DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Elõször a Házszabály néhány rendelkezését szeretném idézni, hogy világos legyen, miben vitatkozunk, milyen keretek között lehet módosító indítványt elõterjeszteni. Az alkotmányügyi bizottságban errõl már volt szó; nyilvánvaló, hogy a jelenlévõk nagy része ott nem volt jelen, tehát hadd ismételjem meg ezeket a rendelkezéseket.
A Házszabály 36. §-ának (6) bekezdése szerint a vizsgálóbizottság elnevezését, valamint a vizsgálat tárgyát érintõ módosító javaslatot nem lehet benyújtani, tehát az elnevezésrõl és a vizsgálat tárgyáról szól csak a korlátozás. A 36. § (1) bekezdése a következõt tartalmazza: "A vizsgálóbizottság létrehozására, mûködésére, elnevezésére, a vizsgálat tárgyának meghatározására, és a vizsgálóbizottság megszûnésére az eseti bizottságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, az e szakaszban foglalt eltérésekkel." Az eseti bizottságra való visszautalás pedig ezt tartalmazza: "Az eseti bizottság feladatát, elnevezését, tagjainak számát és megbízatásának terjedelmét az Országgyûlés az eseti bizottság felállításakor határozza meg." Tehát ami a lényeg: az Országgyûlés határozza meg; a két érintett körön kívül bármiféle módosító indítványt elõ lehet terjeszteni, és ha elõ lehet terjeszteni, akkor természetesen erre a lehetõséget biztosítani is kell.
Ha ezzel az értelmezéssel szemben bárkinek ügyrendi kifogása van, javasolom, hogy az alkotmányügyi bizottság mint az erre feljogosított értelmezõ bizottság sürgõsen, a holnapi nap keretében ebben a kérdésben foglaljon állást. Véleményem szerint, hogy csak két momentumra terjed ki a korlátozás, az összes többiben nem zárható ki ez. Egyébként elõfordulhatna egy olyan helyzet, hogy a parlamentben egy viszonylag kis csoport, egy 20 százalékos kis csoport úgy terjeszthetne elõ javaslatot - méghozzá úgy, hogy gyakorlatilag ellene sem lehet szavazni -, hogy az akarata mindenképpen keresztülmenne az Országgyûlésen. Úgy gondolom, ezt senki nem gondolta komolyan.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az alkotmányügyi bizottságban támogatta ennek a javaslatnak a megtárgyalását; a Házszabály értelmében ezt a vizsgálóbizottságot, ha a szükséges létszámú aláírás ehhez összegyûlt, létre kell hozni. A kérdés az, hogyan, milyen terjedelemben, mire. A két korlátozás nem zárja ki, hogy ezt a néhány kérdést a késõbbiekben tisztázzuk. Néhány ilyen kérdést fel szeretnék vetni.
Az egyik: a Házszabály értelmében nem a jelenlegi kormánynak az ellenzéke adja az elnököt, hanem az érintetté. 1994 - a választások - óta tudomásom szerint olyan ingatlanjuttatás nem volt, ami a jelenlegi vizsgálóbizottság tevékenységének a tárgya lenne. Ezért a Házszabály értelmezése szerint nem a jelenlegi, hanem a megelõzõ kormány ellenzékének kell adnia a vizsgálóbizottság elnökét.
Ugyancsak ehhez kapcsolódik egy másik lényeges összefüggés, amely véleményem szerint a határozati javaslatnak a nem kellõen végiggondolt megfogalmazása miatt ugyancsak belsõ logikai ellentmondást tartalmaz. Annak, hogy a jelenlegi parlamenti pártok erõsorrendje szerint folyjék a vizsgálat, csak az lehet a logikai indoka, ha a juttatások ebben az idõben történtek volna. Ez azonban az elõbbiekre tekintettel nincs így. Az ingatlanoknak mind a három csoportja már a jelenlegi parlamenti pártok tulajdonába, illetõleg birtokába került, legkésõbb az elmúlt parlamenti ciklusban. Ha tehát erõsorrendet kívánunk felállítani, akkor az erõsorrend csak a megelõzõ parlamenti ciklus erõsorrendjét követheti, ha ebben valamiféle logikát keresünk. Természetesen ha azt mondjuk, hogy véletlenszerûen, a mostani parlamentnek az erõsorrendjében folyjék a vizsgálat: ezt lehet mondani, csak ebben nem látok valamiféle olyan belsõ összefüggést, ami ezt indokolná. Hogy miért éppen így, miért nem betûrendben, miért nem hátulról elõre, és még folytathatnám: sok hasonló, belsõ logika nélküli felsorolási javaslatot is lehet felvetni.
Ha belsõ logikát keresek az indítványban, akkor az csak az lehet, hogy a megelõzõ parlamenti ciklusnak az erõsorrendjében kell elvégezni ezt a vizsgálatot. Természetesen ez sokkal egyszerûbb is, hiszen valóban az MSZP rendelkezik a legtöbb ingatlannal, tehát ennek a vizsgálata nagymértékben megnehezítené azt, hogy a vizsgálóbizottság a könnyebb feladattal, a kevesebb ingatlan vizsgálatával idõben tudjon végezni.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor foglalja el.)
