DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindaz, amit ön elõadott, az kerek volt, egész volt, csak sajnos alapjaiban nem áll összhangban azzal, amit a magyar külpolitika célkitûzésként megfogalmazott, s amit mindennap a napi gyakorlatában is teljesít.
Nem igaz az, hogy Magyarország a NATO-csatlakozás vagy az európai uniós csatlakozás menetében bármilyen módon is az elsõ körbõl kikerült volna, lemaradt volna vagy átsorolódott volna bármilyen más körbe.
(16.50)
Ön beszélt arról, hogy Magyarország nem helyez elég nagy hangsúlyt a visegrádi országokkal való együttmûködésre. Sokszor volt már szó errõl a parlamentben, és jól tudja, éppen azon a napon, amikor a cseh miniszterelnök itt jár Magyarországon és tárgyalásokat folytat, épp azokon a napokon, amikor egyre szorosabb az együttmûködés Lengyelország és Csehország között a NATO és az európai uniós együttmûködés kérdésében, ezek a felvetések nem állják meg a helyüket. Kétségtelen tény, hogy Szlovákia kiválása ebbõl a csoportból bizonyos nehézségeket okozott, ezért azonban úgy vélem, hogy a legkevésbé minket lehet felelõssé tenni.
Ami Magyarországnak a SECI-hez való csatlakozását illeti, ezt a kérdést mi már egyszer megtárgyaltuk egy korábbi duett keretében, éppen képviselõ úr felvetése kapcsán. Akkor is egyértelmûvé tettem, hogy Magyarország többféle okot mérlegelt, amikor csatlakozott. Ezek között nagy szerepet játszott az a levél, amelyet akkor idéztem, és amelyet Clinton elnök írt Horn Gyula miniszterelnök úrhoz, és amelyben két dolgot egyértelmûvé tett Clinton elnök, és úgy gondoljuk, hogy ebben a megítélésben minden fontos nyugat-európai szövetséges osztozik. Elõször is kijelenti a levél, hogy Magyarország nem tartozik a délkelet-európai térséghez, annak a határán van, de mint ilyen, érdekelt a térség stabilitásában. Másrészt pedig kiemeli, hogy Magyarország részvételére azért van szükség, mert Magyarország a stabilitás egyik oszlopa és a stabilitás exportõre - szó szerint ezt a kifejezést használja.
Tehát mi ezt a szerepet töltjük be, azt hiszem, hogy ez nem egy lebecsülendõ, nem egy becsmérlendõ szerep (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), és egyáltalán nem hátráltatja a mi euro-atlanti törekvéseinket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)