DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Egyben egyet tudunk érteni, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalat körül kialakult helyzet normalizálása hosszabb idõt vesz igénybe. Kérdésem azonban arról szólt, hogy a szerzõdésnek van egy pontja, amit a vevõ vállalt, és ezt a pontot nem teljesítette. Mit tesz a minisztérium, akár a Munkaügyi Minisztérium, akár az ÁPV Rt. annak érdekében, hogy a vevõt kényszerítse a szerzõdési pont betartására? Miniszter úr válaszából kiderült, hogy nem sok mindent.
A privatizációs szerzõdés ad ugyan egy felmentési lehetõséget a munkajogi állományi létszám megtartása alól, amit a miniszter úr is ismertetett, hogy nem minõsítik e szerzõdéses rendelkezés hatálya alá tartozónak azokat az eseteket, amely esetekben a munkavállalók munkaviszonyának megszûnésére a munkavállalók kezdeményezése alapján kerül sor.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön munkajogi miniszter, munkaügyi miniszter. Ezt a konstrukciót a magyar munkajog nem ismeri. Nem ismeri azt, hogy a munkavállalók kezdeményezése alapján történhet-e munkaviszony megszüntetése. A magyar jog ismeri a munkaviszony megszûnését, és ismeri a munkaviszony megszüntetését, ezen belül a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezését. A közös megegyezésnél teljesen irreleváns, miniszter úr, hogy ki kezdeményezi a munkaviszony megszûnését.
(15.20)
Ebbõl adódóan - megítélésem szerint - a szerzõdéssel ellentétben önök tudomásul vesznek egy olyan helyzetet, hogy a vevõ elbocsáthatta - idézõjelben mondom - "közös megegyezéssel" úgy a dolgozókat, hogy ennek a szerzõdésben vállalt kötelezettségét utóbb nem teljesíti.
Éppen ezért, miniszter úr, nem tudom az ön válaszát elfogadni, és képviselõtársaimat is arra kérem, hogy ne fogadják el az egyébként munkaügyi miniszterhez méltatlan választ. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)