SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Amikor 1994-ben ezt a parlamenti ciklust megkezdtük, azt gondoltam, sõt hittem, hogy a jogalkotónak és a törvényhozónak ugyanaz a célja, ugyanaz a feladata: mégpedig arra törekedni, hogy a kor igényének és követelményének megfelelõ színvonalú törvényt hozzon létre.
Úgy fogalmaztam meg ezt az igényt, hogy az új törvényben ne folytatódjon a pártállam elmélete és gyakorlata. Úgy fogalmaztam meg a követelményt, hogy ha egyszer már az Európai Unió felé tartunk, és be akarunk kerülni, akkor legyen összhangban - vagy a divatos szóval élve: harmonizáljon - az Európai Unió jogszabályaival.
Sajnos, e törvényjavaslatnál a jogalkotóban csalódnunk kellett, mert ebbõl a törvényjavaslatból az látszik, hogy a modern törvény megalkotásában a kormány csak a gondolati megvalósításig jutott el; mert ez a törvényjavaslat az elõbb említett két feltétel egyikének sem felel meg.
Hogy a törvényhozó is csak a gondolati megvalósításig jutott-e el, azt majd meglátjuk a törvényjavaslat szavazásánál. Én mindenesetre sajnálom, hogy eddig felszólaló képviselõtársaim többsége nem szentelt nagy figyelmet e törvényjavaslatnak, mert véleményem szerint protokollfelszólalások hangzottak el. Még sajnálatosabb az, hogy a kijelölt három bizottság egyike sem vállalta fel a szakmai vitát - ezt a következtetést viszont a bizottsági elõadók szavaiból vonom le -, holott lett volna mit észrevételezni, lenne mit javítani, módosítani - sõt lehet, hogy módosításokkal sem lehet javítani e törvényjavaslaton, mert sok lesz a koherenciazavar. Ezzel aztán véleményem szerint olyan helyzet állt elõ, hogy az apparátus - akik készítették ezt a törvényjavaslatot - beviheti a kormányt, de bennünket is olyan alagútba, amelynek nincs kijárata; sõt, félek attól, hogy már a téglát és a maltert is odakészítették, hogy amikor bemegyünk, akkor befalazzák.
Nem tudom, önökben felmerült-e a törvényjavaslat tanulmányozása során két olyan kérdés, ami bennem is fölmerült. Az egyik: valóban akar-e a kormány egy új törvényt, vagy elfogadja a jelenlegi helyzetet? Vagy a másik: az apparátus tud-e új módon gondolkodni, vagy a régi gondolkodás rabjává lett? De azt illõ lenne figyelembe venni, hogy 1974 és 1997 között azért némi változás történt ebben az országban. Csak néhányat említek: megváltozott a politikai rendszer; megváltozott a társadalmi rendszer; változásban van a gazdasági rendszer; Magyarország szabad és független állam lett; haladunk - vagy haladnunk kellene - a demokratikus jogállam felé, ahol azért az alapvetõ emberi jogoknak mindenféleképpen érvényesülniük kell. Hiszen ez a törvényjavaslat mit mutat?
Kérem, vegyék elõ az 1974-es minisztertanácsi rendeletet és az 1/1975-ös belügyminiszteri rendeletet! Meg fogják látni, hogy erre épül, azaz folytatja a pártállami gyakorlatot, sõt kiegészül olyan jogokkal, ami a negyvenes évek végi határõrség sajátja volt. Ezért aztán ki kell jelentenem e törvényjavaslatról, hogy ezt az ötvenes és a hatvanas évek bármely kormánya elfogadhatta volna, mert az akkori diktatúra minden igényét és követelményét ez a törvényjavaslat kielégítette volna.
Hiszen mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege? Az, hogy egy fegyveres szerven belül olyan hatalmi koncentrációt kíván létrehozni, amely példátlan egy demokratikus jogállamban.
Milyen hatalmi koncentráció jön létre? Olyan, hogy ez a fegyveres szerv gyakorolja a haderõ jogait akár önállóan is, gyakorolja a határõrség jogait - nemcsak a határon, hanem az országon belül is -, gyakorolja a rendõrség jogait, és gyakorolja a nemzetbiztonsági szolgálatok jogait. Ezt a hatalmi koncentrációt ráadásul a fegyveres erõknél akarják megvalósítani, ami azért is elfogadhatatlan, mert az ilyenfajta koncentráció kifejezetten a katonai diktatúrák sajátja.
