DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tulajdonképpen azért kértem szót, mert Áder János mostani válaszában elhangzott egy sajtó-helyreigazítási üggyel kapcsolatos tényállítás, amely egyszerûen nem mosható bele ebbe a kérdéskörbe. (Dr. Trombitás Zoltán: Dehogynem!) Az 1991. évi XLIV. törvény szerinti székházelosztásnál valamennyi párt nyilvános adatok alapján felmért ingatlanokról kötött megállapodást.
Ott különbözõ szorzószámokat alkalmaztak. Hogy ez hogyan mûködött, hogyan sem? Ez egy további kérdés, ezt nyilván lehet vizsgálni.
(19.00)
De arról beszélni, hogy egy ilyen nyilvános, az akkori kormány apparátusa által elõkészített megállapodás valamiféle takargatnivalót jelenthetne, ezt egyszerûen abszurdnak tartom. Az Országgyûlés jóváhagyta, minden párt beletekinthetett. Ugyancsak hasonló módszerrel osztották el a többi székházat is akkor, ebben semmi különbség nem volt. Itt takargatnivalóról beszélni véleményem szerint egészen egyszerûen felháborító.
Az egy másik dolog, hogy az abban a törvényben meghatározott két feljogosítás, hogy a két érintett párt még további ingatlant kaphat, ez már nem került ilyen nyilvánosság elé. Az a hivatkozás, hogy ezeket a szorzókat esetleg másként is lehet értelmezni, együtt járhat azzal, hogy ha például egy Népstadionban alig van irodahelyiség, akkor egy Népstadiont oda lehet adni valamelyik pártnak csak azért, mert a figyelembe vehetõ hasznos alapterület nagyon kevés. Mert ebbõl a logikából ez következne. Ezt kell most vizsgálni.
De hangsúlyozom, ezt a kérdést összemosni azzal, hogy a törvénnyel megerõsített és a hat párt nyilvános információkon alapuló megállapodása között valamiféle összehasonlíthatási alap lenne, ez egyszerûen nem igaz.