HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Tavaly ünnepeltük a magyar film születésének 100. születésnapját, és kiváló összeállítást láthattunk az elsõ száz év játékfilmjeibõl, híradófilmjeibõl. Idén év elején azonban aggodalmas híreket hallottunk arról, hogy egy bizonyos filmvállalat privatizációja révén esetleg magántulajdonba kerülhet a magyar film törzsanyaga, a magyar filmvagyon is, olyan játékfilmek, amelyek egyébként 1948 óta állami pénzbõl készültek. Ha jól meggondoljuk, mai áron több tíz milliárd forintot költött mindannyiunk és persze elõdeink zsebébõl a magyar állam játékfilmek készítésére. De ugyanígy meg kell jegyezni, hogy a híradófilmek már 1945 elõtt is állami költségvetésbõl készültek, ilyen értelemben valóban a nemzet közös vagyonát képezik.
A XX. század történetét - ezt sokan tudják e Házban és a Ház falain kívül is - többek között az különbözteti meg elõzõ századok történelmétõl, hogy lényegében minden fontos részét mozgóképpel is dokumentálták. A XX. század történelmét lehetetlen felidézni a mozgóképek, a filmek, újabb idõkben a televíziós felvételek nélkül, és nemigen múlik el nap, hogy valamelyik tévécsatornán ne látnánk a XX. század történelmét idézõ régi híradórészleteket, dokumentumfilmeket. Nem beszélve arról, hogy az art-kinókban, mûvészmozikban is csillapíthatatlan éhség él a régi játékfilmek iránt. Bizarr belegondolnunk, de mind a Horthy-, mind a Rákosi-korszakban készült játékfilmek hihetetlenül népszerûek a közönség körében; a Meseautó vagy az Állami áruház több millió nézõt vonzott, és remélhetõleg fiatalabb nemzedékek is meg fogják nézni.
Éppen ezért akármi is legyen a bizonyos filmvállalat privatizációjának sorsa - ebbe nem kívánok beleszólni -, mindenképpen közügy, mindenképp nemzeti ügy, hogy a magyar filmek, híradók, dokumentumfilmek jogai, kópiái és negatívjai állami tulajdonban, köztulajdonban, a magyar nemzet tulajdonában maradjanak. Ez, úgy gondolom, alapérdek, és egészen más kérdés, filmes szakmai szakkérdés, hogy milyen formában - közalapítvány, intézmény, filmintézet formájában - kezeljék tovább ezt a nemzeti filmállományt, nemzeti filmvagyont.
Az elõbbiek alapján aligha lehet kérdéses, hogy mit szeretnék kérdezni miniszter asszonytól. Azt szeretném kérni és kérdezni, hogy lehetséges-e nemzeti köztulajdonban tartani a magyar filmállományt, és hogyan is áll ez a privatizáció, amelyrõl rémhíreket inkább hallottunk eddig, mint hiteles tájékoztatást. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)