Nem kellett volna mást tennie a jogalkotónak, amikor megkezdte e törvényjavaslat kidolgozását, mint ki kellett volna tekintenie akár nyugatra - de lehetett volna most már északra, délre, délnyugatra is tekinteni. Ugyanis északon, délen és délnyugaton azt láthatták volna, hogy amelyik állam az Európai Unióba akar menni, a határõrizet terén már szakított a múlttal. Horvátország és Szlovénia például kivette a fegyveres erõkbõl a határõrséget, és határrendõrséget szervezett. Szlovákia nemcsak határrendõrséget szervezett, de integrálta az országos rendõrség kötelékébe is, és modern gépekkel látta el a határátkelõhelyeket. Errõl majd még a részletes vitában az érdekesség kedvéért beszélni fogok.
(17.40)
Így már érthetõ, hogy például Szlovákiában a határrendõrséget egy 23 fõs osztály irányítja. Nyugaton viszont a határcsendõrség - Ausztriáról beszélek - vagy a határõrség - Németországról beszélek - nem tartozik a fegyveres erõk kötelékébe, és nem is tartozott.
Tehát ki kell jelenteni: a demokratikus államokban a határõrség - legyen annak bármi az elnevezése: határrendõrség, határcsendõrség vagy határõrség - nem tartozik a fegyveres erõkhöz, mert nem engedhetõ meg, hogy fegyveres erõket belügyminiszter irányítson. Ennek a törvényjavaslatnak is éppen ezt a nyugati gyakorlatot kellene erõsítenie, de éppen az ellenkezõjét teszi.
Az eddig elmondottak alapján megint felmerül bennem egy kérdés: mi az a nagyon meghatározó ok, ami miatt a kormány elfogadja - és most engedjék meg, hadd éljek az egyik frakcióvezetõ úr kedvenc szóhasználatával - a dilettáns szakértõk vagy apparátus azon indoklását, hogy a határõrségnek a fegyveres erõk kötelékébe kell tartoznia. Ugyanis ezt kijelenthetem: igazi katonai szakértõ erre még csak gondolni sem mer, mert tudja, hogy ép ésszel elfogadható érvet nem tud felhozni arra, hogy a határõrség a fegyveres erõk kötelékébe tartozzon.
Ez a törvényjavaslat néhány alkotmányjogi problémát is felvet. Nem veszi figyelembe, hogy a fegyveres erõk irányítási jogköre nem azonos a rendvédelmi szervek irányítási jogkörével. Míg a fegyveres erõk irányítási jogkörébe beletartoznak az Országgyûlés, a köztársaság elnöke, a kormány és az illetékes miniszter, addig a rendvédelmi szervek irányítási jogkörét a kormány és az illetékes miniszter bírja. Nem veszi figyelembe, hogy a határõrség fegyveres erõ, és nem rendvédelmi szerv; csak rendészeti feladatai vannak az alapvetõ kötelességen túl, mint ahogy ezt az alkotmány írja.
Amikor a rendõrségi törvénynek több mint a felét átültették e törvényjavaslatba, nem vették figyelembe, hogy az irányítási jogkörök ütköznek - erre majd még példákon keresztül visszatérek -, és nem vették figyelembe, hogy a határõrség feladatait a határon és nem az ország belsejében kell elvégezni; legyen ez határvédelem a Magyar Honvédség kötelékében vagy határõrizet, határforgalom-ellenõrzés, vagy a határrend fenntartása. Nem veszi figyelembe, hogy az alkotmány három fegyveres szerv alapvetõ feladatát pontosan meghatározza: a fegyveres erõkét - tehát a Magyar Honvédségét és a határõrségét - és a rendõrségét. (Sic!)
