T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! A mai késõi estén megpróbálok egy kicsit rövid lenni, de mindenképpen megállapítható az, hogy a vizsgálóbizottság mandátuma elégséges jogosítványokat biztosított az alapos tájékozódáshoz.
A bizottság elnökének az IKM-hez megküldött, a tárgyra vonatkozó kérdéseire minden esetben a lehetõ legrövidebb idõn belül részletes válaszokat adott a minisztérium, illetve az igényelt dokumentumokat is a rendelkezésére bocsátotta. A vizsgálóbizottság kihelyezett, az IKM épületében tartott üléséhez a feltételek biztosítottak voltak, az igényelt felvilágosításokat személyesen is megkapták a képviselõ urak. A bizottság munkáját a minisztérium segítette, ami természetesen a feladata volt.
Rögzíthetõ az is, hogy a Miniszterelnöki Hivatal által végzett vizsgálathoz képest a bizottság alapvetõen új megállapításokat nem hozott. A vizsgálat tárgyát képezõ témával összefüggésben az orosz államadósságra vonatkozóan kíván a minisztérium kiegészítéseket tenni.
Egyértelmûen le kell szögezni azt, amit a jelentés elmulaszt, hogy az eredetileg 1 milliárd 700 millió dollár értékû adósság több mint 60 százalékának törlesztése már megtörtént. A jelentés ellenben helyesen, a tényeknek megfelelõen sorolja fel azokat a törlesztési módozatokat, amelyeket orosz részrõl vállaltak. Ezek között szerepel a gépipari termékek szállítása is, amely lehetõségrõl mint egyedüli, szabadon hozzáférhetõ importról - hiszen ezen kívül csak a haditechnika jöhetett szóba - az IKM 1995 januárjában nyilvánosan két alkalommal tájékoztatta az érdekelteket. Nem az adósság értékesítésérõl volt szó, hanem az adósság kezelésével összefüggõ importlehetõségekrõl.
Egyszerûbben szólva az a lényeg, hogy ahhoz, hogy az áru értékesíthetõ legyen, kell egy orosz szállító, egy magyar importõr és kell piaci értékesítési lehetõség. Ezt olyan cégek és vállalkozók vállalták, akiknek mindkét piacon megvoltak a kapcsolataik és természetesen információik.
Fontos tudni azt is, hogy az IKM-nél száznál több cég jelentkezett, amelybõl tárgyalási engedélyt 56 kapott. Ebbõl mindössze 12 jutott el a szerzõdéskötésig, de nem azért csak ennyi, mert másnak nem volt lehetõsége, hanem mert a többiek nem tudták projektjüket az elõírt feltételeknek megfelelõen kidolgozni.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jelentés jobb érthetõségét és a feltárt problémák szakszerû bemutatását, ezáltal pedig egy sor félreértés kiküszöbölését szolgálta volna, ha a mellékletben szereplõ véleményeket is bedolgozták volna az anyag véglegesítése során. Engedjenek meg ennek illusztrálására egy példát!
A vizsgálóbizottság jelentésében is szó van arról, hogy a tárcaközi bizottság három cég esetében az eredetileg elfogadott árfolyam csökkentéséhez hozzájárult. Ez kényszerû lépésként következett be, és errõl dr. Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter úr levélben tájékoztatta a bizottság elnökét, reagálva a vizsgálati bizottság jelentésére. Ebben szó szerint a következõket írja: "A három vállalkozás az orosz államadóssággal összefüggõ, magyarországi vizsgálattal kapcsolatos nyilatkozatok, megnyilatkozások kapcsán jelezte, hogy a korábban elképzelt árfolyamot alacsonyabb, a normatív szintre kénytelen változtatni. Ennek okát abban jelölték meg, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság mûködését övezõ médiakampány során orosz partnereik is tudomást szereztek a kormány árfolyamlimitjérõl."
