KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány 3863. számú törvényjavaslata fekszik elõttünk, amely megpróbálja rendezni a mezõgazdasági kistermelõk adózásának visszásságait a folyó évben, amelybõl az elsõ negyedév már eltelt.
Sajnos meg kell állapítanom, hogy a törvénymódosítás megfelel a fából vaskarika készítés tipikus példájának, azzal az eltéréssel, hogy a készítõ úgy akar vaskarikát készíteni, hogy azért az lényegében fakarika maradjon. Mivel úgyis hiába javasolnám újból a tisztelt kormánynak, hogy vonja vissza mûvét és a tavaly jól ismert törvényeket megfelelõ árbevételi módosítással állítsa vissza erre az évre, kénytelen vagyok igazolni állításomat.
Az 1990-es évek eleje óta módomban állt figyelemmel kísérni a kárpótlások során földhöz jutott emberek sorsát, hogyan és milyen nehézségekkel küzdve alakították ki a ma már nagyrészt mûködõ gazdaságaikat. Mint agrármérnök, annak idején meglehetõsen pesszimista módon úgy vélekedtem, hogy induló tõke és megfelelõ gépek nélkül a minimális állami támogatások mellett ennek a termelési formának nem lesz hosszú jövõje Magyarországon.
Az új gazdák a régi tapasztalataikkal mást bizonyítottak. Utolsó fillérjeikbõl, családi kölcsönökbõl ócska gépeket vásároltak, amelyeket éjjel-nappali munkával üzemképessé tették, lehetõségeikhez képest megfelelõ vetõmagot vásároltak, és már az elsõ évben, ha nem is kiemelkedõ, de elfogadható termést értek el; és mint önök is tudják, a földeknek csak igen kis százaléka maradt a várthoz képest parlagon.
A rossz piaci körülmények ellenére a keletkezett bevételt teljes mértékben újra befektették, sokszor oly módon, hogy betevõ falatra is alig jutott. Ezen az úton jutottak a mûveléshez szükséges gépek nagy részéhez, és megfigyelhetõ volt, hogy egy községen belül kialakult az, amit az állam most szorgalmazni próbál: a gazdák segítették egymást meglevõ gépeikkel.
Független képviselõvé válásom után több mint tíz alkalommal napirend után figyelmeztettem a tisztelt Házat a magángazdaságok nehéz helyzetére, arra, hogy az 1995-ös aszálykár hét megyében kis híján tönkretette a gazdálkodókat. Önálló indítványomat az aszálykárosultak támogatásáról a tisztelt Ház nem vette napirendre, ehelyett 5,2 milliárd forintot lényegében bankkonszolidációra költött aszálykár- támogatás címén, hiszen köztudott az, hogy a mezõgazdasági kistermelõk valójában nem juthattak hitelhez, így a hiteltámogatásból õk nem részesültek. Az aszályos év kárát viszont a múlt évi csapadékkárokkal együtt ma is nyögik.
Ma már közhely - amire szintén felhívtam a tisztelt Ház figyelmét - , hogy amíg a gabonafélék ára csak az elmúlt évben emelkedett jelentõsen, az alapanyagárak, a mûtrágyák, a vetõmagok és egyebek ára többszörösére emelkedett. Ehhez járult a gázolaj árának hatalmas méretû drágulása. Visszaestek a sertésfelvásárlási árak; a múlt évi e témában történt felszólalásomban elmondtam, hogy óriási méretû kocakivágások folynak.
(12.10)
Ma ott tartunk, hogy a nyomott felvásárlási ár ellenére az állatvásárokon még drágán is alig lehet malacokat venni.
A vidéket járó és ismerõ szakemberek elõtt nyilvánvaló volt, hogy a feszültség rendkívüli módon erõsödik, a kisgazdaságok tulajdonosai egyre inkább aggódnak megélhetésükért, hiszen tapasztalják, hogy munkájuk annyit sem ért, hogy megélhetésre teljen belõle. Az elmúlt év novemberében, megismerve a mezõgazdasági kistermelõk adózásáról szóló törvényt, nyilvánvalóvá vált elõttem, hogy ez volt az utolsó szalmaszál, amitõl már felborul a szekér. Ekkor újból elmondtam - az üres ülésteremnek, valamikor éjféltájban -, hogy vajon mit szólna egy ilyen törvényhez a francia paraszt, hány napig nem lehetne Franciaországban a közutakon közlekedni. Ami várható volt, sajnos bekövetkezett. Bebizonyosodott az az állításom is, hogy a semmit nem lehet lefölözni. A magyar paraszt kiment az utakra és tüntetni kezdett. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezek a tüntetések spontán szervezõdtek és gazdasági okuk volt. Az utóbbi napokban egyre inkább lehet felelõs politikusok szájából hallani ennek az ellenkezõjét, de úgy gondolom, hogy tévedésük abban rejlik, hogy még mindig nem látják vagy nem akarják látni, hogy az alapvetõ ok az általam elmondottakban van.
Szerintem teljesen természetes az, hogy a különféle politikai pártok lehetõségeik és vérmérsékletük szerint reagálnak az eseményekre. Hiba lenne viszont az okozattal az okot elfedni, mivel több mint egy millió érdekelt figyeli az eseményeket, akiket politikai sakkhúzásokkal már nem lehet félrevezetni. A félbeszakadt tárgyalások eredményeképpeni kormány-elõterjesztésbõl kitûnik, hogy a kormánynak sikerült megõrizni alapkoncepcióját, átmeneti látszatengedményeket adni a keret fenntartása mellett, melynek alapján adóalanyként regisztrálja ezt a hatalmas társadalmi réteget, és ismerve a költségvetés helyzetét és a nemzeti agrárprogramnak nevezett dokumentumot, az állam nem fog tudni többet adni, így az egésznek a célja az, hogy felmérje, mit lehet elvonni ezektõl a gazdaságoktól, és ezzel lényegében õket tönkretenni.
