DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Fura egy kisebbségi véleményt hallhattunk az elõbb, én eddig a hét év alatt ahhoz szoktam hozzá, hogyha egy bizottsági elõadó kisebbségi véleményt ad elõ, akkor arról beszél, ami a bizottsági vitában elhangzott és ott megvitatásra került. Ettõl függetlenül Kelemen András képviselõtársam felszólalásával egyebekben, a tartalmát illetõen lenne min vitatkoznom, de az elõadás formájának tekintetében nem kívánok itt most vitatkozni, mert csökkentem a rendelkezésemre álló idõ mennyiségét. Ezt - az õ felszólalását - mint Kelemen András képviselõ úr felszólalásának tekintem.
Tisztelt Ház! Nincs még egy olyan törvény, ami elõírná azt, hogy a tárgykörébe tartozó ügyek állásáról a kormánynak rendszeresen be kellene számolnia a parlament elõtt. A kisebbségek helyzetével kapcsolatosan azonban ezt a kormánynak a törvény elõírása szerint kétévente meg kell tennie.
(18.20)
Ez azt jelenti, tisztelt képviselõtársaim, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a kisebbségek jogainak érvényesülésére, és ez azt jelenti, hogy a társadalmi és kulturális életünk kiemelkedõen fontos részének, bennünket magyarokat is gazdagító részének tartjuk a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását. De benne van ebben, tisztelt Ház, az a féltõ gond is, ami abból az alaphelyzetbõl fakad, amit az anyag elõrehaladott asszimilációként, nyelvvesztésként jellemez.
Tudjuk, tisztelt Ház, hogy az asszimiláció a történelmi múltban nem éppen a kisebbségi lakosok szabad választásából fakadt, hiszen a hagyományaik, nyelvük ápolásához sem szabadságuk, sem megfelelõ intézményeik nem voltak, a kisebbségi politika fõ célja ezért a rendszerváltást követõen - és ez jellemzi az elõzõ kormányt is és a mostanit is - éppen az, hogy a kisebbségek számára olyan környezet teremtõdjön társadalmilag, politikailag, jogilag, amely közepette szabadon tudnak választani aközött, hogy megõrzik-e az identitásukat, ápolják-e azt, vagy pedig aközött, hogy önkéntesen asszimilálódnak. És a kisebbségi politikának olyan viszonyok elérése a célja, amelyben a kisebbségi identitás megõrzése ténylegesen és természetszerûen megvalósítható út, olyan út, amelybõl nem származik hátránya az érintettnek.
A beszámoló tehát, tisztelt képviselõtársam, alapjaiban érinti a magyar társadalom nyitottságának és kulturális sokszínûségének a kérdését. Kár, hogy a beszámoló ilyen jelentõs késedelemmel készült el - ahogy az elhangzott, 1995 októberében lejárt a határidõ -, a kisebbségi törvény elõírásainak maradéktalan betartása esetén ugyanis ez év õszén immár a második jelentést kellene tárgyalnunk.
A puszta határidõ-mulasztásnál is nagyobb kár azonban álláspontom szerint, hogy ezzel elveszett a lehetõsége annak, hogy a jelenlegi kormány még saját magának szabjon a következõ jelentésben számon kérhetõ feladatokat, ráadásul 1995 õszén vagy telén már be lehetett volna számolni a kisebbségi önkormányzati választások tapasztalatairól és a kisebbségi önkormányzatok mûködésének beindulásáról. Mentségül szóljon azonban, tisztelt Ház, hogy a késedelem hátterében nem az húzódik, hogy a kormány félvállról venné a kisebbségek ügyét, nem az húzódik, hogy a kormány hallgatással igyekezne palástolni a kisebbségi törvény végrehajtásának elszabotálását. Akik ezzel a területtel nap mint nap foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy milyen jelentõs erõfeszítéseket tesz a kormányzat ezen a területen; szinte egymást érik azok az intézkedések, tisztelt képviselõtársaim, amelyek a kisebbségek helyzetének javítására hivatottak: a kisebbségi önkormányzati választások sikeres lebonyolítása például, vagy a kisebbségi országos önkormányzatok székházhoz és vagyonhoz juttatása, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány vagy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány létrehozása, a kisebbségi jogok országgyûlési biztosának megválasztása, a kisebbségi oktatásfejlesztési program kidolgozása, a kisebbségi oktatás kiegészítõ normatívájának növelése, a kisebbségi oktatás sajátosságainak érvényesülését biztosító garanciák erõsítése az új közoktatási törvényben, a cigányok helyzetérõl szóló vitanap az Országgyûlésben, vagy a rasszista indíttatású bûncselekmények elkövetõivel szembeni hatékonyabb fellépést lehetõvé tevõ Btk.- módosítás - és még hosszan folytathatnám a sort - mind-mind ennek a bizonyítékai.