Végül még egy kérdésrõl szeretnék beszélni. Az ingatlanoknak jogilag három, élesen elkülöníthetõ csoportja van; azon a szemponton túlmenõen, amirõl Kristóf István beszélt, én más oldalról szeretném ezt megközelíteni. Van az elsõ halmaz: azok az ingatlanok, amelyek az egykori MSZMP tulajdonából vagy kezelésébõl az MSZP birtokában maradtak. 1992-93 környékén - az akkori hatpárti egyeztetések során - szinte már normaszöveg készült el ennek a kérdéskörnek a rendezésére; akkor a közismert székházüggyel kapcsolatos körülményekre tekintettel ez a kezdeményezés elhalt, nem rendezõdött. Bár 1990 nyarán - a korábbi törvény rövid határideje miatt - ezt már rendezni kellett volna. Egyébként ebben a körben az Országgyûlés azóta sem tett eleget annak a kötelezettségének, amelyet maga elé szabott még 1990-ben - az ideiglenes törvény meghozatalakor - ebben a kérdéskörben. Tehát ez az egyik csoport.
A másik csoport az 1991. évi XLIV. törvény alapján a pártok tulajdonába adott ingatlanoknak a köre. Ennél lényeges az, hogy az akkori kormány apparátusa által elõkészítetten, az akkor egységes tájékoztatásként közölt adatoknak megfelelõen, az Országgyûlés által megerõsítve kerültek a pártok tulajdonába a központi székházak. Nem vitás, ez a törvény akkor tartalmazta azt, hogy az MDF és a Fidesz - azért, mert nekik a számítások szerint járónál kisebb ingatlan jutott - a késõbbiekben még jogosult ingatlanra.
A harmadik kör viszont ez. Itt ugyanis nem a kormány nyilvános, hat párt által megvitatott elõterjesztése alapján osztották ki az ingatlanokat, hanem az Országgyûlés elé nem került módon - kormánydöntés alapján -, és a kormánydöntésnek a nyilvánossága nem volt biztosítva. Ebben a körben egy kérdés vitás: a mérték megfelelt- e az 1991. XLIV. törvény szerinti juttatásnak, vagy pedig ezt meghaladta. Ugyanis az, hogy ennek a két pártnak még ingatlan járt, nem azt jelentette, hogy bármekkora, bármilyen járt; mivel pedig ez a kérdés nem volt a '91. évi XLIV. törvénynek a rendelkezései között, éppen ezért ezt a kérdést ismét külön kell vizsgálni.
Amikor ez a kérdés felvetõdött a megelõzõ parlamenti ciklusban, volt egy akkori országgyûlési képviselõ, aki indítványozta vizsgálóbizottság felállítását, hogy ez a kérdés akkor idejében tisztázódjék. Sajnálatos, hogy a korábbi Házszabály értelmében a korábbi koalíciós többség nem biztosította azokat a kedvezményeket, bár nem vitásan a Házszabály elõkészítése kapcsán - éppen a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl, a Tölgyessy Péter által megfogalmazott javaslatokban - lett volna arra lehetõség, hogy ne 50 százalékot meghaladó, hanem akár már 40 százalékos többséggel vizsgálóbizottságot lehessen felállítani. Akkor a Házszabálynak ezt a módosítását a kormánypártok elvetették; a rendelkezésre álló jogszabályi lehetõségek mellett pedig a parlamenti 50 százalékos támogatottságot ez a vizsgálóbizottság nem kapta meg. Nagyon jó lett volna, ha ez a kérdés a nyilvánosság elõtt, parlamenti vizsgálóbizottság tevékenységének az eredményeként akkor már tisztázódott volna, mert nagyon sok mendemondára, és nagyon sok vádaskodásra nem kerülhetett volna sor esetleg, vagy akkor már mindenki tisztán láthatott volna.
Az, hogy most ebben a körben, több év késedelemmel - egy országgyûlési határozati javaslat keretében - országgyûlési vizsgálóbizottság is vizsgálatot folytathat le, és állást foglalhat, üdvözlendõ: üdvözöljük és támogatjuk. De hangsúlyozni szeretném azt, hogy ezt a három ingatlankört jogilag összemosni lehetetlen: ezt a három ingatlankört mindenképpen egymástól elkülönítve kell vizsgálni. Éppen azért, hogy ezek a kérdések korrektek, az Országgyûlés által valóban vizsgálhatóak legyenek, a határozati javaslat mindenképpen módosításra szorul, legalábbis véleményem szerint. Ezt egyébként az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam a múltkor.
Éppen ezért feltétlenül szükséges az, hogy erre a módosító javaslatra sor kerülhessen; mivel pedig ebben a kérdésben ügyrendi vita is hangzott el, hogy ez mennyiben terjeszthetõ, és mennyiben nem terjeszthetõ elõ, holnap az alkotmányügyi bizottság foglalkozhat ezzel a kérdéssel; a napirendjén van ez a kérdés. Ezért javasolnám azt, hogy a módosító javaslatoknak az elõterjesztési határidejeként az Elnök úr jelölje meg a holnapi nap befejezését: addig ezeket a módosító javaslatokat elõ lehessen terjeszteni.
(18.30)
Hangsúlyozom: rendkívül fontos, hogy ez a kérdés több év után végre korrekten, egy parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményeként tisztázódjék, olyan adatok, amelyek napvilágra kerülhettek volna '93-ban, napvilágra kerüljenek, és egy vizsgálóbizottsági jelentés eredményeként zárhassuk le végre ezt a nagyon szerencsétlen és évek óta húzódó kérdést. De hangsúlyozom: a határozati javaslat ebben a formájában, ahogy beadásra került, több tekintetben problémákat vet fel. Ennek javítása érdekében szükséges a módosító indítványok elõterjesztése. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)