DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP): Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Egy ilyen rendkívül alapos és idõben is terjedelmes hozzászólás után mindenekelõtt azzal a nyilatkozattal tudom kezdeni, hogy én egészen bizonyosan rövidebb leszek, sõt feltehetõen belépek azoknak a dicstelen szónokoknak a sorába, akik a törvényjavaslat pozitív vonatkozásait is látják.
De mindenekelõtt talán a parlamentben nem túl szokásos módon engedjék meg, hogy nemcsak a saját, hanem nagyon sok képviselõtársam nevében elnézést kérjek a Belügyminisztérium törvény-elõkészítésben részt vett munkatársaitól és a határõrség jelen lévõ képviselõitõl; sokan vagyunk ebben a Házban, akik természetesen õket nagyon jó szakembernek tartjuk, és ez a véleményünk ennek a törvénynek a kapcsán sem változott meg, még akkor sem, ha nekünk is van néhány módosító javaslatunk.
(18.10)
Sebõk képviselõ úr hozzászólásával egyetlenegy szempontból kívánok foglalkozni, koncepcionális különbözõség okán. A törvényjavaslat elõkészítése során hétpárti egyetértés volt a törvény beterjesztésérõl, ebben az elõkészítõ munkában részt vett a Magyar Szocialista Párt két illetékes munkacsoportja is. Mind az elõterjesztõk, mind jelen lévõ képviselõtársaink tudják, hogy az ott elhangzottak nem fedik az elõttem felszólaló képviselõtársam véleményét, ezért az semmiképp sem értelmezhetõ úgy, mintha a nagyobbik kormányzó párt véleménye lenne.
Amiben vitám van Sebõk képviselõ úrral - tisztelve álláspontját -, az egyetlenegy kérdés. Képviselõ úr elolvasta az alkotmány 40/A §-át, értelmezte, majd az értelmezésbõl megtartotta a törvényi megfogalmazás elsõ fordulatára vonatkozó részt, és elfeledkezett a második fordulatról, és gyakorlatilag kõkeményen saját magával vitatkozott. A törvény, az alkotmány a határõrséget egyértelmûen kettõs jogállású szervként határozza meg. E kettõs jogállásából egyik jogállás a rendészeti funkcióira vonatkozik, és ez a törvény - pontosan erre a 40/A §-ra hivatkozva - az, ami a határõrség munkájáról szól. Ha képviselõtársam figyelmesen elolvassa ismét az alkotmány idevonatkozó paragrafusát, akkor abban azt olvassa, hogy külön törvény rendelkezései szerint. Ezek a külön törvények megszülettek; képviselõ úr, és minden más képviselõ pontosan tudja, hogy megszületett a honvédelemrõl szóló törvény, a rendõrségrõl szóló törvény, hadd ne soroljam a többi csatlakozó törvényt. Most napirenden a határõrségrõl szóló törvény szerepel.
Ebbõl a kettõs jogállásból adódóan kellene arról vitatkoznunk, hogy a határõrséget milyen jogosítványok illetik meg. Nem szónoki kérdésnek szánom: megilleti-e akkora jogállás a határõrséget, mint a vám- és pénzügyõrséget, miközben a diszlokációja hellyel-közzel azonos? Ha elismerjük a határõrség rendészeti jogállását, elismerhetjük-e hozzá a nyomozati jogkört? Elismerjük-e a kvázi nyomozati jogkört, mondjuk, az adóhatóságnál, és nem ismerjük el a határõrségnél? Lehetnek-e felderítési eszközök a vámõrség kezében, és nem lehetnek a határõrség kezében? A disztinkció, ami miatt pedig nem lehet, van az alkotmányban egy olyan passzus, hogy a határõrség a fegyveres erõk része. Igaz, hogy rendészeti szerv is, igaz, hogy a belügyminiszter irányítása alatt, és horribile dictum az is igaz, hogy természetesen feladatainak 99,9 százalékát rendészeti jellegû feladatok teszik ki.
