KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára olvasta a szombati újságokat, abban megjelent az, hogy a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság most már jogerõsen 44 milliós végkielégítést, illetõleg felmondási idõre járó fizetést ítélt Kunos Péternek, akit a kormány - határozott és következetes politikája kapcsán - kétes E-hitelkihelyezési gyakorlata miatt '94 novemberében bûnvádi eljárás alá vont.
Én szeretnék gratulálni önöknek õszintén, hiszen azt gondolom, hogy ez a 44 milliós végkielégítés egy nagy siker. A Horn-kormány meghirdette '94-ben a küzdelmet a jogtalanul és riasztóan nagy összegben járó végkielégítések gyakorlata ellen - szép siker ez a 44 milliós végkielégítés. Ha még egy kicsit sikeresebb a kormány, akkor talán sikerül elérni azt, hogy 100 milliósnál nagyobb végkielégítés kifizetésére ne kerüljön sor az elkövetkezendõ idõszakban.
Másrészt szép siker ez a 44 milliós végkielégítés abban a vonatkozásban is, hogy teljesen világos: a bankkonszolidáció oly sokat bírált intézménye azért került megvalósításra Magyarországon, mert a bankok, sajnos, sok esetben kétes kihelyezési politikát folytattak. Nyilvánvaló, hogy a konkrét bankok konkrét bankárai folytatták ezt a kétes kihelyezési politikát, ezért nyilvánvalóan felelõsséggel tartoznak.
Szép siker a felelõsségre vonás folyamatában ez a 44 milliós pénz azért is, mert azt gondolom, innentõl kezdve mindenkinek rettegni kell, aki ellen a kormány kétes hitelkihelyezési gyakorlat miatt bûnvádi eljárást folytat, mert azért nagyjából 44 millióra azért számíthat. Nem tudom, lehet hogy jó néhányan jelentkeznének, õk szeretnék, ha a kormány bûnvádi eljárás alá vonná õket különbözõ okok miatt, hátha õk is kapnak - ha kicsit szerényebben is, de jelentkezõk lennének.
Pusztán azt szeretném megkérdezni, államtitkár úr: nem gondolja, hogy azért mindennek van határa, és ezt a helyzetet önök idézték elõ?! (Taps az ellenzék soraiban.)