DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Nagyon sok mindenben egyetértek Béki Gabriella képviselõtársammal, egyszerûen azért, mert saját vizsgálataim is bizonyították, amit a hetvenes- nyolcvanas években végeztem, hogy a reklám bizony a vásárlási motivációkat nagymértékben befolyásolja.
Egyetértek azzal is, ahogy õ mondta, hogy a fogyasztás ösztönzésének korlátokat kell szabni, ez nagyon fontos kérdés. Megemlítette az amerikai példát. Azt hiszem, amit a vezérszónoki felszólalásomban mondtam, a hatvanas évek amerikai regényírói nagyszerûen fejtették ki a reklám negatív hatásait.
(20.00)
Ennek kapcsán még egyszer felemlítem, hogy Packard a Tékozlók címû írásában azt az amerikai fogyasztási modellt támadja, amely szerint az amerikai reklám a polgárokat akkor is fogyasztásra kényszeríti, ha azok nem akarnak fogyasztani, nem létezõ szükségleteiket is felébreszti, így nagyarányú pazarlásra ösztönöz. Vagy a másik regényben a fogyasztó csak azért vesz alligátort, mert ekkor egy centért még egyet ad az eladó.
Tehát tulajdonképpen azokat a negatív hatásokat, amelyeket az amerikai regényírók és az amerikai reklámszakértõk is egyre jobban felismertek és felismernek, a magyar reklámtörvényben vissza kell szorítani, és azt hiszem, ez a törvény nagyon sok esetben ezt teszi. De hozzá kell tenni azt is, hogy azért az önszabályozás nagymértékben kiegészítheti majd a törvénynek azokat a részeit, amelyek egy törvénybe teljesen nem épülhetnek be.