SZÕDI IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az elõttünk lévõ T/3145. számot viselõ önálló képviselõi indítvány, az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvényjavaslat, úgy hiszem, nagyon fontos fejezete a vadászattal kapcsolatos összes törvénykezésünknek. Már magában a preambulumban is kellõképpen megfogalmazódik, hogy miért van erre szükség, de az általános rendelkezések 1. §-ában már konkrétan megmondja, hogy elsõsorban a hivatásos és a sportvadászok önkormányzattal rendelkezõ, közfeladatokat átvállaló, szakmai érdekképviseletet ellátó köztestülete lenne ez a vadászkamara, amelyet a törvény megalkotásával jóvá tudunk hagyni.
Miért került erre sor, és miért van szükség erre, hogy egy ilyen törvénytervezetet tárgyaljon a parlament? Úgy ítélem meg, hogy a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvénnyel párhuzamosan vizsgálni kell azt is, hogy a törvénynek hogyan tud megfelelni a magyar vadásztársadalom. Jelen pillanatban a közel 50 ezres vadászlétszám mintegy hat érdekképviselet között van megosztva. Ez a megosztottság pont a törvénybõl adódóan, úgy hiszem, kellemetlen, nem szükséges, és nagyon sokféle értelmezést tesz lehetõvé. Az önellenõrzési rendszer, amely az önkormányzatiságból adódik, azt hiszem, nagyon fontos lenne, úgy, hogy mellette az állami felügyelet, amely a törvénybõl adódóan mûködni fog, fogja ezt biztosítani.
A törvénytervezet 3. §-a foglalkozik a kamara feladataival, és ezen belül két fontos dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy képviseli és védi a vadászok, a hivatásos és a sportvadászok érdekeit, a másik pedig, hogy véleményt nyilvánít. A törvénytervezet nagyon jól megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyekben a véleménynyilvánítás több pontban le van írva. Ezen belül szeretném kiemelni elsõsorban azt, hogy a 3. § c) pontja megalkotja a vadászat rendjének vadászati etikai szabályát, annak fejezetét, amely, úgy ítélem meg, nagyon fontos annak érdekében, hogy a vadászok, mivel munkájuk, a vadászat során veszélyes tevékenységet is végezhetnek nem megfelelõ odafigyelés esetén, ezért mindenképpen szükséges, hogy az etikai szabályzatot saját maguknak a törvénybõl adódóan megfogalmazzák. Jól utal erre a 17. § (1) bekezdése is, amely már konkrétan meghatározza azt a feladatot, amely ebbõl az etikai normából adódik, miszerint a kamara tagja az a személy, aki rendelkezik érvényes vadászjeggyel, és vadászjegyet elsõsorban az kaphat, aki etikai büntetés alá nem esett, tehát nem vét a vadászati etika ellen.
Miért van erre szükség? Úgy ítélem meg, ez nagyon fontos, hogy az elkövetkezendõ idõszakban a kamarai feladatokból adódóan szervezze a vadászok képzését, biztosítsa azt, hogy elsõdlegesen a hivatásos vadászok szakmai képzése megoldott legyen. Tagja természetesen ennek a kamarának mindenki, aki vadászjeggyel rendelkezik, tehát így a vadászjegy biztosítása is nagyon fontos. Fontos azért is, mert a kamara továbbra is az az erõ lehet, amely a közösségformálásban segíti a vadászokat, ugyanis a vadászat nem egy öncélú valami, hanem elsõsorban a vad védelmén alapuló dolog, amely abból fakad, hogy a vadat nemcsak védeni kell, hanem a selejteket közülük ki kell szedni. Ez fontos, hogy a fejekben is így legyen, és ezért mindenképpen szükséges, hogy ebben egységes szemléletet alakítsanak ki a vadásztársaságok.
Fontos a törvénynek az a kitétele is, hogy köztestület. Miért köztestület ez? Azért, mert az állami felügyelettõl szerepet vállal át; átveszi az adminisztrációs szerepet a kamara. Emellett természetesen megmarad a vadászati hatóság felügyelete, elsõsorban a területi felügyelet, a szakmaiság, és elvárható lenne az, hogy a vadászati hatóság sokkal többet tegyen az orvvadászat ellen és egyéb, a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos tevékenység érdekében.
Sok személlyel beszélve, úgy ítéljük meg - jómagam is így ítélem meg -, hogy erre a törvényjavaslatra szükség volt, hogy a parlament tárgyalja, és a magam részérõl elfogadásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps.)