DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt és Szabad Demokraták Szövetsége koalíciója három év alatt Magyarországot általános politikai, gazdasági és erkölcsi válságba taszította. Horn Gyula miniszterelnök úr sikerpropagandát folytat ahelyett, hogy az ország helyzetének jobbításán fáradozna. Ebben a sikerpropagandában méltó társa pártjának hû csatlósa, a Szabad Demokraták Szövetsége is.
A tegnapi napon hallottuk, hogy Magyarország helyzete mennyire stabil, mert egy külföldi hitelminõsítõ intézet az adós kategóriában Magyarországot elõbbre sorolta. Fölsóhajtottak az országutakon tüntetõ kistermelõk: ezt kívántuk elérni - és beszüntették a tiltakozást. A kórházakban azok a betegek, akik mûtétre várnak, csak pénz hiányában fél év múlva vagy egy év múlva kerül rájuk sor, nagyon boldogokká váltak, és azt mondták, hogy nem kell minket mûteni, már jobb kategóriába sorolták ezt az országot. Azok az egyetemi, fõiskolai tanárok, akik nem kapták meg az ígért fizetésemelést, szintén nyugodt lélekkel hazamentek - megtörtént a csoda, Magyarországnak jobb a gazdasági adósminõsítése.
Nyilvánvaló, tisztelt képviselõtársaim, hogy ebben az országban értõ visszhangra talál annak a pártnak a programja - a Magyar Demokrata Fórumnak -, amely azt mondja, hogy legyen rend, legyen biztonság és tisztességesen gyarapodhassanak az állampolgárok.
A rend alatt, igen tisztelt képviselõtársaim, azt is kell érteni, hogy alkotmányos intézményeink mûködjenek.
(8.40)
Mûködjenek abban a formában, ahogy azt az alkotmányban az alapító atyák leszögezték. A kormányzati felelõtlenség nemcsak az Alkotmánybíróság tagjai megválasztásának az elhúzádásában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a jogállamiság egyik legfontosabb intézményének, az Állami Számvevõszéknek közel egy éve nincs elnöke.
Tavaly nyáron jelentette be Hagelmayer István úr, hogy egészségi állapota miatt nem tudja ellátni a Számvevõszék elnöki tisztségét. A Magyar Demokrata Fórum többszöri sürgetésére tavaly október végén a Ház szavazott egy jelölõbizottság felállításáról. A jelölõbizottság öt hónap alatt nem tudott jelöltet állítani. És nem azért, mert a szabályok szerint az ellenzék képes lenne megakadályozni a jelöltállítást, hanem azért, mert a koalíciós pártok nem tudtak megegyezni egymással, és ennek következtében - és nem ismervén a koalíciós egyeztetés kulisszatitkait, meg merem kockáztatni azt a feltételezést, hogy - a Magyar Szocialista Párt frakciója képtelen volt dûlõre jutni önmagával, hogy ki az a politikailag feddhetetlen és szakmailag elkötelezett személy, aki alkalmas a Számvevõszék elnöki tisztségének a betöltésére.
Hosszú hónapok alatt ebben a jelölõbizottságban az ellenzék többször is hangot adott annak, hogy megvan a saját jelöltje - szavazzunk. A legnagyobb kormányzó párt viszont minduntalan elhalasztotta ezt a szavazást. Ezzel tanúbizonyságot tett arról, hogy még mindig nem tudott megszabadulni gondolkodásmódjának azon béklyóitól, hogy bizonyos intézmények élére pártkatonákat kell állítani.
Igen, tisztelt képviselõtársaim, az az idõ elmúlt: akár az alkotmánybírói tisztség betöltésénél, akár a Számvevõszék elnökének pozíciójánál nem az a döntõ, hogy ki hû a párthoz, ki az, aki végrehajtja a pártutasításokat. Mert ha ilyen módon választják ki önök a legmagasabb tisztségek vezetõit, akkor ugyanolyan csúfos kudarcot fognak majd elérni, mint a Szokai-Tocsik-botrány során Szokai- Bernhardt kettõsnek a mûködtetése.
Arra kérem szocialista képviselõtársaimat, szíveskedjenek megfontolni, hogy az Állami Számvevõszék elnökét - akit tizenkét évre választunk - nem politikai szempontok alapján kell kiválasztani, hanem szakmai szempontok alapján. Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés legfõbb gazdasági ellenõrzõ szerve. Az elnöke olyan személy legyen, aki méltó ennek a posztnak a betöltésére. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)