CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! E törvénycsomagnak a tárgyalásánál elõször is azt szeretném hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint a magyar parlament történetében eléggé páratlan eset az, hogy együttes tárgyalása van a mezõgazdasági termelõk adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításának és egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásról szóló törvények módosításának; és ez az együttes tárgyalás pedig kivételes és nyilván sürgõs eljárásban történik, hogy minél hamarabb megszülethessen a döntés. Ez rendkívül páratlan - ez a párosítás is.
Mindenki tudja ennek az okát, ami abban foglalható össze, hogy a múlt év végén születtek olyan rendelkezések, amelyek a mezõgazdasági kistermelõket, de az egyéni vállalkozókat is rendkívül hátrányosan érintették, és végül is ezzel kapcsolatban egy társadalmi mozgalom alakult, amelynek résztvevõi a kormánnyal tárgyalva elértek bizonyos könnyítéseket, s ennek kell most egy parlamenti jóváhagyása. Ez így önmagában tekintve valóban egy olyan cél, ami miatt össze kell fogni és gyorsan határozni kell.
Azonban mindenképpen rá kell mutatnunk arra a súlyos kormányzati felelõsségre, ami e mögött az eljárás mögött rejlik. Mert az a tény, hogy a múlt év végén, tulajdonképpen a parlamenti többség segítségével, megszülettek ezek a szabályok, amelyeket itt most gyorsan korrigálni kell, korrigálni szükséges, ez egy rendkívüli felelõtlenség, ami egy olyan társadalmi feszültséget gerjesztett, aminek a távolabbi kihatásai jelenleg még fel sem mérhetõk, hiszen ez a társadalmi feszültség, ami emiatt az országban keletkezett, azt lehet mondani, hogy veszélyeztetheti a gazdasági kibontakozást is. Tehát ez nemcsak mezõgazdasági téma már, mint ahogy a társadalmi mozgalom követelései is átcsaptak már egyéb területre is, tehát ez egy sokkal szélesebb gond és probléma.
Ezt mindenképpen el kellett volna kerülni, és az elkerülésnek az lett volna a nagyon egyszerû módja, hogy ha a kormányzat odafigyel az érdekképviseletek jelzésére - most már azt nem is mondom, hogy az ellenzék felvetéseire, bár az is nyilván beletartozik ebbe a körbe, de az érdekképviseletre -, hiszen ez a kormány mindig azt hangsúlyozta, hogy a társadalommal együtt akar kormányozni, itt lett volna ennek egy eklatáns módja, példája; hogy ha a mezõgazdasági és az egyéb kistermelõi érdekképviseletek jelzéseire odafigyel a kormányzat, akkor ezek a tételek nem kerültek volna bele a törvénycsomagba, s akkor most nem állna a parlament egy ilyen sürgõs és nehéz feladat elõtt.
Ennek a törvénycsomagnak két jelentõs része van, most nem is annyira a törvényhelyek szerint, amiket módosítani kell, hanem mind a kettõt is figyelembe véve, az egyik a mezõgazdaság, a másik pedig a mezõgazdaságon kívüli egyéni kisvállalkozókkal kapcsolatos rendelkezések.
Elõször a mezõgazdasággal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az itt elõterjesztett módosítások önmagukban - ahogy az elõbb is mondtam - szükségesek, ez a korrekció szükséges, és ezeknek a megvalósítását mi támogatjuk.
(11.10)
Nem a teljesség igényével, nagyon röviden kiemelve, ilyenek: a mezõgazdasági kistermelõk által fizetendõ elõlegrendszerben a változtatások, a könnyítések, az, hogy a tb-kötelezettséget, az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségét november 30-áig kell teljesíteni - ezzel figyelembevételre kerül végül is az az egyéni sajátosság, ami ezen a területen megvan; az õstermelõi tevékenységben történõ visszaminõsítések, amelyek teljesen reálisak; az õstermelõk piaci megjelenésével kapcsolatos, már egyéb módon is megtett engedmény vagy haladék, a jövedelemráták csökkentése, általában az adminisztráció csökkentése.
De ezekkel kapcsolatban is meg kell jegyeznünk, hogy az az õstermelõi igazolvány, az azokba történõ bejegyzések, amelyek várhatóan most törvényi szinten rögzülnek, rendkívül problematikusak, sõt alkotmányossági kérdést is felvetnek. Úgyhogy az a nagy kockázat van ennek az elfogadásában, hogy belekerül egy alkotmányossági probléma, amit késõbb majd esetleg az Alkotmánybíróságnál kell megvitatni.