Jellemzõ, hogy bár a jelentés alig néhány hónapja készült el, máris aktualizálásra szorul, hiszen éppen a nemrégiben készült el a mûvelõdési tárca égisze alatt a nemzeti alaptanterv kisebbségi oktatási irányelve.
Van tehát bõven felmutatható eredmény, tisztelt Ház, még akkor is, ha tudjuk: még ennél is többre van szükség ahhoz, hogy a múltban gyökerezõ kisebbségsorvasztó folyamatok végképp megszûnjenek.
Rendkívül fontosnak tartom a kisebbségi önkormányzati rendszer megszületését - természetesen nem azért, mert 1990-ben a szabaddemokraták indítványozták, hogy ez bekerüljön az alkotmányba, hanem azért, mert a kisebbségek joga az önkormányzathoz azt jelenti: áttört hazánkban a kisebbségvédelem hagyományos, pusztán az emberi jogok szavatolásán és a jogegyenlõség biztosításán nyugvó szemlélete.
Az önkormányzatiság megjelenése utat nyitott a kisebbségeket mint népcsoportokat megilletõ kulturális autonómia kiépítésének, ezenkívül az önkormányzatiság valódi partneri szerepet biztosít a kisebbségeknek, hiszen az önkormányzataikat megilletõ jogosítványegyüttes révén meghatározó szerepet játszanak a kisebbségeket érintõ döntések meghozatalának folyamatában. És, tisztelt Ház, ahogy erre Gellért Kis Gábor elnök úr is célzott, ezek az önkormányzatok - közel 800 van belõlük - mûködnek, életképességüket jól bizonyítja, hogy sokszor sanyarú anyagi körülmények között teszik ezt.
Teljesen egyetértünk azzal, hogy a beszámoló kiemelt feladatként jelöli meg ezen önkormányzati rendszer jogszabályi és anyagi feltételeinek továbbfejlesztését. Teljesen egyetértek azzal is, hogy mindeközben el kell kerülni a párhuzamos adminisztráció kiépítését, hiszen a kisebbségi önkormányzatoknak kifejezetten a kisebbségspecifikus feladatokra kell koncentrálniuk.
Tisztelt Ház! Az önkormányzatok fontosságának ecsetelése közben sem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzeti identitás megõrzésének, így a nemzetiségi identitás megõrzésének is legfõbb záloga éppen a jól mûködõ kisebbségi oktatás, ez biztosítja a nyelv, a kultúra, a hagyományok átörökítését és tartja életben a kisebbségi öntudatot. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a kisebbségi feladatok között a nemzetiségi oktatást teszi az elsõ helyre, szívesen vettük volna, ha a kisebbségi oktatás helyzetének javítása a beszámolónak a kormányzati munka súlypontjait ismertetõ része élére is kerül. Ugyanakkor egyetértünk az oktatás területén megfogalmazott célkitûzésekkel, nevezetesen azzal - ahogy az anyag írja -, hogy az anyanyelviség erõsítése érdekében a kisebbségi oktatás tartalmi és szerkezeti megújítását fel kell gyorsítani, és azzal is egyetértünk, hogy a kisebbségi oktatási intézmények kisebbségi önkormányzatok általi átvétele lehetõségeinek, konkrét megoldási módjainak kimunkálása érdekében erõfeszítéseket kell tenni.