Szeretném felhívni a figyelmet az elõterjesztés néhány ellentmondására. Az 1. § leszögezi, hogy a vélelmezett költséghányad az átalányadózásnál 85, illetve 94 százalék, a 2. § (4) bekezdése szerint viszont arról kell nyilatkoznia a kistermelõnek az úgynevezett bevallási nyilatkozatban, hogy nem keletkezik jövedelme 1,5 millió forint bevétel alatt. A helyzetet bonyolultabbá teszi, hogy ez valótlan, hiszen nyilvánvaló, hogy az esetek többségében rendkívül alacsony mértékben ugyan, de keletkezik jövedelme a termelõnek, hiszen különben egyáltalán nem tudna megélni. A költségek emelkedése miatt viszont ez a jövedelem évrõl évre csökken. A helyzetet tovább bonyolítja a 2. § (7) bekezdés, mely szerint: "A nyilatkozat az adóbevallással egyenértékû, arra egyebekben is az adóbevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni". Ezen passzus alapján a jövedelemre vonatkozó, a törvény által engedélyezett nemleges nyilatkozat tulajdonképpen a jövedelem eltitkolását jelentené, ami megvalósítaná az adócsalás bûntettét. A valóság az, hogy a három feltétel - az õstermelõi igazolvány, az 1,5 millió forint felsõ árbevételi határ és a 20 százalékos számla - kedvezményt biztosít az adóalanynak arra, hogy az e fölötti összeget az állam költségként elismeri. Így és csakis így van alkotmányos lehetõség az adófizetéstõl való eltekintésre, mivel nyilvánvaló, hogy ha bármilyen kicsi is, de jövedelem kell hogy keletkezzen, melyrõl az állampolgár nem tehet nemleges bevallást még törvényes felhatalmazással sem, mert az jövedelemeltitkolásra teremtene törvényes precedenst.
Nem intézkedik egyértelmûen a törvényjavaslat a felvásárló részérõl az õstermelõi igazolványba való betekintés megszüntetésérõl sem. A gazdák követelésének ellenére vagylagosan fenntartja az idegen kezû bejegyzés lehetõségét, mely azon kívül, hogy sérti az alkotmány 9. §-ának (2) bekezdését, még zsarolási lehetõséget is biztosít a kíváncsi felvásárlónak, már hallom is: "ha nem én írhatom be az õstermelõi igazolványba az összeget, nem veszem át a sertéseit".
A 2. §-ban a személyi jövedelemadó 78/A § marxista terminológia szerint fogalmazott példáját idézem: "Rendelkezési jogosultsága van a termelési eszközök, a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett", mely szakasz alapján a kormányrendelet azt ír elõ, amit akar. Nyilvánvalóan szó sincs tehát arról, hogy a hatalom lemondott a kistermelõk tulajdonának a regisztrálásáról, amiben megegyezett a tárgyalásokon. Ezt az állításomat alátámasztja a nemzeti agrárprogram 9. pontja is, mely kimondja a mezõgazdasági termelõk teljes körû regisztrációját.
A törvénytervezet elfogadása esetén sajnos nem old meg semmit. A feszültségek növekedni fognak, és úgy tûnik, hogy a kormány rosszul Brtelmezett európai uniós álmai még nagyobb kárt okoznak a jelenleginél.
Módosító indítványaim a javaslat súlyos hibái miatt csak tüneti kezelésre lettek volna alkalmasak, melyet a költségvetési bizottság elutasított. A törvény jelenlegi formájában áttekinthetetlen és a tiltakozó gazdák becsapásának eszköze, mely csak növelni fogja a feszültségeket, az elégedetlenséget, valamint a kétségbeesett lépések esélyét.
Kérem tisztelt képviselõtársaimat, gondolják át az általam elmondottakat, és ne adjanak lehetõséget egy újabb, a magyar gazdatársadalom jelenlegi helyzetét rontó hibás törvény megalkotására. Ehelyett tisztelettel javaslom a kormánynak, hogy vonja vissza javaslatát, és vegye a tisztelt Ház fontolóra még egyszer az általam ugyanezen témában benyújtott, de a költségvetési bizottság által lesöpört törvényjavaslatot, mely ennek az évnek a hátralévõ kilenc hónapjára a tavalyi helyzetet állítaná vissza megfelelõ árbevételi korrekciókkal. Annál is inkább, mivel a gazdamozgalmak még nem zárultak le, a megoldást csak tárgyalások útján lehet megtalálni. A kölcsönösen elfogadott konszenzust kell véleményem szerint az év végén törvényben rögzíteni.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet, egy független képviselõtársamnak azt a kérését szeretném elmondani, mely a kiskõrösi gazdamozgalmakat úgy foglalja össze, amelyeknek fõ okai a borhamisítások voltak. Ez mindenképpen megengedhetetlen, hogy a kormány az ellen ne tegyen semmit, hogy ne történjenek folyamatosan borhamisítások, hiszen szerény becslések szerint mintegy 1 millió hektoliter bort hamisítanak ma Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy ez a teljes mezõgazdasági termelés hitelét lerontja, és ez volt az az utolsó csepp a pohárban, amely megindította a gazdatüntetéseket.
Tehát ennek alapján, attól függetlenül, hogy rendkívül sok probléma lenne, amit még el kellene mondani, azonban én úgy gondolom, hogy független képviselõként bõven elég az, ha ennyit az ember a tisztelt Ház elõtt el tud mondani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)