Ezzel együtt azt mondjuk, hogy - a gazdák követeléseit természetesen támogatva - végül is ennek egy parlamenti jóváhagyásáról van itt szó, amihez természetesen mi is csatlakozni fogunk. Ugyanakkor - még a mezõgazdaságnál maradva - mindenképpen ki kell hangsúlyoznunk, hogy ez kevés. A társadalmi mozgalom, a gazdamozgalom, az országos igény most már elõremutatóan meghatározza, hogy halaszthatatlan a nemzeti agrárprogram megvalósítása, de úgy, hogy ez ne szólamokat tartalmazzon - ne politikai felhangoktól terhes gyûjtemény legyen -, hanem a mezõgazdaság konkrét problémáira konkrét megoldásokat.
Ebbõl is egypárat szeretnék kiemelni ebben a rövid idõkeretben, a teljesség igénye nélkül. Érdekes, hogy maguk a mezõgazdasági kistermelõk vetik fel - a parlament felé fordulva -, hogy még ebben a félévben alkossa meg a parlament az érdekképviseleti törvényt; tehát õk szinte országos szinten is gondolkodva próbálnak segíteni. Mi is nagyon sokszor nehezményeztük azt, hogy ez még mindig nem született meg. Nem tudom, hogy ebben a félévben lehetséges-e, de mindenképpen forszírozzuk ennek a minél hamarabbi megjelenítését, hogy az érdekképviseleti véleményt maga a parlament is jobban figyelembe tudja venni.
Ilyen tétel a hatékony agrártámogatási rendszer megalkotása, amiben az lenne az újdonság és a lényeg, hogy ne csak a kereskedõk, hanem alapvetõen a termelõk, a kistermelõk részesedjenek a támogatásban. Nagyon fontos a birtokrendezés megoldása, a földhivatali bejegyzések véghezvitele, hogy ezen a téren végre már legyen egy nyugvópont, ne legyen akadályozva ez a mezõgazdasági kibontakozás.
Igen fontos pont ebben a szélesebb követelésrendszerben a termõföld védelme, a magyar magántulajdon megerõsítése. Nagyon fontos az, hogy végre megoldást nyerjen a mezõgazdasági hitelezés, a mezõgazdasági kisbankrendszer létrehozása, alacsonyabb kamatokkal, amihez nyilván költségvetési támogatás szükséges - ez is a támogatási rendszernek egyik eleme -, hogy ott, a területen a gazdák hozzájuthassanak a szükséges és gyors hitelekhez a szükséges fejlesztések érdekében; megvalósuljon a termelõk tisztességes jövedelme egy hatékony agrárpiaci rendtartással, mert ez a feltétele annak, hogy õk is valóban a súlyuknak megfelelõen részt tudjanak venni a közteherviselésben. Errõl a helyrõl is hangsúlyozni szeretnénk: a gazdák nem azért tüntetnek, hogy õk ne vegyenek részt a közteherviselésben, hanem - ellenkezõ módon - azért tüntetnek, hogy végül is olyan, õket megilletõ tisztességes jövedelemhez jussanak, amely alapján részt tudnak venni a közteherviselésben.
Nagyon fontos lenne egy egyszerûsített szabályozás a szezonálisan foglalkoztatott alkalmi munkásokra vonatkozóan, ami elõsegítené a vidéki munkanélküliség csökkentését.
Nem a teljesség igényével még egyszer hangsúlyozom: a nemzeti agrárprogram mielõbbi megszületése szükséges. A parlamentben már sokszor szó volt arról, itt még egyszer hangsúlyozom, hogy az EU- csatlakozás érdekében - az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk érdekében - szükséges ezeknek a mezõgazdasági problémáknak a megoldása, nehogy ez legyen akadálya végül is az egész ország számára igen fontos európai csatlakozásunknak.
A másik nagyon fontos terület az egyéni kisvállalkozások helyzete - és ebben a jogszabályban az õket érintõ módosítások. Míg a mezõgazdasági területen - talán annak köszönhetõen, hogy õk kivonultak az utakra - tényleg vannak könnyítések, sajnos el kell mondanunk, hogy az egyéb kisvállalkozóknál lényegében nincsenek. Továbbra is vitatjuk a minimálbér alkalmazását, immár 50 százalékos mértékben, de ez ugyanolyan fiktív, mint a 100 százalékos minimálbér, és amellett érvelünk, hogy náluk is a ténylegesen elért jövedelem legyen a járulék alapja.
