DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön beszédét hallgatva nem volt egészen világos... (Zaj, közbeszólások: Nem halljuk! - Dr. Szájer József feljebb helyezi mikrofonját.)
Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön beszédét hallgatva, arra gondoltam, hogy szereptévesztésben van, és azt gondolja, hogy valamely nyugati ország parlamentjébe hívták be, ahol a magyarországi helyzetrõl kell beszélni, és ennek megfelelõen lakkozta ki ezt a képet.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt a parlamenti politizálás híve, és annak a híve, hogy a társadalom politikai konfliktusai nyugodt körülmények között és az alkotmányos kereteken belül oldódjanak meg. Nem az ellenzéki pártok és nem a Fidesz tehet arról, hogy 1997 elsõ felére Magyarországon olyan helyzet alakult ki, hogy az MSZP és az SZDSZ kormánya lényegében magára haragította a társadalom szinte valamennyi csoportját, az egyetemi oktatóktól kezdve a kórházi dolgozókig, a vállalkozóktól kezdve a gazdákig, mindezt elhibázott gazdaságpolitikájával.
Ez történt az elmúlt hetekben a mezõgazdasági demonstrációk kapcsán is, amelyek önmagukban is megelõzhetõek lettek volna, ha a kormány odafigyel a normális érdekképviseleti szervezetek, érdekképviseleti mechanizmusok és az ellenzéki pártok, így a Fidesz korábbi javaslataira, idõben megtett javaslataira.
A kormány e területeket érintõ politikája ugyanúgy, mint a többi terület, amelyrõl a miniszterelnök úr is beszélt, csak része annak a ballépéssorozatnak, amit a kormány az elmúlt három évben mûvelt. Miniszterelnök úr azt állítja, hogy politikai erõk, politikai pártok állnak a tiltakozások mögött. Ezt a hangot mintha már hallottuk volna: az állampárti szocialista logika szerint húzódott meg minden eltérõ vélemény mögött ellenséges politikai erõk aknamunkája. Ma is ez a tehetetlen politikai erõk mentsvára. Ha miniszterelnök úr azt állítja, hogy politikai erõk szítják az országban a kormányellenes hangulatot, téved. A kormányellenes hangulatot a kormány maga szítja a rossz kormányzással. (Zaj, közbeszólások: Így van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Tisztelt Országgyûlés! Mind az ország, mind pedig a kormány szempontjából helyesebb lett volna, ha saját politikai ballépéseik és hibáik miatt nem másokra mutogatnak, hanem a kormány végre magára vállalja a felelõsséget és nem a válság további szításával foglalkozik. A kormány jobban tette volna, ha a mezõgazdasági tiltakozások kapcsán is elfogadta volna a gazdaköröknek azt a javaslatát, hogy függesszék fel az adó- és társadalombiztosítási törvényeket erre az évre annak érdekében, hogy nyugodt körülmények között lehessen tárgyalni.
A kormány ehelyett a konfrontációt választotta, egy mezõgazdasági hasonlattal azonban, ki szelet vet, vihart arat. Az már csak a dolgok megkoronázása, hogy abban a pillanatban, amikor a mezõgazdasági tüntetõk elálltak - a Fidesz szerint egyébként helyesen - a teljes blokád ötletétõl, akkor az MSZP választmányi elnöke a tévékamerákon keresztül üzeni meg nekik, hogy ezt meghátrálásnak és a gyengeség jelének tekintik. Ez nem felelõs politikai magatartás, ez konfliktuskeresés. (Zaj, közbeszólások: Így van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
A feszültséget, tisztelt Országgyûlés, a Fidesz szerint maga a kormány és a mögötte álló pártok keltik, mind korábbi, mind pedig mostani magatartásukkal. Gondoljunk csak Békesi Lászlónak arra a nyilatkozatára, amikor mexikói válsággal fenyegette meg a pénzügyi köröket; vagy a politikai államtitkár úrnak arra a nyilatkozatára, amely a Postabank-pánik kellõs közepén lényegében a válságot tovább mélyítette azzal, hogy politikai mutogatásba kezdett. Nem jó és nem helyes, ha a dolgok odáig fajulnak, hogyha az eddig önuralmat tanúsító társadalmi rétegek, csoportok úgy érezhetik ebben az országban magukat, hogy mégoly jogos igényeiket sem elégíthetik ki a hagyományos érdekérvényesítési szervezeteken keresztül.
Tisztelt Országgyûlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt abban érdekelt, hogy a társadalomban nyugalom legyen, ne kelljen súlyos érdeksérelmek miatt az utcára menniük, és a kormány hibái miatt ne kelljen az egész országnak felbolydulnia, illetve megbénulnia. Ehhez azonban nem ilyen kormányzásra van szükség, hanem kiegyensúlyozott, távlatokban gondolkodó, nyugodt kormányzásra, amely figyel, odafigyel a polgárokra.
Három év megélt országos tapasztalata bizonyítja számunkra, hogy a Horn-kormány erre nem képes. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) Ilyen kormányra csak akkor számíthatunk, ha a polgárok a szavazóurnáknál minél elõbb leváltják ezt a koalíciót. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)