Ennek következtében orosz részrõl csökkentették az elfogadásra elõterjesztett autóipari projektek finanszírozási mértékét és a cégek a megkezdett törlesztés megvalósulási fokát is szem elõtt tartva kérték a változtatást. A körülményeket mérlegelve döntött úgy a tárcaközi bizottság, hogy elfogadja a cégek kezdeményezését.
Az orosz adósságtörlesztés jelenlegi helyzetérõl a következõket szeretném elmondani:
A mintegy 980 millió dollár értékû adósságra a magyar fél a hazai elszámolásra vonatkozó szerzõdések alapján 1 milliárd 80 millió dollár értékben jelentett be vásárlási szándékot az orosz pénzügyminisztériumnak 1996 szeptemberében. Ebbõl az orosz pénzügyminisztérium idáig 570 millió dollár értékre igazolta vissza, hogy kész a szállításokat megvalósítani. A fennmaradó 410 millió dollár kitöltésével kapcsolatban végleges orosz nyilatkozat még nincs, ezt a rövidesen sorra kerülõ tárgyalásokon kívánjuk tisztázni, ha lehet.
A magyar vállalkozók által felkutatott lehetõségeket orosz részrõl egyébként általában elvben elfogadják, most a szállítások ütemezésérõl, a megvalósítás pontos idejérõl várunk orosz nyilatkozatokat. Ez alól kivétel az a néhány projekt, amelyekre a magyar vállalkozók a normatív megtérülésnél magasabb árfolyamot ígértek, mert ezek teljesíthetõségérõl orosz részrõl még elvben sem nyilatkoztak.
A csaknem 800 millió dollár értékû repülõgép-szállításokon túl a legfrissebb adatok szerint ez idáig az újabb haditechnikai és egyéb vásárlásokkal további 300 millió dollár értékû áruszállítás valósult meg. Meg kell jegyezni, hogy Oroszország egyébként más országokkal az adósságtörlesztést illetõen más megállapodásokat kötött. Általában visszafizetési halasztásban állapodtak meg. A mi esetünkben, ha nem állt volna elõ az 1996 elsõ hónapjaiban kibontakozott, politikai töltetû nyilvános vita, akkor 1996 végére az adósság fennmaradt, körülbelül 40 százalékának túlnyomó része törlesztését már magunk mögött tudhatnánk. Így azonban, figyelemmel az orosz belpolitikai helyzetre is, félõ, hogy az eddig kivételezett helyzetben lévõ magyar törlesztést a normatív, Párizsi Klub szerinti menetrendbe sorolják.
Ami a tárcaközi bizottság mûködését illeti, arról még néhány szót kívánnék szólni. A tárcaközi bizottságot a hazai és a nemzetközi feladatok koordinálására a kormány hozta létre. Ennek keretében segítette az adósságtörlesztéssel kapcsolatos vállalati tevékenységét, kidolgozta javaslatait a Pénzügyminisztérium által megbízott bank számára, az adósságtörlesztés hazai elszámolására vonatkozó szerzõdések létrehozására. E szerzõdések megkötése azonban a kijelölt bank, az Állami Fejlesztési Intézet, illetve annak jogutódja, az államkincstár feladata volt. Ennek keretében a beadott pályázatok vizsgálata során fontos tényezõként kezelték azon biztosítékokat és azok meglétét, amelyek alapján garantálható az adósság költségvetési megtérülése.
A tárcaközi bizottságnak kezdettõl fogva a hatósági kabinet által jóváhagyott mûködési rendje volt és ennek megfelelõen tevékenykedett. Errõl egyébként a vizsgálóbizottság is tájékozódott, és az erre vonatkozó dokumentumokat megkapta.
1996. november 14-én a kormány megszüntette a tárcaközi bizottságot, mivel az alapító rendeletben megfogalmazott fõ feladatait teljesítette, és így további tevékenysége az adott szervezeti keretek között már nem volt indokolt.
Köszönöm szépen, képviselõ úr, a megtisztelõ figyelmét. (Taps.)