DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Tisztelt Kis Képviselõtársam! Ha úgy lesz, ahogy ön állította, hogy egy év múlva nekem nem lesz mandátumom, az nem öntõl, hanem a választópolgároktól függ. (Dr. Kis Gyula József: Nem errõl beszéltem.) Tehát ezzel nem vagyok hajlandó foglalkozni.
Viszont azt hiszem, hogy a gondolat, amit ma is vagy a múlt héten e törvény kapcsán kifejtettem, egyáltalán nem arról szól, hogy rövid távú lenne. Sõt, a kétpercesemben is pontosan a hosszú távú gondolkodás fontosságára és az ilyen típusú folyamatok társadalmi generálására hívtam föl a figyelmet. Mert nem a reklámtörvényben tételesen, aprólékosan megfogalmazott és megszavazott, jóváhagyott tiltásokkal fogjuk kivenni a cigarettát az emberek szájából - ezt nagyon szeretném hangsúlyozni. Ne értsük félre ilyen módon a jog befolyásoló szerepét!
Azt szerettem volna elmondani, hogy az Amerikai Egyesült Államokban évtizedek óta tartó, sokak által folytatott sziszifuszi munka az a hosszú folyamat, amelyben különleges szerepet játszik a munkaadó, a munkahely a modellek kialakítására, amire utalni akartam a filmmûvészet, a sztárok példaadásán keresztül. De azt hiszem, ennél talán fontosabb, hogy a munkaadó nem hajlandó alkalmazni a dohányost. Ez valami olyan óriási kényszer, amivel szemben... (Egy közbeszólásra:) ...meg az alkoholistát is. Nehezen, el fogjuk tudni ezt érni. A piacgazdaság meg fogja teremteni, mert azt mondja, hogy nem vállalja a plusz egészségügyi költségeket. És innen indul ki az a per is, amire visszatérhetünk harmadszor a mai hírek híradásából, Floridában.
Tehát semmi többet nem állítok, mint azt, hogy pusztán törvényi tiltásokkal nem lehet elérni sikert, de hogy erre a szabályozásra szükség van, az persze természetes; a kettõ nem áll egymással ellentmondásban, hanem kiegészíti egymást. Köszönöm.