Errõl az alkotmány így ír; olvasom a 40/A § (1) bekezdését: "A fegyveres erõk (Magyar Honvédség, határõrség) alapvetõ kötelessége a haza katonai védelme. A határõrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár õrzését, a határforgalom ellenõrzését és a határrend fenntartását." Majd a 40/A § (2) bekezdése: "A rendõrség alapvetõ feladata a közbiztonság és a belsõ rend védelme."
Ebbõl adódik, hogy a Magyar Honvédségnek nem feladata a határõrizet és a karhatalmi feladat - mint volt valamikor. A határõrségnek nem feladata a nyomozati munka és a titkosszolgálati munka - mint ahogy a rendõrségnek sem lehet feladata az országvédelem, a határõrizet s a többi. Ezt mondom azon képviselõtársaimnak is, akik a felszólalásaikban összekeverték az egyes fegyveres erõk, szervek feladatait.
Éppen e törvény másik hibája, hogy nem a határõrség rendeltetésébõl - azaz, hogy milyen célból hozták létre - vezeti le a feladatokat. Alkotmányossági szempontból összemossa a fegyveres erõk feladatait a rendvédelmi szervek feladataival. Ez a kuszaság okozza aztán azt az érzetet, ami által egyes képviselõk magánhadseregrõl beszélnek. Persze joggal beszélhetnének errõl, ha nem lenne szigorú alkotmányos gátja e "magánhadsereg" alkalmazásának.
Mi okozza ezt az érzetet? Két példát említek. Nem tudom elképzelni, hogy miért tették bele e törvényjavaslatba a rendõrségi törvény 58. és 59. §-át. Persze, nem értem, hogy a VI. fejezetet is miért tették bele - de az egy más kérdés, arról majd a részletes vitában fogok szólni.
Kérem, a következõt írja elõ a rendõrségi törvény 58. § (1) bekezdése; ebbõl csak két pontot olvasok fel, mert a többi a példához érdektelen: "A rendõrök csapaterõben alkalmazhatók - a) pont: az alkotmányos rend erõszakos megváltoztatására irányuló bûncselekmény elkövetése esetén - b) pont: a személyek élet- és vagyonbiztonságát tömegesen veszélyeztetõ események megszüntetésére vagy az ilyen következményekkel járó erõszakos cselekmények megakadályozására és az elkövetõk elfogására." Azért nem értem, hogy miért tették bele, mert ha ezt a rendõrségi törvény alkalmazzák a rendõrségnél, akkor, kérem, a kormány önállóan alkalmazhatja.
(17.50)
Azonban ha ezt alkalmazni akarják a határõrségnél, annak már, kérem, nagyon szigorú alkotmányos gátjai vannak! Ugyanis mit ír elõ az alkotmány 40/B § (2) bekezdése? Olvasom: "A fegyveres erõket az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges mértékben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények esetén, az alkotmány rendelkezésének megfelelõen kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendõrség alkalmazása nem elegendõ."
Tehát mirõl van itt szó? Ha a rendõrségi törvény 58. § bármelyik említett két pontjára a határõrséget alkalmazni kívánnák, akkor kérem, a következõ alkotmányos gátak vannak:
Elõször: az Országgyûlésnek ki kell hirdetni a szükségállapotot.
Másodszor: az Országgyûlésnek dönteni kell a fegyveres erõ felhasználásáról, de csak akkor, ha úgy észleli, hogy a rendõrség erre nem elegendõ.
Igaz, valaki azt mondhatja, hogy a köztársasági elnök úr is jogosult ezt megtenni. Így igaz. Így van. De mögötte ott van egy alkotmányos gát! Mégpedig az Országgyûlés honvédelmi bizottsága, amely szükségállapot idején köteles állandóan ülésezni, és ha azt látja, hogy a köztársasági elnök úr helytelenül döntött, azaz felülbírálja a döntését, akkor kérem, azonnal felfüggesztheti ezt a kiadott utasítást.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, így állunk ezzel a rendõrségi törvény alkalmazásával. De olvashatnám az 59. §-t is, amely a tömegoszlatásról szól. Tehát ebbõl le lehet vonni azt a következtetést, hogy a kormány önállóan az adott helyzetben a határõrségnek egy raját sem alkalmazhatja, mert alkotmánysértést követ el.
