LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Akár el is fogadhatnám a válaszát végeredményben (Moraj és derültség a kormánypárti sorokban. - Közbeszólás a bal oldalról: Na! Na!), csak az a baj, hogy ott elõtte voltak olyanok, hogy féligazság, meg csúsztatás, meg egyéb. Ugyanakkor miniszter asszony gyönyörûen ugyanazt olvasta föl, amit én! Mert elismerte, hogy a vételár ennyi, elismerte, hogy Puskás úr, elismerte, hogy részletre fizeti a 400 ezer forinttal (Derültség a kormánypártok soraiban.), elismerte, hogy a Kereskedelmi Bankkal kötötte ezt az üzletet.
Tehát gyakorlatilag csupán annyi a különbség közöttünk, hogy nekem nagyon furcsa az az összefüggés, amikor is mindenféle bántó szándék nélkül, véletlenül a Kereskedelmi Bank volt igazgatója az, aki 400 ezer forintos részletben fizethet meg egy bizonyos értékes ingatlant, objektumot, amit nem minden magyar állampolgár tehet meg. Ha tehát rosszindulatú az én megjegyzésem ön szerint, és nem fedi a valóságot, bizonyos tényezõk akkor sem teszik egészen egyértelmûvé, hogy minden magyar állampolgár megtehette volna-e ezt, vagy vajon az ÁPV Rt. felügyelõbizottságának elnöke talán egy kicsit nem élvez-e nagyobb elõnyöket.
Erre voltam én kíváncsi, és nagyon örültem volna, ha azt méltóztatott volna mondani, hogy igen, igen, ez nem volt helyes dolog, de nem is történt meg végeredményben az üzlet megkötése; a jövõben el kell kerülni, hogy ilyen beosztású emberek ilyen elõnyökhöz jussanak, mert akkor örömmel fogadtam volna el, mert azóta is vannak történések, ami nem a mai interpellációmnak a témája, ahol szintén ilyen kis összefonódákosak észlelek én mint ellenzéki képviselõ.
Úgyhogy ennek következtében a legnagyobb tiszteletem mellett, a legnagyobb sajnálatomra nem tudom elfogadni a miniszter asszony válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)