Érvelnünk kell amellett is, hogy a munkaviszony mellett vállalkozást folytatóknak lényegében nem csökkent a tb-terhük. Ebbe be van építve egy 15 százalékos egészségbiztosítási járulék, aminél szintén fölmerül az alkotmányosság kérdése, hiszen - munkaviszony mellettirõl lévén szó - ez kétszeres teher, amely mögött nincs megfelelõ szolgáltatás.
Föl kell vetnünk a felsõ határ kérdését. Ez az elõterjesztés azt tartalmazza, hogy az egyéni vállalkozóknál a tb szempontjából az a bizonyos felsõ határ, a havi 99 ezer forint csak '97-ben, tehát ebben az évben maradna meg. Ez azt tükrözi, hogy a kormány nem értette meg ennek a gazdaságpolitikai jelentõségét. Ha azt várjuk az egyéni vállalkozóktól, hogy termeljenek, hogy hozzájáruljanak a növekedéshez, akkor õket a felsõ határ fölött már nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy olyan nagyfokú társadalombiztosítási kötelezettségük legyen, ami mögött már tényleg nincs szolgáltatás. Tehát a felsõ határ funkcionálásáért most is és a késõbbiekben is szót fogunk emelni, azért, hogy ne csak '97-ben - valóban egy alkotmányossági probléma kiküszöbölése érdekében - maradjon meg a felsõ határ, hanem a továbbiakban is.
Igen fájó pont az, hogy a költségvetési bizottságban nem fogadták el azt a javaslatunkat, hogy a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítása mellett kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - aki tevékenységét egyedül, alkalmazott, segítõ családtag nélkül végzi - végül is mentesüljön az egészségügyi hozzájárulás fizetése alól. Úgy gondolom, hogy ez egy minimális kérés volt; ezt a réteget, amely a nyugdíj mellett - szinte tényleg a megélhetési küszöb közelében - valamiféle tevékenységgel kiegészíti a jövedelmét, nem szabadna ilyen teherrel sújtani. A felsõ határ eltörlése elsõsorban gazdaságpolitikai kérdés, ez pedig - amellett, hogy bizonyos termelést is hoz - elsõsorban szociális kérdés. Sajnos, ez iránt érzéketlen volt a kormány az elõterjesztésében, és sajnos, ezt a költségvetési bizottságban nem sikerült elfogadtatnunk.
Összefoglalva, tisztelt Ház: a társadalmi mozgalom, amely tulajdonképpen kikényszerítette azt, hogy most itt tárgyaljunk és döntsünk, immár szélesebb területekre is kiterjedve bírálja a jelenlegi gazdaságpolitikát is. Mi is bíráljuk. Ebben egyek vagyunk. Mindenképpen meg kell alkotni minél hamarabb a nemzeti agrárprogramot úgy, hogy a mezõgazdaság területén megoldódjanak a feszültségek - ez az egész társadalom érdeke.
Ugyanakkor sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani és hangsúlyt kell helyezni a mezõgazdaságon kívüli egyéni vállalkozók problémáira, általában az egyéni vállalkozókra, a kis- és középvállalkozásokra, de kiemelten a munkaviszony és a nyugdíj melletti tevékenységekre is.
(11.20)
Ezek is beépülnek a gazdaságba és ezeknek a közérzete is nagyon fontos. Akkor, amikor a szegénység Magyarországon ennyire terjed - ez viszont a mezõgazdasági kistermelõkre is vonatkozik -, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy itt arról van szó, hogy a szegénységi küszöb környékén élõk, dolgozók kívánják a jövedelmüket valamivel kiegészíteni. Ezt elõ kell segíteni, ennek van gazdasági jelentõsége, de szociális jelentõsége is.
Tehát ezt a benyújtott törvénycsomagot a KDNP-frakció már meghozott döntése alapján támogatni fogja. De ugyanakkor szükséges a mezõgazdaság területén a nemzeti agrárprogram mielõbbi megalkotása, és szükséges az általam hangsúlyozott anomáliák minél elõbbi felszámolása annak érdekében, hogy a kisvállalkozók - most már összességében szemlélve õket - be tudják tölteni azt a szerepüket, azt a helyüket a magyar gazdaságban, ami meggyõzõdésünk szerint nélkülözhetetlen. Nem szabad a kisvállalkozók nélkül gondolkozni, nem szabad csak a makrogazdasági egyensúlyjavítás miatti pénzügyi intézkedéseket a parlamentben gyors eljárásokkal végigvezettetni és elfogadtatni; hanem törõdni kell a mikrogazdasággal - most már így összefoglalt fogalommal élve -, a mikrogazdaság léte tulajdonképpen az egész gazdaság léte, és ezért az egész társadalom problémája. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)