KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A képviselõ asszony nagyon helyesen utalt arra, hogy '94 tavaszára csak a megoldás gondolatáig jutottak el. Ehhez képest a kormány '96 végén a megoldást is megtalálta a képviselõ asszony által említett problémára. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
A képviselõ asszony elõtt is ismert az a régóta kialakult általános gyakorlat - ahogy erre utalt is -, mely szerint az egészségügyi intézmény munkarendjén kívüli idõben a folyamatos betegellátást készenlét és ügyelet szervezésével oldják meg az intézmények. Korábban a készenlétet vagy ügyeletet ellátók díjazása átalánydíj fizetésével történt. A szerény, esetenként ezer forintos orvosi, 6-700 forintos egészségügyi szakdolgozói ügyeleti díj állandó feszültségforrást jelentett az ellátók és a munkáltatók között, amely miatt az elmúlt évben már több munkajogi perre is sor került. Az ügyelet fogalma és díjazása azonban a munkaügyi szabályokban nem volt megtalálható - úgy, ahogy erre utalt a képviselõ asszony -, ezért azt a munkáltatók és a bíróságok is úgy értelmezték, mint a készenlét speciális formáját, amelynek díja a készenléti idõre járó díj és a készenlétes behívása esetén végzett munka utáni díj együttes összege.
(16.00)
Az ügyeletben végzett munka azonban nem azonos az elrendelt túlmunkával, mert nem folyamatos, a feladatok ellátása közben megszakítások, pihenõidõk vannak. Olyan elrendelt túlmunka pedig sehol nincs, ahol túlórázás közben pihenni, sõt aludni is lehet. A Legfelsõbb Bíróság munkaügyi kollégiuma sem túlmunkának, hanem olyan rendkívüli munkavégzésnek minõsítette az ügyeletben végzett munkát, amelynek csak díjazása egyezik meg a túlmunkáéval.
Az egészségügyi közalkalmazottak közül mintegy 12 ezer orvos, 6 ezer egészségügyi szakdolgozó és ezer mûszaki dolgozó vesz részt az ügyeleti ellátásban, akiknek közel egyharmada készenlétet is ellát. A készenlét ellátásáért, amikor a dolgozó nem végez munkát, nem a munkahelyén, csak a munkáltató által elérhetõ helyen tartózkodik munkavégzésre készen, a munka törvénykönyve értelmében személyi alapbére 25 százalékának megfelelõ díjazásra jogosult. Az ügyelet ellátásáért, amikor a dolgozónak a munkahelyén kell tartózkodni, és biztos, hogy munkát is kell végezni, természetesen - ugyancsak a munka törvénykönyve alapján - a 25 százalékos készenléti díjnál magasabb díjazást kell biztosítani.
Az ügyeleti díjak megállapításához részben a Magyar Orvosi Kamara, részben pedig reprezentatív felmérés alapján saját adatainkat vettük alapul. Ezen adatok szerint például egy hétköznapi 16 órás csendesügyelet díja, ahol általában egy-két-három órás a tényleges munkavégzés, mind a 16 órára az óránkénti illetmény 45 százalékában, illetve a 24 órásnak szervezett heti pihenõnapi vagy munkaszüneti napi ügyelet díja, ahol általában 2-4 óra a tényleges munkavégzés, mind a 24 órára 50 százalékban került meghatározásra. Hangsúlyozom, hogy az ügyeletidíj-százalékok minimumok, amelyeknél magasabbat a munkáltató megállapíthat.
A kormányrendelet szerint ügyeletet csak azokban az intézményekben, szolgáltatóknál vagy munkakörökben kell szervezni, ahol mûszak szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges. Ezért amennyiben a felvételes baleseti sebészeti vagy bármely más osztályon az indokolt, a folyamatos betegellátás érdekében nem ügyeletet, hanem mûszakot kell szervezni, képviselõ asszony. Annak eldöntése, hogy melyik munkaszervezési megoldás szükséges, a munkáltató saját hatásköre.
Összefoglalva: az ügyelet a rendkívüli munkaidõben végzett munka egyik formája, amelyben a tényleges munkavégzés megszakításokkal történik, tehát nem túlmunka. A jogszabályban meghatározott minimumdíjak pedig magukban foglalják a pihenõ- vagy készenléti idõ és a tényleges munkavégzés díjazását, ezért az ügyeletidíj-minimum nem azonos, hanem több, mint a teljes intenzitással végigdolgozott normál munkaidõ szerinti díjazás. Az ügyeletidíj-minimum ugyanis tartalmazza a készenléti idõ 25 százalékos, valamint az effektív munkavégzési idõ éjszakai és túlmunka-pótlékkal megemelt összegét.
Kérem, képviselõ asszony, válaszomat fogadja el, s örülök neki, hogy újabb tematikus témát (Sic!) sikerült az egészségügy rejtelmeibõl megtárgyalnunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)