DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ötven évvel ezelõtt a Demokrata Néppárt - amely a jelenlegi Kereszténydemokrata Néppártnak nemes elõdje - megnyerte a választásokat, és úgy a parlamentben, mint a népszerû lapjában, a "Hazánk"-ban szabadon nyilatkozott, és bírálta a kormányt. Élt a parlamenti képviselõk véleménynyilvánítási szabadságával úgy a gyûléseken, mint egyéb helyeken.
A Demokrata Néppárt 1949-ben válaszút elé került, mert a kormány részérõl feltették a kérdést: abbahagyja-e a bírálatát úgy az újságban, mint a parlamentben. Amennyiben nem, és nem támogatja a rendszert, megszüntetik. A Demokrata Néppárt minden tagja egyhangúlag elutasította ezt a fenyegetõ ajánlatot, és 1949 februárjában a mûködését felfüggesztette. Nem akarok történelmi dátumot adni, de úgy érzem, hogy ezzel lehúzták Magyarországra a politikai és szellemi vasfüggönyt, mert ettõl az idõtõl kezdve már senki nem élhetett a véleménynyilvánítás szabadságával - nem beszélek a sajtószabadságról. Úgy érzem - ez a kérdésem lényege -, két generáció nõtt fel úgy, hogy az emberi jogokról nem hallott, nem ismerte; s amit nem tudunk és nem ismerünk, az nem létezik. Így nem tudta megtanulni, hogy az emberi méltóságát biztosítja az emberi jogok gyakorlata, a jellemét és egyéniségét, annak értékét növeli. Ami talán a legfontosabb, hogy az országnak ezzel válik cselekvõ részévé, és nemcsak lakója, hanem jogait gyakorló polgára lesz.
Ezért kérdezem az államtitkár urat: annak ellenére, hogy a miniszter úr évekkel ezelõtt lehetõséget adott, hogy az Apáczai Csere János Gimnáziumba elmenjünk, és megkezdõdött - legalábbis így nézett ki - az emberi jogok ismertetése és tanítása, kérdezem, hogy azóta mi történt, és mi a jelenlegi helyzet az emberi jogok iskolai tanítása és ismertetése terén? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)