DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elõttem szóló két képviselõtársam felszólalásához szeretnék fûzni néhány mondatot. Elõször Kávássy képviselõ úr felvetéseire lenne néhány észrevételem. Az elsõ ilyen felvetés, amelyet megfogalmazott, a 4. § (1) bekezdésére vonatkozik, nevezetesen arról szól, hogy a jelzáloghitel lejáratának a hitelállományt tekintve legalább 85 százalékban legkevesebb öt év idõtartamúnak kell lennie. A képviselõtársam ezt rendkívül kevesli. Azt hiszem, valószínûleg félreértésrõl lehet szó, mert az 5 éves határidõ az alsó határ. Ez felsõ határban lehet 33 év is, mint ahogy a késõbbiekben kifejtette. Ezt a törvény nem tiltja. Erre lehetõség van, csak az alsó limitet próbálja meghatározni, hiszen a hosszú távú hitelezés legkevesebb idõtartama 5 esztendõ - általában a pénzügyi szférában elfogadott módon -, és ezért került meghatározásra az 5 év.
(20.30)
Úgy gondolom, hogy valószínûleg egy ilyen félreértésrõl lehet szó.
A másik ilyen észrevételem, ami az õ megfogalmazásában azt jelentette, hogy a jelzálog-hitelintézet, és a földhitelintézet két különbözõ dolog. Azt hiszem, hogy szintén félreértésrõl van szó, mert a jelzálog-hitelintézet egy általános hitelintézet, amely specializálódhat bármire. Így például lehet lakásjelzálog-hitelintézet és lehet földjelzálog-hitelintézet, attól függ, hogy mi a hitelbiztosíték tárgya, és ha a hitelbiztosíték tárgya a föld, akkor az földjelzálog-hitelintézet. Valószínûleg nem mélyült el képviselõtársam ebben a kérdésben, és azért állította ezt. Nincs akadálya annak, hogy a földjelzálog-hitelintézetekbõl akár többfajta is létrejöjjön, ha erre igény van, ha ennek a megfelelõ pénzügyi garanciái adottak, és megfelelõ tõkével rendelkezõ befektetõk is vannak, akik akár többféle jelzálog-hitelintézetbe is képesek refinanszírozási tõkét invesztálni.
A másik ilyen kérdés, amit fölvetett, a limitált kamatok kérdése. Minekutána a jelzálog-hitelintézet egy pénzintézet, nyilvánvalóan piaci biztonságos kamatokra törekszik ez az intézet, és természetes módon próbál minél olcsóbb hiteleket biztosítani a klientúrájának. Ezért vannak ezek a szigorú megkötések, ezért van az, hogy minimálisan - például amit kifogásolt képviselõtársam - öt évnél vagy a megkötött határidõnél hamarabb nem lehet büntetlenül visszafizetni a kamatot, mert ez biztonságot jelent a befektetõknek, és úgy gondolom, ez a biztonság szolgálja azt, hogy lehetõleg alacsonyabb kamatozású hitelekhez jussanak, mondjuk, például a mezõgazdasági termelõk. Úgy gondolom, ennél a pontnál egy kicsit összekeveredett az állami támogatási rendszerek és a pénzintézeti rendszerek kérdése. Az olcsó hitelezést a mezõgazdaság részére egészen más közgazdasági technikákkal lehet biztosítani, különbözõ kamattámogatásokkal, mely rendszerek ma is mûködnek, és ez vonatkozhat például a jelzálog- hitelintézetnél fölvett hitelekre és ezek kamatára is.
Szintén kifogásolta képviselõtársam azt, hogy a Nemzeti Banknak kellene minél nagyobb tõkét biztosítani abból a bizonyos minimálisan 3 milliárd alapító jegyzett tõkébõl. Ennek nincs akadálya. Az államnak és a kormányzatnak a törvény értelmében megvan a lehetõsége arra, hogy akár az egészet, ha a költségvetési szituáció ezt megengedi és a társadalmi szükségletek ezt kívánatossá teszik, akkor az állam ennél többet is befektethet, mert hiszen megengedi azt, hogy az állam ezekbe a jelzálog-hitelintézetekbe 25 százaléknál magasabb állami részvételt szükség esetén befektessen.
Szintén kifogásolta képviselõtársam a 3. § (3) bekezdésében írtakat, nevezetesen azt, hogy a megszerzett földdel és a megszerzett ingatlannal különbözõ tevékenységet folytathat a jelzálog- hitelintézet, értékesítheti, kezelheti, bérbe adhatja és így tovább. Úgy gondolom, nem olvasta el képviselõtársam a 9. § (2) bekezdését, melyre ez a passzus hivatkozik, amely arról szól, hogy ez csak abban az esetben következik be, ha másképp nem tudja megszerezni a jelzálog- hitelintézet - például csõd esetén - a kihelyezett hiteleket. S ebben a kivételes esetben, felszámolás vagy végrehajtás esetén kerülnek csak a jelzálog-hitelintézetbe ezek a vagyontárgyak.
