DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A mai nap egyik korábbi kérdése kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú ideje nyugtalanít többünket mindaz, ami a szomszédos Szlovákiában történik. Csak ha a legutóbbi idõszak néhány eseményére gondolunk: például a magyarellenes plakátok a Pro Slovakia Alap kisebbségi kultúrák tételébõl fizetve, ugyancsak magyarellenes propagandakönyv eljuttatása Szlovákia általános iskoláiba, a millecentenáris emlékmûvek elleni hadjárat, az egynyelvûvé tett iskolai bizonyítványok. Ebbõl a szempontból március 15-e is csak újabb bizonyítékot hozott, gondolok például az áram kikapcsolására Pozsonyban az ünnepély helyszínén - de errõl bõvebbet nyilván ön tudna mondani.
Mindezt azonban felülmúlta számomra az a hír, hogy rövid idõn belül kétszer támadtak meg szlovák hadseregben szolgáló magyar fiatalokat szlovák fiatalok, egyértelmûen csupán azért, mert magyarok. Többek között a megtámadottaknál egyik esetben az történt, hogy az ágyékukat rugdosva azt kiabálták: van itt elég koszos magyar, nem kell még szaporodnotok is.
Ahhoz, hogy meglássuk a kapcsolatot a kisebbség elleni központi hangulatkeltés - lásd az elõbb említett intézkedéseket - és a személyek elleni tettleges támadás között, elég, ha tudjuk még ehhez azt, hogy a rendõrség a nemzetiségellenes gyûlöletet mint indítékot vizsgálataiból kizárta. Ha ezenkívül visszaemlékszünk a vonatból kidobott magyar fiatal korábbi esetére, jogossá válik a kérdés: igaz-e vajon az a kormányzati érv, hogy a magyar-szlovák alapszerzõdésben foglalt kisebbségvédelem számon kérhetõvé vált? Ha igen, hogyan és fõképp milyen eredménnyel? Mert nem látszik könnyebedni a helyzet az alapszerzõdés megkötése után, sõt hovatovább kisebbséghez tartozni úgy tûnik, életveszélyessé vált.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)