DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Õszintén szólva egy valóban feszültségektõl terhes idõszakban, azt hiszem, joggal várhattuk volna el, hogy a miniszterelnök úr felszólalásában egy kicsit az objektivitás és a higgadtság nagyobb mértéke legyen felfedezhetõ, mint amit itt hallottunk. Bár nagyon nehezen szólok most, mert én most sakk-matt-Dürrenmatt vagyok itt mint ellenzék, de azért Szekeres Imrének szeretném mondani, hogy eddig már felszólalt jó néhány ellenzéki frakcióvezetõ, és itt vagyok még én is: "ellenzék" nevû párt nincs a parlamentben. Jegyezzük meg ezt már egyszer végre, és tegyünk némi differenciát, amikor ilyen, igencsak összemosó dolgok történnek!
Miniszterelnök Úr! Itt mindenki hibás ebben a parlamentben, csak éppen a kormány nem; itt senkinek nincs programja, csak a kormánynak van - azt hiszem, ezek a kijelentések nem igazán szolgálják azt az érdeket, amit ön el akart érni.
Ha az ország hangulatát egy kicsit normalizálni szeretné bárki is, akkor azt hiszem, nem a tûzre olajöntéssel lehet ezt elérni. Egyszerûen az ellenzék is lehetetlen helyzetben van, mert ha netán egy barátságosabb mondatot találna mondani a kormányra, nem létezik olyat mondani: a kormány nem hagyja magát megvédeni. Hiszen azért legyünk õszinték: tb-járulék, adójogszabályok, ezen belül az adójogszabályokhoz járuló adminisztrációs terhek, amik egyszerûen azért frusztrálják a mezõgazdasági dolgozókat, mert képtelenség átugrani azokat! Nem tudja kitölteni - ebbõl van a problémák nagy sora! De ugyanez van a felsõoktatásban, az egészségügyben, mindenütt.
A feszültségek keltéséhez hozzájárul az, hogy itt a parlamentben is napról napra megélünk olyan fölösleges frusztrációkat, mint amit megértünk az alkotmánybíró választásával kapcsolatosan - teljesen fölösleges! (Dr. Szabad György: Úgy van!) Olyan természetû problémák vannak, mint hogy kiérleletlen, nem a rendszerében, az átmenet ügyében lehetetlen és kiérleletlen nyugdíjreformba akarják belekényszeríteni a választások elõtt a tisztelt Országgyûlést; vagy lesöprött ellenzéki javaslatok, amelyben élen jár a Néppárt. Most végre megláttuk azt a Btk.-módosítást, amit az Igazságügyi Minisztérium benyújtott: halvány árnyéka sincs kidolgozottságában annak, amit megpróbáltunk itt eladni.
Tudom, hogy a miniszterelnök úr személy szerint nincs nagyon jóban Békesi Lászlóval. De azért legalább azt, amit '90 márciusában mint még az akkori Németh-kormány pénzügyminisztere elmondott a költségvetési vitában, el lehetne olvasni. Ebbõl kiderül, hogy ezt a mezõgazdaságot nem kellett szétverni - szét volt az már verve elég tisztességesen! Hisz' Békesi László mondta el '90 márciusában, hogy a téeszek és állami gazdaságok 55 százaléka fizetésképtelen, és csõd- és felszámolási eljárás alatt áll! (Dr. Szabad György: Úgy van! - Taps az ellenzék soraiban. - Dr. Torgyán József: Ezt nem értik meg!)
A másik kérdés: arról beszélni, hogy van területfejlesztési koncepció. Lehetséges, hogy van, de a parlamenthez még nem került benyújtásra! Ugyanígy a vidékfejlesztési programmal se tudunk nagyon mit kezdeni.
Azt hiszem tehát, ha egy normalizálási folyamat volna, hogy a hátralévõ idõre a parlament és az utca hangulata is normalizálódjék, akkor arról kellene beszélni, hogy a kormányzat most már nem fog kísérletezni további frusztrációt okozó kezdeményezésekkel, ahol l'art pour l'art élezi azt a helyzetet, amely kialakult az országban. Én most nem mondom, hogy a gazdáknak mindenben igazuk van; de ezt nem lehet erõbõl elintézni, még akkor sem, ha a másik oldal ebben az ügyben kesztyût dob! Nem értünk egyet avval, ezt meg kell mondanom õszintén, hogy parlamenti pártok utcai demonstrációkkal akarjanak pillanatnyilag nyomulni politikai téren. (Taps az MSZP soraiban.) Ennek a parlamentben van a helye! Hagyjuk meg ezt azoknak a parlamenten kívüli pártoknak, amelyeknek nincs és valószínûleg nem is lesz módjuk megnyilvánulni a parlamentben!
(15.50)
De egyelõre maradjunk a játékszabályoknál, és nem jó ómen az, hogy itt állandóan visszatérünk elmúlt esztendõk kormányzási hibáira. Én azt hiszem, miniszterelnök úrtól azt joggal elvárjuk, hogy ha egyszerûen saját magával nem tud megbékélni, és nem tudja fölmérni, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, ne kívánja egyetlen ellenzéki pártól sem, hogy úgy mondja ki, mint Tiborc panaszára Bánk bán, hogy "Tûrj békességgel!". Nem a mi leckénk ezt megtenni.
Annak viszont külön örülök, hogy a miniszterelnök úr fölhívta az ellenzéki pártokat külön-külön (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.) és talán egyenként is, hogy a kötelezõ húsvéti lelkiismeret-vizsgálatot végezzék el. De talán jó lenne, ha ezt a kormánypártok is elvégeznék. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)