Tisztelt Ház! Itt kell megjegyeznem, hogy a jelentésben szereplõ oktatási típusokat ismertetõ táblázatok tévesen használják a "tannyelvû oktatás" megjelölést, mivel egyelõre Magyarországon még nincsen olyan iskola, ahol az oktatás általánosságban a kisebbség nyelvén folyna; ezért egyébként kulcsfontosságúnak tartjuk a nemzetiségi nyelvû szaktanárok képzésének fellendítését. A hazai feltételek fejlesztése mellett fontos, hogy a kormány tegyen további erõfeszítéseket a tanulók és az oktatók cseréjét elõmozdító egyezmények megkötésére, ösztöndíjak létesítésére a kisebbségek anyaországaival. Támogatjuk, hogy a kisebbségek anyaországaik oktatási és kulturális termékeit is használhassák. Kívánatos lenne továbbá, tisztelt Ház, órakedvezményekkel, rendkívüli szabadsággal támogatni azokat a magyar pedagógusokat is, akik részt vesznek olyan képzési programokban, amelyek kisebbségekkel kapcsolatos speciális ismereteket adnak, ideértve a nyelvi, kulturális, szociális és egyéb ismereteket.
Szeretnék néhány szót szólni a pénzügyekrõl. Örülünk annak az elõrehaladásnak, ami kisebbségfinanszírozás rendszerének az áttekinthetõbbé tétele területén történt, valamint annak érdekében történik, hogy egyre inkább a feladatcentrikus támogatási rend váljon a meghatározóvá a szervezetcentrikus támogatások ellenében. Megemlítem például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványt, amelyben több, addig elaprózott jogcím olvadt össze, ez jelentõsen könnyítette a tisztánlátást. Itt említem meg az emberi jogi bizottságnak azt a gyakorlatát, hogy most már évek óta pályáztatás útján próbálunk - kormánypártiak, ellenzékiek együttmûködve - javaslatokat tenni a kisebbségi szervezetek támogatására szolgáló összeg parlament általi felosztására. Itt is meg kell azonban említeni, hogy eme elõrelépés ellenére még mindig jelentõs támogatási átfedések léteznek, ezért tovább kell folytatni a kisebbségi finanszírozás átalakítását, további profiltisztításra van szükség, világosan el kell határolni a támogatást folyósító szervek pénzügyi vonatkozású hatásköreit.
Nagy adósságunk, tisztelt Ház, a kisebbségek országgyûlési képviseletének rendezése. Itt szeretném kijelenteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége partner minden olyan megoldásban, ami megmarad az egykamarás parlament keretein belül, nem sérti a választójog titkosságának, általánosságának és egyenlõségének elvét, nem tartalmaz korporatív elemet.
(18.30)
Így támogatni tudnánk egy olyan elképzelést, amelynek alapján kisebbségi listákról egy-egy országgyûlési képviselõ kerülhetne megválasztásra olyan módon, hogy az általános választásokon az országos pártlistákon legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutott képviselõre leadott szavazatok egyharmad részével juthasson kedvezményes mandátumhoz az érintett kisebbségi képviselõ.
Amennyiben komolyan gondoljuk, tisztelt Ház, az országgyûlési képviselet kérdésének rendezését, akkor haladéktalanul hozzá kell kezdeni az érintettekkel való egyeztetéshez és a parlamenti frakciók egymás közti egyeztetéséhez is, ugyanis meg kell tartani azt a nagyon üdvös és helyes elvet, hogy a kisebbségi törvény annak idején hatpárti konszenzussal született meg, és minden ilyen kardinális kérdésben én fontosnak tartom a kormánypártok és az ellenzék konszenzusát.
