DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Foglalkoztatáspolitikai szempontból szólnék hozzá a területfejlesztési támogatáshoz és a módosító javaslatokhoz. A térségek besorolásának és a támogatások allokációs képletének meghatározásakor kérdéses, hogy egyértelmûen lehet-e a GDP számítására alapozni. Jelenleg még gyakorlatiasabb lenne az 1996 elõtti komplex mutatók figyelembevétele.
A területfejlesztés és foglalkoztatottság kérdése a tyúk és tojás problémáját veti fel. Az országos területfejlesztési koncepció ismeretében azonban elmondható, hogy nem érzékelhetõk belõle a különbözõ térségek fejlettségi, kiindulási pontjai és ezek különbözõségének figyelembevételei. Nem alapoz erre, és nem így határozza meg a célt, hogy hová akar érni az adott térségben, és ehhez mit kíván fejleszteni.
Az ágazatok fejlesztési elképzelései egymástól szinte függetlennek tûnnek. Nem integrálja azokat semmi, illetve senki az adott térségekre, régióra, megyére, kistérségre. Így azoknak a munkaerõpiacra gyakorolt hatása nincs értékelve, illetve nem érzékelhetõ, hogy megfogalmazásukkor figyelemmel lettek volna a térség munkaerõhelyzetére. Nem találhattam olyan elképzelést, ami ebbõl indult volna ki, érthetõek a szakmai sovinizmus által behatárolt vélemények, de azok foglalkoztatáspolitikai hatását elemezni kellene.
Nem tartom jónak, hogy a koncepcióban eleve konkrétan meghatározásra kerülnek különbözõ, például vállalkozási övezetek. Helyettük célszerûbb lenne normatívák, paraméterek elvi meghatározása, és ahol ezek a feltételek fennállnak, ott lenne lehetõség a fejlesztésre.
(20.20)
A statisztikai körzetek jelenlegi lehatárolása helyett más értékelési formát lenne célszerû kialakítani, olyat, amely a természetes vonzáskörzetekre épül. Ezeket lehetne a megyei területfejlesztési tanács kompetenciájába adni, vagy legalábbis javaslatnak ezekrõl ott kellene készülni.
Vitathatatlan, hogy a területfejlesztési támogatások decentralizációjának elvei között alapvetõ szerepe kell hogy legyen a munkanélküliség adatainak, a foglalkoztatáspolitikának. A határozati javaslat használja a "jelentõs munkanélküliséggel sújtott térség" - vagy valami hasonló - fogalmat; ez viszont nem definiált fogalom, és nehezen használható így. Ugyanakkor aggályos, hogy a kistérség fogalmát egyértelmûen a statisztikai vonzáskörzetekkel azonosítja. A munkanélküliség által sújtott településeken az országos ráta másfélszeresének adatai évek óta ismertek - miért nem ez kerül figyelembevételre? Jelentõs a munkanélküliség, ezért alacsony a lakosság jövedelme, ezért alacsony az egy fõre jutó nemzeti össztermék - és nem fordítva.
Tehát mindenekelõtt elsõsorban a munkahelyteremtést kellene preferálni az elmaradott térségekben, minden eszközzel a munkahely- telepítésre kellene az összes kedvezménynek a fõ hatást gyakorolnia. Így kellene elkezdeni kiegyenlíteni - a köznyelv így fogalmaz - a Dunántúl és a Tiszántúl közötti különbségek felszámolását. Azt lehetne megfogalmazni, hogy például az országos munkanélküliségi ráta utolsó Tt megyéjébe telepített beruházások különleges kedvezményt kapnának.
A munkanélküliségi adatok figyelembevétele fontos, ám mérni kellene a munkaerõpiac másik oldalát: az adott idõben létesített, bejelentett, nem közhasznú munkahelyek számát is. Egy település igazi tragédiája e két adat összevetésével mutatható be pregnánsan. A kistérségekkel továbbra is baj van, nem érzékelhetõ, hogy ezek valóban együttmûködõ, funkcionális térségek lennének; a legnehezebben vehetõk rá, hogy együttmûködve próbáljanak kezdeményezni fejlesztési programokat. Ebben az érdek a koncentráló, a szervezõtevékenységben a megyei területfejlesztési tanács nem végez érdemi munkát. Hivatalként mûködik, nem tudja a megyei érdekeket integrálni, még döntéseit sem tudja olykor elfogadtatni. Például nem tudta rávenni még eddig egy, a közmunkatanácshoz beadandó pályázat elkészítésére sem a térségeket, illetve nem is pályázott jó néhány megye - ezt a közmunkatanács két héttel ezelõtt elhangzott véleményére alapozom.
Összegezve: azt gondolom, hogy ne statisztikai kistérségre legyenek a támogatási lehetõségek kidolgozva, hanem ha az adott mutatóknak bármelyik település megfelel, akkor akár önállóan is kapjon kedvezményt, illetve - ha mint kistérségi összefogás szerepel - 10-20 százalékkal többet kapjon. Minden területfejlesztési elképzelésnek vizsgálni kellene, be kellene mutatni a foglalkoztatáspolitikai hatását, illetve a Tiszántúlon hatványozottan kellene hogy ez kiemelésre kerüljön.
Figyelni kellene a térségben élõ munkanélküliek képzettségi, életkori állapotát, képzésük megtervezését, felkészítve õket a foglalkoztatásra. Szegényesek azok a mutatók, amelyeket igyekeznek figyelembe venni a munkanélküliség helyzetére - és nem kifejezõek. A foglalkoztatási hatások értékelése, kezelése szorosabb érdemi együttmûködést igényelne a megyei területfejlesztési tanácsok és a megyei munkaügyi tanácsok, munkaügyi központok között.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)