DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszterelnök beszédében világosan meghúzta azt a határvonalat, amely a gazdasági stabilizáció eddigi eredményeirõl és az elõttünk álló megoldandó feladatokról szólt. Igaz az, hogy az ország helyzete és megítélése az elmúlt két és fél, három évben lényegesen javult, és ma már nemcsak a meghatározó pénzügyi körök kívülrõl, hanem az országon belüli gazdasági erõk is azzal számolnak, hogy véget ért az az idõszak, amikor a gazdaság életében a visszafogás, a restrikció érvényesült.
(15.40)
Ma már tervek, elképzelések készülnek; ma már arról beszélünk, hogy Budapest pénzügyi és kereskedelmi központtá válhat. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a küzdelmes két és fél évben, amikor a kormánynak fel kellett számolnia azokat a nagyon hosszú idõre visszanyúló okokat, amelyek a gazdaság hanyatlásához vezettek, az alapvetõ célt sikerült teljesíteni: ezt a hanyatlást megállítani és megalapozni egy kiegyensúlyozott fejlõdés alapjait.
A kormánynak tehát az a szándéka, hogy kiszámítható fejlõdés legyen Magyarországon, hogy biztonság és stabilitás legyen. De tény az, hogy békétlenség is van az országban. A különbözõ társadalmi csoportok valódi gondjai, az ezzel járó feszültségek erre reális alapot adnak. Miközben ezek a valóságos bozóttüzek valódi emberi érdekeket, valódi csoportérdekeket érintenek, azt is tapasztalhatjuk, hogy a politikában vannak olyanok, akik - egymást túllicitálva - földrengésrõl és nemzeti tragédiáról beszélnek. Dürrenmatt írja: "Tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor újságot olvasok." Ezt átfordítva a mi helyzetünkre, azt mondom: tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor a tisztelt Házban a napirend elõtti vitában ellenzéki képviselõtársaimat hallgatom. (Moraj és szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból. - Közbeszólás a jobb oldalról: Ez szép volt!)
Mi azt gondoljuk és azt gondoltuk, hogy az 1994-es kormányváltásban egy összefogás is létrejöhet az ellenzék és a kormánypártok között. Azt gondoltuk 1994-ben, hogy az ellenzéki politikai pártok felelõsségteljesen és konstruktívan fognak politizálni, mint ahogy mi tettük 1990 és `94 között. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - István József: Nem szégyelled magadat!?) Mert szeretnék példát hallani arra, hogy a szocialista országgyûlési képviselõcsoport, amikor ellenzékben volt, mikor tanúsított olyan magatartást, amilyet itt és most önök. (István József: Így hazudozni a nyilvánosság elõtt a magyar parlamentben?!)
Tudjuk azt is, hogy a mi felelõsségünk, hogy ebben a helyzetben egyaránt kell a hosszú távú építkezéssel foglalkoznunk és a napi gondokat megoldani. S arra törekszünk, hogy ezt békében, megértésben, az emberek véleményének figyelembevételével tegyük. Mert szeretnénk azt, hogy valóban esélyegyenlõség legyen, hogy ne egymás rovására kelljen az emberek gondjait megoldanunk. Ez pedig nem lehetséges másképpen, mint azzal a kényszerû megoldással, hogy a hosszú távú építkezést és a napi gondok megoldását egyidejûleg míveljük. Ez olyan társadalmi szolidaritást feltételez, amely segíti mindazokat, akik változtatni akarnak a helyzetükön. Mert azt gondoljuk, hogy ha át akarunk hajózni Európába és nem akarunk kompország lenni tovább, akkor a hídnak, a tatnak, a fedélköznek egyszerre kell elindulnia. Úgy gondoljuk, hogy mindez együtt a nemzet biztonságának és stabilitásának is az érdeke.
De azt a hangnemet, amelyet ma itt a parlamentben hallottunk, szeretném visszautasítani. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Torgyán József méltatlan hangon beszélt a Magyar Köztársaság miniszterelnökérõl. Én nem erre akarok válaszolni, hanem egy idézetet szeretnék elmondani: "Ne haragudjatok azokra az emberekre, akik övön alul ütnek meg benneteket - egyszerûen nem érnek magasabbra." (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Folyamatos zaj az ellenzék soraiban.)
A Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja részérõl soha semmilyen formában nem avatkoztunk bele más pártok belügyeibe. Soha az Országgyûlésben nem idéztük azt a véleményt, amely általános a Kisgazdapárton belül, hogy Torgyán József alkalmatlan a párt elnökének és frakcióvezetõjének; nem idéztük azokat a véleményeket, amelyek õt bohócnak tekintik; és nem idéztük azt a véleményt, amely szintén általános (Gyimóthy Géza: Elnök úr, figyelmeztesse!), hogy minél magasabbra mászik a majom a fára, annál jobban látszik az ülepe. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Homoki János: Ez a te szinted! - Dr. Torgyán József: Elnök úr, személyes érintettség! - Derültség. - Általános zaj.)