A roma kisebbség ügyeire nem kívánok külön kitérni, hiszen külön parlamenti vitanap szólt a roma kisebbség helyzetérõl. Annyit azonban megjegyzek, hogy a miniszterelnök úr által életre hívott Roma Programbizottság munkájából kívülrõl nem sokat lehet látni. Lehet egyébként, hogy ezért sincs róla több szó az anyagban, mint amit Kelemen András képviselõtársam hiányolt.
Az anyag 21. oldalán található egy olyan megjegyzés, amelyre ki szeretnék térni: ez "diszkrimináció" címszó alatt szerepel. Azt írja az anyag, hogy "az etnikai konfliktusok gyakorisága és súlyossága növekvõ tendenciát mutat".
Tisztelt Ház! A kormány bizonyára jól megfontolta, mielõtt leírta ezt a megállapítást. Én mindenesetre örülnék annak, ha látnám a kijelentés alapjául szolgáló adatokat, és azt, hogy ezeknek a konfliktusoknak a tendenciája mihez képest növekszik a gyakoriságukat és súlyosságukat tekintve: az elmúlt évhez képest, 1990-hez képest - vagy mihez képest? Mindez sajnos homályban marad a beszámolóban; egy ilyen súlyos állításnál pedig nagyon fontos lenne a lehetõ legnagyobb precizitásra törekedni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hiányolom továbbá, hogy az anyag meg sem említi a Baranya megyei kisebbségek nemzetbiztonsági megfigyelésének nagy port felkavaró ügyét, holott ebben az ügyben - nagyon jól tudjuk - vizsgálatot folytatott maga a kisebbségi jogok országgyûlési biztosa is, és készült errõl egy jelentés; ráadásul az emberi jogi bizottság ülésén nemrégiben meghallgatott tárca nélküli miniszter úr azt adta elõ a bizottságunk elõtt, hogy ez az ügy megnyugtatóan lezárult. Úgyhogy álláspontom szerint erre az ügyre az anyagban mindenféleképpen ki kellett volna térni.
Nem tért ki a jelentés a kisebbségek jogvédelmével foglalkozó civil szervezetek tevékenységére sem, holott áldozatos és önzetlen munkájuk legalább egy bekezdést igazán megérdemelt volna. Én örülök annak, hogy az igazságügy-miniszter úr viszont kitért egy mondat erejéig tevékenységükre az expozéban, bár hangsúlyozom, hogy a tevékenységük ennél többet megérdemelt volna.
Tisztelt Ház! Végezetül annyit szeretnék megjegyezni, hogy különös mûfaj magának a beszámolónak a mûfaja, hiszen a Házszabály szerint nem lehet módosító indítványokat benyújtani hozzá. Ezt együttesen lehet, így, ahogy van, elfogadni vagy elvetni. Ezért is kérem tisztelettel a miniszter urat, hogy a záróbeszédében térjen ki az általam felvetettekre; térjen ki esetlegesen azokra a nyilvánvaló eltérésekre, amelyek esetlegesen az adatokban mutatkoznak a tényleges adatok és a felvett adatok között, hiszen így módja nyílik a kormányzatnak szóban kiegészítenie ezt a jelentést.
Mindenesetre a Szabad Demokraták Szövetsége akként áll ehhez az ügyhöz hozzá, hogy a kisebbségi helyzet önmagában sokkalta jobb annál, mintsem ahogy ez a jelentésnek egyébként több helyütt pontatlanságot tartalmazó részeibõl kitûnik, ezért magának a kisebbségi ügynek ártana a parlament azzal, ha a jelentést nem fogadná el. Egyébként is a jelentés a fõ vonalaiban megfelel a valóságnak, és helyesen tûz célokat a jövõre nézve. Itt - mint említettem - mi jobban szerettük volna, ha a kisebbségi oktatás kérdése szerepel az elsõ helyen. Ennek ellenére a Szabad Demokraták Szövetsége úgy gondolja, hogy - az általam elmondott megjegyzésekkel együttesen értelmezve - támogatja a beszámolót.
Köszönöm, tisztelt képviselõtársaim, a szíves figyelmüket. (Taps.)