Itt mindjárt szeretnék visszautalni arra, amit Sándorffy Ottó képviselõtársam volt szíves említeni, nevezetesen azt, hogy ne kerüljön idegen tõke és idegen banktõke kezébe a magyar föld. Van viszont egy olyan passzus - a 31. § arról rendelkezik -, hogy abban az esetben, ha átmenetileg a jelzálog-hitelintézet kezébe kényszerûen kerül a földtulajdon, a törvényjavaslat szerint egy éven belül köteles elidegeníteni. S ebben az esetben már nyilván a jelenlegi földtörvény Brtelmében idegen tõke kezébe nem kerülhet magyar föld, mert hiszen köteles eladni. Ezáltal kizárt dolog az, hogy - ahogy ön volt szíves fogalmazni - idegen tõke kezébe, idegen bankok kezébe, idegen tõkéjû bankok kezébe kerüljön ez a föld. Úgy gondolom, ez teljességgel kizárja ezt a lehetõséget.
Úgy gondolom, Kávássy képviselõtársamnál az elõbb már említett módon szintén összekeveredett az állami támogatás, a mezõgazdaság finanszírozása, támogatási finanszírozása és a jelzálog-hitelintézet akkor, amikor azt állítja, hogy nem beszél a törvény az ágazati finanszírozási problémákról. Ennek a törvénynek nem ez a feladata. Ennek a törvénynek az a feladata, hogy egy olyan speciális pénzintézetet hozzon létre - remélhetõleg két-három éven belül nagyon jól mûködõ intézetet hozzon létre -, mely segíti, nem oldja meg teljes egészében a magyar agrárium hosszú távú pénzügyi kérdéseit, csak egyetlen jelentõs lépést tesz abba az irányba.
Ugyanakkor szeretném örömömet kifejezni abban az értelemben, hogy a Kisgazdapárt az eddig megszokott álláspontjától eltérõ módon - Kávássy képviselõ úr - azt javasolja, azt kéri, azt proponálja, hogy a termõföldnek igenis legyen jó ára, mert hiszen csak akkor lehet megfelelõ és nagyon jó hitelezési lehetõségeket biztosítani a mezõgazdaság részére. Úgy gondolom, ez csak akkor lehetséges, ha a földnek piacot teremtünk. A jelenlegi szituáció nem alkalmas arra, hogy a földnek valóban jó ára legyen. Ezért nagyon örülök annak, hogy a Kisgazdapárt elmozdult abból az irányból, hogy a jelenlegi földtörvényt nem lehet módosítani, hanem igenis biztosítani kell - és én most nem a külföldiek földtulajdon-szerzésérõl beszélek - a megfelelõ, tisztességes magyarországi belföldi piacot. Amennyiben ebben önök partnerek, akkor a Szabad Demokraták Szövetségével találkozni fog a gondolatuk, mert mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy valóban tisztességes, szabad földpiac alakuljon ki Magyarországon, szigorúan törvényi szabályok között.
Sándorffy Ottó képviselõtársam azt állította, hogy a támogatások vonatkozásában az elmúlt idõszakban nagyon súlyos támogatásmegvonások voltak. Úgy gondolom, nagyon sok esetben igaza van, és ha megnézzük azt, hogy milyen agrártámogatások voltak 1989-ben, akkor azt látjuk, hogy ez 68 milliárd volt, 1990-ben 80 milliárd volt, 1992-ben 36 milliárd volt, 1995-ben 74 milliárd, '96-ban 93 milliárd, '97-ben 101 milliárd. Úgy gondolom, kevés ez a 101 milliárd a mezõgazdaságnak a jelenlegi állapotában, ennél többre volna szükség, de tudomásul kell venni, hogy a büdzsében ennyi van. Nyilván meg lehet próbálni, és vannak kísérletek, a holnapi nap folyamán tárgyalásra kerülõ mezõgazdasági kistermelõi adózásról, illetve tb-járulékról szóló törvénymódosításnál is vannak olyan módosító indítványok - melyeket, mondjuk, például én is jegyeztem -, amelyek pluszforrások bevonását teszik majd lehetõvé az agráriumban a 101 milliárdon felül. Ez kevés, de azt hiszem, nem állja meg a helyét az az állítás, hogy az elmúlt idõszakban, 1989 elõtt és a jelenlegi kormányzat idejében szisztematikus tõkekivonásra került sor, mert ez a számsor ékesen bizonyítja, hogy ez nem egészen állja meg a helyét. Köszönöm szépen.