Én tulajdonképpen osztanám Sebõk képviselõ úr véleményét, hogy nevezetesen módosítani kellene az alkotmányt, meghatározni rendészeti szervként a határõrséget - és akkor az itt felsorolt aggályok mindegyike elenyészne. No de, kedves képviselõtársaim, a határõrségrõl szóló törvényt tárgyaljuk. És van-e olyan aggály, van-e olyan konkrét tapasztalat, ami arra utalna, hogy a rendkívüli állapotra vonatkozó fegyveres erõkbeli meghatározás miatt a határõrséget mint mûködõ szervezetet - vagy annak tevékenységét - törvényi szinten ne lehetne szabályozni?
Európai gyakorlat. Úgy tudom, hogy az uniós csatlakozási folyamatban kitöltött kérdõíveket Brüsszelben megkapták. Úgy tudom, hogy az Európai Unió megfigyelõi itt jártak Magyarországon, vizsgálták a határõrség szervezetét, kettõs alárendeltségét ismerik, ismerik a feladatokat, amelyeket végre kell hajtani. És úgy tudom, az az elvárás a Magyar Köztársasággal szemben, hogy az uniós csatlakozási folyamatban - figyelembe véve a schengeni követelményeket is - erõsítse a határõrizeti tevékenységet, a határrendészeti tevékenységet.
Elhangzott itt nagyjából az elõttem szóló hatalomkoncentrációra vonatkozó megjegyzésével kapcsolatban az általános vitában a "zöld ÁVO" megjelölés. Tisztelt Képviselõtársaim! Természetesen borzasztó könnyû valakit minõsíteni, csak utána a minõsítést borzasztó nehéz megváltoztatni. A Magyar Köztársaság határõrségénél, akinek egyáltalán történelmi tapasztalatai lehetnének arról, hogy mi volt az a "zöld ÁVO", azok már körülbelül öt éve nyugdíjba mentek. A határõrség személyi állománya, jelentõs részben hivatásos állománya már 1990 után kapott kiképzést. A miniszter felügyeleti, irányítási jogkörében - úgy gondolom - az elmúlt hat-hét évben olyan jaj, de súlyos törvénysértést nem követett el, és bizony a határõrségre is vonatkoznak mindazok az alkotmányos kontrollok, amelyek bármely más fegyveres vagy rendészeti szervre.
Hozzászólásomban az alkotmányra vonatkozó részen túl elsõsorban a nyomozati jogkörrel és néhány más összefüggéssel szeretnék foglalkozni, mint olyan kérdésekkel, amelyek az általános vitában felmerültek, illetõleg a már benyújtott módosító javaslatokból látszanak.
Ha a kiindulási alap az, hogy az alkotmánynak minden kitételét komolyan kell vennünk - nevezetesen azt a kitételt is, hogy rendészeti szervrõl van szó -, felmerül a kérdés: milyen jogosítványokkal kell ellátni a határõrséget ahhoz, hogy a törvényben megfogalmazott rendeltetésének eleget tegyen. Jár-e neki nyomozati jogkör vagy sem? Ha a határõrség rendészeti szerv lenne, képviselõtársaim, akkor járna neki? Ha tisztán rendészeti szerv lenne, akkor nem kellene átadni a rendõrségnek? Ad absurdum el lehet vinni odáig is a kérdést, hogy tulajdonképpen akkor nem is nagyon van rájuk szükség, mert a határon úgyis ott vannak a vámosok, a mélységben ott vannak a rendõrök, meg a tûzoltók és a vadakat terelõ juhászok - végül is isten igazából akkor tulajdonképpen talán nem is kellenének a határõrök.
