DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Megszokjuk már lassan, hogy félinformációkra és nagy csúsztatásokat tartalmazó interpellációkra vagyunk kénytelenek tételesen, tételszerûen válaszolni. Nem lehetne erre az interpellációra válaszolni most a hatályos törvények szerint. Ezt csak azért lehet megtenni, mert Puskás úr a Népszabadság március 1-jei számában nyilatkozatot tett ezzel kapcsolatosan, és ezt követõen a banktitok sérelmérõl, megsértésérõl már beszélni nem lehet.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést és a képviselõ urat arról, hogy e március 1-jén a Népszabadságban megjelent cikk alapján a Kereskedelmi és Hitel Bank vezérigazgatója, Erõs úr, vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat még nem zárult le, részeredményei vannak, melyeket szeretnék ismertetni.
Az ön által hivatkozott ingatlanegyüttes 1988. június 21-e óta van kényszertulajdonként a bank tulajdonában, azaz meg nem fizetett követelés fejében a bank tulajdonába került. Mint ismeretes, a bank privatizáció elõtt áll. A sikeres privatizációnak elengedhetetlen feltétele a portfoliótisztítás. Minden banki privatizáció elõtt ez történik - itt sem történik más. E kényszert megelõzõen az ingatlant a bank már 1994-ben megpróbálta értékesíteni, ez azonban megfelelõ ajánlat hiányában, illetõleg más alkalommal a szerzõdött vevõ nemfizetése miatt nem járt sikerrel.
Ilyen elõzmények után tett ajánlatot Puskás úr a bank tulajdonában lévõ, Õrbottyán község külterületén fekvõ Sajótanya és a hozzá csatlakozó, mintegy 45 hektár földrészlet megvételére. A bank nem banküzemi célú ingatlanainak kezelése, hasznosításuk szervezése és arra elõkészítése a bank 100 százalékos tulajdonában lévõ IMMO-BILL Rt. feladata. Ezt az üzletet is ez a cég bonyolította. A tanyát a hozzá tartozó majorral az Incom Kft. vásárolta meg 1996-ban 10 millió 375 ezer forintos vételárért, melyet hiánytalanul kifizetett. Ugyancsak adásvételi szerzõdés elõkészítésére került sor a tanyához tartozó földterületre. Tekintettel arra, hogy a termõföldrõl szóló törvény földtulajdon szerzését nem teszi lehetõvé jogi személy számára, ezért a szerzõdést a bank nem a társasággal, hanem Puskás Sándor magánszeméllyel tervezte megkötni. Megjegyezni kívánom, hogy Puskás Sándornak - nyilatkozata szerint - az ehhez az ingatlanhoz közel fekvõ, jelentõs nagyságú, mezõgazdasági hasznosítású földterülete már van. A szerzõdés szerinti vételár 24 millió forint volt, melyet öt év alatt kellett kiegyenlíteni. A szerzõdés kötésének ideje alatt, a tárgyalások folyamán vált világossá, hogy a földnyilvántartás adataiban változás történt, és a vevõ egyébként magasnak találja a kölcsönösen kialkudott vételárat. Ezek miatt a bank nem írta alá a szerzõdést.
Az interpellációban említett tanácsadói szerzõdést Puskás úr és az IMMO-BILL Rt. 1996. augusztus 1-jén kötötte meg, és öt nap múlva, tehát '96. augusztus 6-án fel is bontották, túl hosszúnak ítélvén az ötéves lejáratot, és a díjazási kondíciókban is vita alakult ki. Mindezekre tekintettel a szerzõdés nem ment teljesedésbe.
Mint ismert képviselõ úr elõtt is, az ingatlanok vételárát a szakértõi becslés mellett a piaci kereslet határozza meg, és az akkori ingatlanpiaci pangás ismeretében üzletileg nem kifogásolható, nem lett volna kifogásolható az ügylet. A bankot a megkötni szándékolt szerzõdések kialakításánál az üzleti döntés motiválta; nem merült fel a képviselõ úr interpellációjában elhangzott hivatali pozíció elõnyeit kihasználó vevõ kényszerítõ hatása a bankra.
Még egy megjegyzésem lenne: a banki tulajdon nem azonos az interpellációban megjelölt állami tulajdonnal, hiszen - mint mondtam - a betétesek pénzébõl kihelyezett követelés fejében jutott földtulajdonhoz a bank. Ha tehát ezt értékesíti, lényegében a betétesek érdekeit védi és azt vigyázza.
Ilyen körülmények között, úgy gondolom, az a feltételezés, amit az interpelláció sugall, nem állja meg a helyét. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)