AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt azzal szeretném kezdeni, hogy ha az
llami vállalatok adósságait az állami költségvetés kifizeti, és ez visszafolyik az állami költségvetésbe, akkor egy fillér nem jártunk jobban meg rosszabbul sem, tehát a kérdés nem egészen úgy néz ki, mint ahogy ön próbálja beállítani.
Az igaz kérdés nem ez, hanem az, hogy az állami vállalatok állami tulajdon mellett tudnak-e úgy gazdálkodni, hogy valóban képesek legyenek rendesen fizetni az adó- és járulékterheket. Azt kell mondanom, hogy e tekintetben a helyzet nem olyan drámai, mint ahogy a kérdés feltételezte.
Jelenleg az adó- és a tb-tartozások mintegy 7 százaléka van a tartós állami tulajdonú, állami részesedésû gazdasági társaságoknál, aminek egy jelentõs része felszámolás alatti vállalat, és azt is hozzá kell tenni, hogy tartozásállomány jelentõs része még a '91-93 közötti idõszakban keletkezett.
Úgy sem igaz a felvetés, ahogy ön mondja, hogy kvázi az állami vállalatok helyett kell másoknak, bizonyos csoportoknak fizetni.
(13.40)
Tudniillik, ha mondjuk az állami vállalatok jobban vagy szélesebben mûködnek, a vállalatok rendesebben fizetnék a járulékokat és az adókat, akkor ez arra adna lehetõséget, hogy az általános járulékkulcsokat és az általános adókulcsokat mérsékelnénk, ez a dolog lényege.
Az egy másik történet, hogy a belsõ arányok hogyan alakulnak. Azt kell mondanom, hogy még mindig az az igaz - mondjuk feltéve, hogy ma a parlament megszavazza a módosító törvénycsomagokat -, hogy bizony azért relatíve kisebb terhet kell fizetniük az ön kérdésében említett csoportoknak, mint ami általában az országban jellemzõ. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy az adott helyzetben ez ne lenne helyes, az adott helyzetben ezt elfogadjuk, de azért mégiscsak ez az igazság. Tehát összességében úgy gondolom, hogy nem itt kell keresni a problémát, ahogy ön ezt itt próbálta tárgyalni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)