Milyen bûncselekmények nyomozását utalja a hatályos magyar joganyag, mondjuk, a vám- és pénzügyõrség hatáskörébe, és milyen bûncselekmények nyomozását utalja a jelen törvénytervezet a határõrség hatáskörébe? Vita legfeljebb - szerintem - abban lehet, hogy ezt a nyomozati jogkört a határõrség milyen mélységben gyakorolhatja. No de, képviselõtársaim, a törvényjavaslatban van egy olyan kitétel is, hogy a "tudomására jutott" bûncselekmények. Az azért valamivel szûkebb kategória, mint egy generális felhatalmazás egy teljes körû nyomozati jogkörre! Ha gyakorolhat nyomozati jogkört, képviselõtársaim, praktikus gondolkodásmóddal hogyan diszlokáljuk a rendõrséget? Minden határátkelõpontra helyezzünk ki egy nyomozót, esetleg kettõt? Tegyünk melléjük egy vizsgálót? Esetleg a határsértés ténye esetén, helyszíni szemlénél mit csináljunk? A határõr tartóztassa fel, majd várja meg, míg a legközelebbi rendõrkapitányságról feltöltött rendõri létszám mellett kimennek és lehelyszínelik, megállapítják, hogy merre vezet a nyomsávon keresztül a határsértés tényét jelzõ csapás? Hogyan nyomozzuk az embercsempészetet, a fegyverrel, lõszerrel, ezek csempészésével foglalkozó bûncselekményeket? Hogyan álljunk ellen azoknak a törekvéseknek, amelyek szervezett bûnözés, feketegazdaság elleni, a parlament által is olyan hõn óhajtott fellépésnek képeznék az eszköztárát, és amelyeknek egyik megállító pontja maga a határ? Természetesen erre lehet azt a választ adni, hogy egy felduzzasztott, pontosabban növelt létszámú rendõrséggel. Megoldható kérdés technikailag. De ha a határõrség rendészeti jellegét nem vitatjuk - márpedig képviselõtársaim ezt eddig sem vitatták -, akkor mi az akadálya annak, hogy kapjanak nyomozati jogkört?
Mi a baj a nyomozati jogkörrel? Miféle túlhatalmat biztosít a határõrség számára? A rendõrség túlhatalommal bír, mert 40 ezres létszámának, rendészeti jellegének elismerése mellett van nyomozati jogköre? De a rendõri ezrednek nincs nyomozati jogköre, képviselõtársaim. A határvadász századnak nincs nyomozati jogköre. Nyomozati jogköre annak a néhány, erre a célra kiképzett és beállított határõrnek van, akinek a megnevezése: nyomozó és vizsgáló, meghatározott szervezeti rendben.
Nem a magyar rendõrségnek van generális nyomozati jogköre, hanem a nyomozásra feljogosított szervezeteinek. Ez egyébként a határõrségnél is így van. Ha megadtuk a nyomozati jogkört, milyen eszközt vegyünk ki a kezébõl? Mit tiltsunk meg? A helyszíni szemléhez való jogosítványt, a szembesítést? Hadd ne soroljam! Nagyon praktikus példával élve, képviselõtársaim: egy a határon észlelt, a határ védelmével összefüggõ bûncselekmény alapos gyanúja esetén mit csinál a határõr? Megakadályoz; kihallgat; szembesít; összegyûjti a tárgyi bizonyítási eszközöket. Ezt követõen adja át a rendõrségnek? Duplum? Duplázzuk meg az eljárást? Vagy azt mondja, hogy állj, megvárjuk, míg kijön a rendõr. Melyik a praktikus megoldás? Melyikkel lehet mûködõ szervezetet biztosítani anélkül természetesen, hogy jogbiztonságon bármilyen sérelem esne? Még egyszer hangsúlyozom, nem a határõrség az egyetlen olyan szerv a Magyar Köztársaság államapparátusában, amelynek rendészeti szervi jellege elismerése mellett nyomozati jogköre van.
Engedjenek meg néhány szót a titkosszolgálati eszközökrõl! Az elõttem szóló képviselõtársam egészen biztosan tudja, mert profi, és nem is õvele vitatkozom, csak jelzem azt az általános aggályt: a rejtett figyelés titkos adatgyûjtés? Szerintem igen. Joga van a határõrnek a határrend védelme érdekében, mondjuk, terepszínû ruhában távcsövével adatokat gyûjteni?
