DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Kedves Képviselõtársaim! Magam is jó néhány módosító indítvány társszerzõje és szerzõje vagyok, és amikor ezeket a módosító indítványokat megfogalmaztam, akkor elsõsorban három szempont vezérelt.
Az elsõ szempont az volt, hogy valamivel életszerûbbé tenni a javaslatot. Megítélésem szerint vannak és voltak, különösen a vita e szakaszába tartozó szakaszoknál, amikor is szerintem arányosításra van szükség.
Másrészt nagyon fontosnak tartottam, hogy azokat a prevenciós, megelõzési szándékokat, amelyek a tényleges gyermekvédelem eszközrendszerét jelentik, meg kell erõsítenünk. Nevezetesen arra gondolok: például, ha a gyermekeket szeretnénk megóvni attól, hogy pusztán anyagi okokból soha és semmikor ne kerülhessen ki a családból, ehhez a valósághoz hû és alkalmas eszközöket kell találnunk. Éppen ezért képviselõtársaimmal együtt javasoltuk sok párt részvételével, hogy ne az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80 százaléka lehessen az egy fõre jutó jövedelem, amely az úgynevezett rendszeres gyermekvédelmi támogatást megalapozhatja, hanem a 100 százaléka. Ezzel valamivel szélesebb kört célozhatnánk meg, és valóban kimondhatnánk, hogy lesznek olyan családok, akik a közösség segítsége révén maradhatnak egyben. Mindaddig, amíg nem vesszük ezt figyelembe, addig joggal tarthatunk attól, hogy írott malaszt lesz a törvény, és hiába fog itt-ott-amott igen gondos és szakértõ kezekbe kerülni a gyermek sorsa, mégsem lehet tényleges megoldást találni családon belül.
A harmadik fontos szempont, amelyet nagyon fontosnak tartottam, és ha szociálpolitikáról van szó, errõl többet kellene beszélnünk, hogy mint képviselõknek igenis kötelességünk az adófizetõ polgárok pénzének védelme. Hogy olyan garanciális szabályokat állítsunk például az egyes támogatásokhoz való hozzáféréshez, amely azt biztosítja, hogy a lehetõ legkisebbre csökken annak veszélye és esélye, hogy nem a kellõ célra és az elhatározott célra használják.
Beszéltem arról, hogy fontos némi életszerûbbé tétel, vagyis arányosítás. Azért ennek a 80 százaléknak 100 százalékra történõ emelésének lehet némi lábát vagy ellensúlyát megtalálnunk; a konkrét szövegjavaslatban magam is tettem erre utaló, illetve ezt kifejezõ módosító indítványt. Ha mondjuk, azt jelentjük ki, hogy egyik oldalról a legkisebb nyugdíj 80 százalékát kitevõ egy fõre jutó jövedelem alapozza meg a veszélyeztetettséget, akkor ennek egy másik ellátási formában is valamelyest meg kellene jelennie ehhez közelítõ szemléletnek, nevezetesen a tartásdíj megelõlegezésére gondolok. A valóságban - és ezzel a szakemberek is a különbözõ viták során egyetértettek - az eredeti elõterjesztés szerinti tartásdíj- megelõlegezésnél a legkisebb nyugdíj háromszorosa mint egy fõre jutó jövedelem túl sok, elegendõ lenne a legkisebb nyugdíj kétszerese is. Itt már lehetne talán annyi pénzt spórolni, hogy valamelyest átcsoportosíthatók a 80 és a 100 százalék közötti, rendszeres gyermekvédelmi támogatást igénylõ családokhoz.
Ezenkívül nagyon fontosnak tartottuk Béki Gabriella képviselõtársnõmmel, hogy amit a családi pótléknál nem nagyon tudtunk elérni, legalább itt sikerüljön valamelyest rugalmasabbá tenni a rendszert, amikor is a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz való jutás feltételrendszerében gondolkodunk. Nevezetesen, ne csak az elõzõ hat hónap átlagkeresete számíthasson a jogosultság megállapításakor, hanem azokra a különleges helyzetekre - amelyeket elõre egy törvényalkotás során nem tudunk elõre kiszámítani - készüljünk föl, és lehetõvé tegyük az ügyben eljáró önkormányzati, polgármesteri hivatalban eljáró számára, hogy valamelyest rugalmasabban kezelje a kérdést, és ne minden esetben csak az elõzõ hathavi átlagkeresetet vehessék alapul.
Garanciális szabályok közé tartozik az én értelmezésemben az otthonteremtési támogatás kérdése is, hiszen itt egy-egy fiatal felnõtt több százezer forintot kaphat pusztán, kizárólag költségvetési pénzekbõl.
(19.40)
Ismereteim szerint ez közel 1 milliárd forintot tesz ki egy évben. Itt nagyon fontosnak tartanám a magam részérõl, hogy a gyámhatóságnak, amely folyósítja számára ezt az összeget, tehát a 2- 500 ezer forintig terjedõ összeget, a felhasználásra is valamilyen módon ráhatása lehessen. Hiszen gondoljunk arra, hogy ha urambocsá! pontosan olyan gyerekekrõl van szó, akik nem tudják megtanulni a pénz értékét, a valóságot a maga keménységében is, hogyan várjuk el tõlük, hogy egyszeriben, egyik pillanatról a másikra, 18 éves korukban biztosan arra a célra használják fel azt a pénzt, mint amire kapták. Tehát fel lehet ezt fogni segítségnek is, fel lehet fogni annak is, hogy igenis a közösségnek oda kell figyelnie például egy gyámhatósági jóváhagyás formájában, hogy mire fordítja a fiatal felnõtt azt a 2-500 ezer forintot.
Biztos vagyok abban, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket képviselõtársainkkal igen nagy számban, szép számban beadtunk és leadtunk, a törvény jobbítását célozzák, és az, hogy ilyen sokan ilyen sokat dolgoztunk a módosító indítványokon, nem múlik el nyomtalanul.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)