel, akkor eggyel kevesebb képviselõi helye van. Ebben kell dönteni, nem abban, hogy ki foglalja el egy állami vállalat vezetõ pozícióját. Az MSZP engem nem jelölt, hanem annak idején az MSZP hozzájárult ahhoz, hogy engem jelöljenek. Tehát én elvállalhattam egy ilyen jelölést, és nem arról volt szó, hogy a Szocialista Párt beavatkozott volna az ÁPV Rt. döntési folyamataiba.
Uraim! A dolog a helyén van. Ma megszületett a törvény, és el fogom dönteni, hogy a két választási lehetõség közül melyik mellett maradok. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) De ehhez kikérem a pártom véleményét, mert nem kívánok nagyobb kárt okozni annál, mint amit feltétlenül muszáj. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)