(18.20)
Joga van a Magyar Köztársaság határõrének járõrszolgálat közben a határterületen lévõ településeken információt gyûjteni arról, hogy nem tudnak-e esetleg tiltott határátlépés, embercsempészés, fegyverrel, lõszerrel való visszaélés elõkészületérõl? Valóban úgy gondolja bármelyik képviselõtársam, hogy ezeket az egyébként kifejezetten csapatszolgálati felderítési feladatokat össze lehet mosni a Nemzetbiztonsági Hivatal hasonló tevékenységével? És nem fér bele a leplezett - vagy ha úgy tetszik: titkos - adatgyûjtés kategóriájába? Az, hogy csapatszolgálati tevékenységet, csapatfelderítést békeidõben nem lehet végezni? Képviselõtársaim, evidencia! Nincs ellenség! Ki a fenérõl kellene csapatszolgálati munkában adatokat gyûjteni? Tehát a határõrség, a határrendészet végzése közben operatív szerv. Nehogy már valaki is eltiltsa attól, hogy a saját mûködési körén belül beszerezze a szükséges információkat! Ha nagyon nyers és vulgáris akarok lenni, akkor nem beszélhetnek a faluban a kocsmárossal, hogy bement-e, mondjuk, valaki, aki nem oda tartozik, és hadd ne soroljam. Újság szintû ismeretekrõl van szó, és nem arról a titkosszolgálati munkáról, ami bírói engedélyhez kötött.
A határõrségtõl vonjuk meg ezeknek a titkosszolgálati eszközöknek az alkalmazását, amit ugyanakkor engedélyezünk nem kis részben a VPOP- nak, mondom még egyszer, majdnem ugyanolyan vagy hasonló diszlokáció mellett és amit kvázi nyomozati jogkörben nem kis mértékben adatgyûjtés szintjén engedélyezünk az adóhatóságnak? Mitõl félünk? A határövezetben, a határterületen folytatott adatgyûjtés miféle demokratikus rendet veszélyeztet? Kormányengedéllyel vagy államfõi engedéllyel lehet csak csapaterõt alkalmazni?
Kedves képviselõtársaim, én a jugoszláv válságot a Baranya megyei vidéken éltem át. Ha ott minden esetben a köztársasági elnöktõl kértek volna engedélyt rajerõ alkalmazására, szerintem átjáróház lett volna a déli határvidékbõl. Természetesen rendészeti feladatai ellátása körében igenis van lehetõség csapaterõ alkalmazására.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy ennek a csapaterõnek hol a helye. Az osztrák példát hozta az egyik képviselõtársam, akiket, ha jól emlékszem az újsághírre, most 1600 fõ sorállományúval erõsítettek meg. Az azért elég furcsa lenne, ha a napi feladatok ellátása közben a magyar határõrség - képviselõtársaim által jól ismert módon - a sorállomány leépítésére és lényegesen kisebb létszámú, hivatásos állománnyal való feltöltésére irányul.
Összességében én úgy gondolom, hogy sem az európai uniós csatlakozásunk, sem a hazai demokratikus jogrend biztonsága szempontjából ez a törvény nemhogy nem veszélyezteti, hanem természetesen módosító javaslatokkal együtt kifejezetten elõsegíti a határõrség demokratikus mûködésének további erõsítését. Nem az én feladatom megvédeni a kormányt, mert a képviselõje itt ül a teremben, és nem azért mondom, mert kormánypárti képviselõ vagyok, de úgy gondolom, hogy a kormány valóban akar új törvényt, és arra, hogy lesz új törvény, garancia egyrészt a parlamentben a hétpárti egyeztetés során, legalábbis öt párt részérõl megerõsített azon szándék, hogy törvényt akarnak és úgy gondolom, garancia rá az, hogy a megfelelõ módosító javaslatok - amelyek közül és felszólaló képviselõtársam javaslatai közül is jó néhány elfogadható - a törvényjavaslatba beilleszthetõk, és úgy gondolom, hogy szolgálja a Magyar Köztársaság biztonságát.
Végezetül úgy gondolom, hogy a részletes vitában az itt elhangzott észrevételek jelentõs részére érdemben reagálni lehet. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)