A másik példa olyan, amit már tavaly is - ha jól emlékszem, tavaly márciusban volt elõzetes megbeszélés, már akkor is - feltettem. Mégpedig úgy szólt, hogy mit keres két akciószázad a Ferihegyi repülõtéren. Én most nem tudom, hogy ott van-e, vagy nincs ott, de a példa szempontjából nem is érdekes. Ugyanis a kérdés úgy merül föl: ha a Ferihegyi repülõteret fegyveres banditák szétverik, a kormány akkor sem használhat föl az ott lévõ két akciószázadból még egy rajt sem. Mert tessék, az elõbb fölolvastam az alkotmányos gátat!
Kérdésem tehát, amire majd választ kérek, hogy miért tették bele a törvényjavaslatba a rendõrségi törvény 58., 59. §-át, ha egyszer nincs lehetõség a határõrség alkalmazására a kormány által önállóan, és miért nem elégedtek meg az alkotmány pontos megfogalmazásával.
Ezt a kérdést azért is teszem fel, mert a fegyveres erõk alkalmazása - és itt Kónya képviselõtársamnak mondanám, ha itt lenne - nem bizalmi kérdés. Ezt pontosan és félreérthetetlenül szabályozni kell. Azt azért úgy hiszem, elhiszik, hogy én hiszek a belügyminiszter úrban, sõt nem mondok újat, ha azt mondom, hogy hiszek a kormányban is. De azért annyira már nem, hogy az alkotmány ellenében kizárólagos jogot adjak a fegyveres erõk alkalmazására, és majd amikor alkalmazták, velem tudassák, hogy mit csináltak, mint ezt megtette 1941-ben Bárdossy. (Egy közbeszólásra reagálva:) Igen, az is lehet.
Velem Magyarország XX. századi történelme és története mondatja, hogy képviselõ elõtt, legyen az kormánypárti képviselõ, legyen az ellenzéki képviselõ, nem lehet olyan megbízható kormány, köztársasági elnök, miniszter, amelynek és akiknek a kezébe olyan jogot adnak, hogy önállóan döntsenek a fegyveres erõk alkalmazásáról. A döntés csak itt születhet meg, a parlamentben, még csak nem is egyszerû vagy nem is olyan minõsített többséggel, hogy a jelen lévõ képviselõk többségével, hanem a megválasztott képviselõk többségével, úgy, ahogy ezt az alkotmány helyesen szabályozza. És én megmondom önöknek, nem tudom, hogy mi lesz az új alkotmánynak a sorsa, lesz-e belõle valami vagy nem, de abban az alkotmányban is én ezt a garanciát követelni fogom. Mert ha ez a garancia nem lesz meg, akkor én leszek az elsõ, aki fellármázom a választópolgárokat, hogy ne szavazzák meg azt az alkotmányt, mert az csak a diktatúrát fogja segíteni.
És még továbbmegyek egy lépéssel - ez pedig szóljon az 1998 után idejövõ képviselõknek. Ha 1999-ben NATO-tagok leszünk, akkor se engedjék meg, hogy a magyar hadsereg fölhasználásáról Brüsszelben vagy Monsban döntsenek. Akkor is itt kell, ebben a parlamentben dönteni a képviselõknek!
Az is érthetetlen számomra, hogy e törvényjavaslatban a rendõrség három nagyon fontos feladatát miért akarják megosztani a fegyveres erõkkel. Mégpedig csak hármat ismertetek a rendõrségi törvény 1. § (2) bekezdésébõl:
"A rendõrség a közbiztonság és a belsõ rend védelme körében az e törvényben és törvényi felhatalmazás alapján más jogszabályban meghatározott bûnmegelõzési, bûnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében
a) általános bûnügyi nyomozóhatósági jogkört gyakorol, végzi a bûncselekmények megelõzését és felderítését,
b) szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közremûködik a szabálysértések megelõzésében és felderítésében,
c) végzi a külföldiek beutazásával, magyarországi tartózkodásával és bevándorlásával, továbbá a menekültügyi eljárással kapcsolatos idegenrendészeti feladatokat."
