DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselõ Úr! Elnök Úr! Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy egyszerûbb és népszerûbb a büntetések szigorítása mellett érvelni, mint szakmai alapon elmagyarázni, hogy miért nem jelent megoldást a bûnözés visszaszorítása érdekében a bûncselekmények büntetési tételeinek felsõ határának a felemelése.
Azt is tudom, képviselõ úr, hogy lehet ilyen javaslattal politikai szimpátiát kiváltani, de ez esetben, a büntetõ törvénykönyv módosítása esetében én jobban szeretném, ha a szigorúan vett szakmai elvek és értékek mellett történne a szabályozás módosítása.
Képviselõ Úr! A mértékadó szakmai körök ma Magyarországon egyetértenek abban, hogy a bûnözéssel szembeni harc szempontjából nem a bûncselekmények büntetési tételei felsõ határának a felemelése az adekvát eszköz, hanem a felderítés, a lebukás veszélye az, ami ma reálisan a leghatékonyabb visszatartó erõ a bûnözés visszaszorításában. Ezt az álláspontot nemcsak a minisztérium osztja, hasonló álláspontot és szakmai véleményt fejtett ki a fõváros fõügyésze, a legfõbb ügyész, és - ha a szakmai szakirodalmat áttekinti a képviselõ úr - hasonló, megalapozott következtetéseket és megállapításokat talál.
A kormány által beterjesztett javaslat igenis jelent alternatívát, mégpedig oly módon, hogy a 200 millió forint fölött elkövetett vagyoni és gazdasági bûncselekmények esetében csak kivételesen teszi lehetõvé az enyhítõ paragrafus alkalmazását; és ugyanakkor a közepes és kisebb jelentõségû bûncselekményeknél pedig alternatív lehetõségeket kínál arra, hogy ne kerüljenek feleslegesen börtönbe azok, akiket közérdekû munkával, vagy más alternatív szankciókkal is megfelelõen el lehet ítélni, és megfelelõ következményeket lehet kiszabni. Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)