HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Három rövid megjegyzés az itt már sokszor lezajlott vitára:
Egyrészt magam is tanáremberként a pedagógusok nevében visszautasítom azokat a vádaskodásokat, amelyek ma a körülbelül 97 százaléknyi önkormányzati állami oktatási intézményben dolgozó pedagógusok nemzettudatot nevelõ munkáját ilyen formában leértékelik, mint azt a hozzászólásokban hallottuk. Azt gondolom, ez egyszerûen semmilyen formában nem felel meg a tényleges viszonyoknak, a pedagógusok iskolai munkájának. (Taps.)
A másik megjegyzésem: lehet persze itt mindenféle dolgokat mondani. Csépe Béla képviselõtársam összekeverte a közoktatási intézmények finanszírozását a felsõoktatási intézményekével. Nyilván nem tudja - vagy ha tudja, elfelejtette -, hogy a közoktatási intézményekkel, egyházi intézményekkel van egy húsz évre szóló megállapodás. Többen sérelmeztük ezt a megállapodást, én ma is sérelmezem. Ezt az elõzõ kormány a két választási idõszak közötti egy-két hétben kötötte meg. Azt gondolom, ez diszkriminatív, hiszen speciális helyzetbe hozza, pozitív értelemben diszkriminálja a közoktatási intézményeket az egyház, amennyiben ezek egyháziak. Jobb pozícióba hozza, mint a 97 százaléknyi önkormányzati iskolákat, amelyek sajnálatos módon tényleg elég rossz helyzetben vannak. Ez a dolog egyik fele.
A dolog másik fele azonban, hogy végre egyszer el kéne azt dönteni, hogy az egyházi iskola állami iskola-e, vagy nem. Tudniillik a vita errõl folyik. Tisztelt ellenzéki képviselõtársaim azt követelik, hogy az egyházi iskolák legyenek újból állami iskolák. Ezt lehet követelni. Szerintem ez nagyon nagy hiba lenne, nem is gondolom, hogy ezt szeretnék az egyházi iskolák elérni, mert százszázalékos állami finanszírozással az egyházi iskolák csak abban különböznének az állami iskoláktól, hogy tudniillik abba semmiféle beleszólása nincs a teljes egészében finanszírozó államnak. Azt gondolom, ha valaki egy iskolát tart fenn, akkor annak következményei vannak. Az egyházak pontosan tudják egyébként, hogy ennek pénzügyi következményei is vannak. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.) Ennek megfelelõen természetesen különbözõ a finanszírozás az állami és az egyházi iskolákban. (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.)