TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Az emberi jogi bizottság... (Közbeszólás: Hangosabban!) ...az emberi jogi bizottság 1997. március 12-én tárgyalta meg az elõterjesztést. Mint rendesen eddig is, most is jelen voltak a személyi kárpótlás által érintett érdekvédelmi szervezetek - sajnos, nem teljes számmal -, és jelen volt az OKKH elnöke, dr. Nagy Ferenc államtitkár úr is.
Az észrevételekrõl és az elhangzottakról nagyon röviden. Az érdekvédelmi szervezetek megszólaló, a vitában részt vevõ képviselõi szerint a törvényjavaslat szabályozási elvei általában elfogadhatóak, de aggódásuknak adtak hangot. Aggódásuk abból a félelembõl fakadt, hogy valamilyen ok miatt ismét húzódhat a dolog, és ismét nem lesz kárpótlás, egészen sarkosan fogalmazva: beállhat egy olyan helyzet, hogy végül is nem lesz kit kárpótolni.
Érdekes módon nem került szóba az egyösszegû kárpótlással kapcsolatos kétlépcsõs megoldás, ezzel szemben nehezményezték azt, hogy a kiegészítõ kárpótlás mértéke a korábbi verzióban rögzített 20 százalék helyett 10 százalékra csökkent azok miatt az okok miatt, amelyeket államtitkár úr expozéjában említett.
(10.40)
Szóba hoztak eljárási problémákat, illetve az eljárási szabályozással kapcsolatos problémákat. Ezek tényleg bonyolultak, amelyek döntõen abból fakadnak, hogy itt a visszamenõlegességre kell tekintettel lenni, nagyon sok a különleges eset, továbbá, hogy tömegeket érintett már a '92. évi XXXII. törvény végrehajtása, és ezeknek az embereknek az ügyét újból elõ kell venni. Érdekes módon aggályukat fogalmazták meg azzal kapcsolatban is, hogy az egész ügyben kulcsszerepet játszó Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vajon megmarad-e vagy felszámolják. Ezzel kapcsolatban a bizottság elnöke, úgy gondolom, a bizottság tagjainak többségi véleményét fogalmazta meg, amikor a következõket mondta: az OKKH felszámolásáról nem hallott, a vitás kérdésekrõl pedig, amelyekrõl itt nagyon vázlatosan említést tettem, a vita során lehet majd tárgyalni.
A képviselõi észrevételek, tehát a bizottság tagjainak észrevételei két csoportba sorolhatók. Az egyik tényleg a törvény - ha törvényerõre emelkedik ez a javaslat - költségvonzataival kapcsolatosak voltak, és nem véletlenül. Annak ellenére tettek fel ilyen vonatkozású kérdéseket képviselõtársaim a bizottságban, hogy - mint az államtitkár úr már említette - maga a javaslat tételesen tartalmaz a költségekre vonatkozó adatokat. Itt valóban igen komoly összegekrõl van szó, 9-11 milliárd forint körülire becsülhetõ az az összeg, amit három éven keresztül erre a célra kell hogy fordítson az állami költségvetés.
A másik felvetése a képviselõknek tulajdonképpen az OKKH-ra vonatkozott. Arra kerestek vagy kértek választ, hogy tudniillik képes lesz-e a hivatal megbirkózni a rá zúduló feladatokkal, amelyeket viszonylag rövid idõ alatt kell majd teljesítenie. Nos, a válasz, ha jól értettem, egy igenlõ válasz volt. Jelenleg a hivatalban 350 ügyintézõ dolgozik, és ez a kapacitás arra képes, hogy hetente körülbelül tízezer... (Belepillant a kezében lévõ iratokba.), igen, tízezer határozatot hozzon. Négy hónap áll rendelkezésre, és vélhetõen nem tízezekrõl, hanem százezrekrõl lesz szó, akik az igényüket benyújtják.
Mindent egybevetve, tisztelt Ház, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nagy többséggel, 2 tartózkodó szavazat mellett az elõterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)