CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy ilyen részletes vitában most nem vitatkozni, hanem egyetérteni szeretnék Kristyánné Aknai Erzsébettel és dr. Lukovics Évával, és szeretném jelezni, hogy mindazok a problémák, amelyeket felvetettek, kapcsolódó módosító indítványokkal pontosíthatók, rendezhetõk.
Amit Kristyánné Aknai Erzsébet képviselõtársam említett a 18. § (4) bekezdésére vonatkozóan, képviselõtársaimmal közösen készülünk egy olyan kapcsolódó módosító indítvány benyújtására, amely nemcsak az õ szövegezésében, nemcsak a rendszeres támogatás megállapítását tenné lehetõvé, tehát már ennek kezdeményezését tenné lehetõvé a nevelési, oktatási intézmény, önkormányzat és gyámhatóság, illetve mások részére, hanem az egész (1) bekezdésben meghatározott pénzbeni ellátások megállapítását. Tehát a javaslat tovább élne, csak egy még bõvebb változattal.
Amit pedig az intézményi gyermekönkormányzattal kapcsolatosan felvetett, valóban jogos, hogy az egyik fele törlésre kerülne, a másik fele pedig nem. Úgy gondolom, hogy itt korrigálni kell. Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság egy kapcsolódó módosító indítvánnyal igyekezett ezt a hibát korrigálni és egy szövegpontosítással visszaemelni a szándékolt szöveget a törvénybe.
Amit dr. Lukovics Éva említett a rendszeres gyermekvédelmi támogatás jogosultságának feltételeirõl, nevezetesen, hogy az a mindenkori öregséginyugdíj-minimum 80 vagy 100 százaléka legyen, ebben a kérdésben többször folyt hétpárti egyeztetés az Országgyûlésben, és mindannyiszor egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, hogy célszerû lenne a mindenkori öregséginyugdíj-minimumnál meghatározni a jogosultság határát. Én tudom, hogy ennek költségvetési kihatása van, nem is kis összegû, beszéljünk õszintén, hiszen mindig meg kell nézni, hogy a költségvetésben ennek milyen következményei vannak. Azonban úgy gondolom, hogy a praktikus költségvetési szempontok mögött van egy általános alkotmányos és társadalmi szempont is, nevezetesen, hogy a Magyar Köztársaság mennyire gondoskodik a gyerekek szociális biztonságáról. A mai hatályos alkotmányunkban van erre utalás, hogy az államnak van ilyen felelõssége, sõt ennél kiterjedtebben a társadalom, tehát minden ember, minden állampolgár felé egy szociális biztonság megteremtésére való kötelezettsége is, én azonban az alkotmány koncepciójáról folyó vitában kifejtettem, hogy megértem azokat a felfogásokat, amelyek különbséget tesznek felnõtt és gyerek között, s azt mondják, hogy a felnõttõl elvárható, hogy saját szociális biztonsága érdekében mindent megtegyen. De úgy gondolom, azzal, akárhol ülünk is a parlamenti patkóban, egyetérthetünk, hogy a gyermektõl nem várható el, hogy saját szociális biztonsága érdekében, mondjuk, munkát vállaljon, vagy mondjuk, olyan pénzszerzõ tevékenységet folytasson, hogy a minimális megélhetéséhez szükséges javakat megszerezze.
Amikor tehát a jogosultság 80 százalékról 100 százalékra való emelése mellett érvelek, akkor a mellett érvelek, hogy több százezer gyerek, tudományos kutatások szerint körülbelül félmillió gyerek kerüljön ki a létminimum alatti sávból, és teremtsük meg annak feltételét, hogy kezdõ életkorukat ne olyan szegénységben, nyomorban és egy olyan szociális helyzetben éljék le, amely egész életükre kihatással lehet. Úgy gondolom, hogy ez a felelõsség összemérhetõ ennek a tételnek a költségvetési kihatásával, és meggyõzõdésem, hogy akár sok más költségvetési rovat terhére is, biztosítanunk kell, hogy az önkormányzatok útján ezek a családok, ezek a gyerekek hozzájussanak a megfelelõ támogatáshoz.
Még egy megjegyzést szeretnék hozzátenni, egyetértve szintén Lukovics Évával. Biztosítható, hogy ez az összeg, ez a pénz, ez a támogatás oda jusson, ahova szánjuk. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy az önkormányzat dönthet, hogy ez a támogatás nem pénzbeli, hanem természetbeni juttatásban nyilvánuljon meg, vagyis olyan javak, olyan szolgáltatások biztosításával, amelyek a gyerek mindennapi életéhez hozzátartoznak, legyen az akár az iskolában befizetett ebéd, legyen az akár tanszer, taneszköz, legyen az akár nyári táborozás, akkor biztosíthatjuk azt, hogy nem mások, nem a szülei vagy más felnõttek használják fel ezt a támogatást, hanem valóban a gyerekekhez jut el, valóban a gyerekek javát szolgálja majd ez a pénz.
Úgyhogy én nagyon kérem a kormány jelen lévõ képviselõit, hogy fontolják meg egy ilyen módosító indítvány támogatását; képviselõtársaimmal a meglévõ módosító indítványokhoz kapcsolódva egy újabbat nyújtottunk be. Bízom abban, hogy a kormány, összevetve más érvekkel, talán meggyõzetik arról, hogy ezt a kapcsolódó módosító indítványt elfogadja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)