Ha ez a rendõrség feladata, akkor mit keres a fegyveres erõk feladatai között? Miért van erre szükség? Ezt nem végezheti el sem a honvédség, ezt a három feladatot nem végezheti el a határõrség, nem végezheti el a polgári védelem, és sorolhatnám a rendvédelmi szerveket. Mert ez a rendõrségnek a feladata! Csak megjegyzem érdekességként, hogy például a Magyar Honvédség járõre, amely járõrök ott vannak mindenütt, ahol helyõrség van, egyetlenegy polgári személyt nem igazoltathat, egyetlenegy gépjármûvet föl nem tartóztathat és nem igazoltathat. Akkor milyen jogon adunk egy másik fegyveres erõhöz tartozó katonának olyan jogot, ami a rendõrségnek a feladata vagy a rendõrségnek a joga?
A nyomozás szükségességérõl, én úgy hiszem, egy képviselõ sem fogadhatja el az országos parancsnok úr indokait, amelyeket a honvédelmi bizottság ülésén elmondott. Idézek a honvédelmi bizottság jegyzõkönyvébõl: "Ma már az ország egyik legnagyobb közbiztonsági problémája és a határok, külföldiek rendészetével kapcsolatos kérdés az ide bejutott külföldiekkel összefüggõ tevékenység. (Sic!) Ezt ma már döntõ mértékben a határõrség végzi. Még a rendõrségtõl is mi kapjuk meg további intézkedésre ezeket az ügyeket. Semmiféle gondunk e tekintetben nem támadt. Amennyiben viszont bizonyos hatásköröket a határõrség nem kap meg, az egyébként is nehéz helyzetben lévõ rendõrség helyzete biztosan tovább romlik. Tudniillik a határon történt olyan események, mint például az embercsempészet, gépkocsicsempészet, és sok más, ha ebben mind a rendõrségre várna az a munka, hogy végezze el a halaszthatatlan nyomozati cselekményektõl kezdve mindazt, ami bíróság elé állításig kell, akkor ez a rendõrség bizony sokkal nehezebb helyzetbe kerülne."
(18.00)
Nem hiszem, hogy a rendõrség vezetése is így látja, de ha mégis így van, akkor sem a határõrség létszámát kell erõsíteni - vagy egyáltalán ilyen feladatot szabni -, hanem emelni kell a rendõrség létszámát. És állítom, ha a kormány emeli a rendõrség létszámát - természetesen, ha ehhez viszonyítva szükséges -, a karéjból sehol nem kap még napirend elõtt egy kérdést sem, hogy miért emelte ezt a létszámot.
Így aztán azt a kérdést is föl kell tennem, hogy miért elég Ausztriában 2900 fõs, 2900 fõs határcsendõrség, és miért kell Magyarországon 20 ezer fõs határõrség. De még egy kérdést föl kell tennem, hogy miért akarják a Határõrség Országos Parancsnokságát az ez évi 714 fõs létszámról 1998-ra 1153 fõre emelni. Ez is kérdés lehet. Én csak példaként a Magyar Honvédség vezérkarát hozom föl. Ennek a vezérkarnak, amely majd most alakul, mégiscsak egy 52 ezer fõs haderõt kell irányítani. De ha annak nem ezer fõ alatt lesz a létszáma, akkor én azt mondom, hogy fel kell oszlatni, mert oda olyan emberek is kerülnek, akik nem dolgoznak.
Gondolom, azért tudják Ausztriában kevesebb létszámmal elvégezni a feladatot, annak ellenére, hogy most gondok vannak, de azt meg kell tõlük kérdezni, hogy miért vannak ilyen gondjaik, mert csak azt végzi el a határcsendõrség, ami a rendeltetésébõl adódik, és nem azokat a feladatokat, amelyeket a felszólalásom elején felsoroltam.
Végezetül egy olyan problémát vetek föl, amelyre majd vissza fogok térni bõvebben a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, de mivel érinti a határõrséget, nem tudtam kihagyni a felszólalásomból. Arról van szó, tisztelt képviselõtársaim, hogy nem tudok olyanról a demokratikus országokban, hogy fegyveres erõ rendelkezne a nemzetbiztonsági szolgálatok jogaival, azaz a fegyveres erõk csapatfelderítõ szervei sehol nem folytatnak és nem folytathatnak békében felderítést, míg a határõrség felderítõ osztálya igen, és nem végeznek titkos információgyûjtést.
Ezt a problémát még számomra tetézi az országos parancsnok úr egy kérdésemre adott válasza a honvédelmi bizottság ülésén. A kérdés így hangzott: "A határõrségnél - és ez már kifejezetten szakmai kérdés - azokat a biztonsági feladatokat, amelyeket a Magyar Honvédségnél a biztonsági hivatal végez, milyen szerv végzi?" A válasz: "Képviselõ úr, ezt a Belügyminisztérium rendvédelmi szervek védelmi szolgálata végzi." Ezután nemcsak bennem, de úgy hiszem, minden képviselõben jogosan merülnek fel a következõ kérdések:
A felderítést folytató és titkos információt gyûjtõ szervek a nemzetbiztonsági szolgálatok melyik csoportjába sorolhatók? A polgáriba, a katonaiba? Arra már nem is merek gondolni, hogy egyikbe sem, és a kormány létrehozta a törvényen kívüli lovagok kft.-jét.
Melyik miniszter jogosult az irányításra? Hiszen a nemzetbiztonsági törvény szerint a polgári titkosszolgálatokat nem irányíthatja belügyminiszter, igazságügy-miniszter, honvédelmi miniszter. A katonai titkosszolgálatokat meg csak a honvédelmi miniszter irányíthatja.
De végezetül mégis fel kell tennem a kérdések kérdését, ami úgy hiszem, szintén minden országgyûlési képviselõnek kérdések kérdése kell legyen:
Mivel a titkosszolgálatok csak az Országgyûlés szigorú felügyelete mellett végezhetik a munkájukat, melyik parlamenti bizottság ellenõrzi ezeket a szerveket? Az önkormányzati és rendészeti bizottság? Nem jogosult rá. A nemzetbiztonsági bizottság? Pontosan elõírja a nemzetbiztonsági törvény számára, hogy mely szolgálatokat ellenõrizhet. A honvédelmi bizottság? Szintén nem jogosult, mert szintén a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény elõírja, hogy mely szolgálatokat kell neki ellenõrizni.
Tisztelt Képviselõtársak! Még számtalan más probléma is van a törvényjavaslattal, de azokról természetesen a részletes vitában fogok szólni, hiszen ez a törvényjavaslat nemcsak az alkotmányt sérti, de ellentétben van más törvényekkel is.
Befejezésül: az elmondottakból, úgy hiszem, érezhették, hogy nem a határõrség létét kérdõjelezem meg - hiszen amikor még nyitott határok lesznek, akkor is szükség lesz határõrségre jó ideig -, hanem a fegyveres erõkhöz való tartozását és a létrehozandó hatalomkoncentrációt vitatom. Azt is észlelhették, hogy nem a törvény szükségességét vitatom, mert vallom, hogy jogilag rendezni kell minden fegyveres szerv feladatát, hatáskörét, irányítását és alkalmazását, hanem az ellen emelek szót, hogy a törvényjavaslat nem azt tartalmazza, ami a határõrség feladata a rendeltetésébõl adódóan.
Ezért két javaslatom van. A határõrséget ki kell vonni a fegyveres erõk kötelékébõl, még akkor is, ha Póda képviselõtársam felszólalásában azt mondotta, hogy ez nagy felelõsséget ró a képviselõkre. Én azt gondolom, nem elsõsorban felelõsségrõl van szó, hanem politikai akaratról.
A másik: a törvényjavaslatot vissza kell vonni, át kell dolgozni, és csak azt tartalmazza, ami a határõrség feladata a határõrizet, a határforgalom-ellenõrzés és a határrend fenntartása terén, tehát szigorúan a határon és a határátkelõhelyeken. Ha ilyen törvényjavaslatot terjeszt be a kormány, azt el lehet fogadni, mert az tényleg igazodni fog az Európai Unió jogszabályaihoz, és az Európai Unió tagországainak a gyakorlatához, míg a jelenlegi elfogadásával csak a tõlünk keletre levõ országok gyakorlatát követjük, és esetleg Strasbourg és Brüsszel helyett majd Etelközbe fogunk eljutni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)