DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Sajnos nem tehetem, miniszter úr, mert alapvetõen nem értünk egyet. Azzal még egyetértünk, hogy a jó felderítés a leghatékonyabb visszatartó erõ a bûnözés elkövetésétõl; de azzal nem értek egyet, hogy egymásra mutogatás folyik, tudniillik, ha felderítéssel kapcsolatos kérdésem lett volna, akkor azt a belügyminiszter úrnak tettem volna fel, mert semmiben nem menti az igazságügyi tárcát - ha nem teszi meg azt, ami a kötelessége - az a körülmény, hogy esetleg másik tárca sem áll a helyzet magaslatán.
Én úgy vélem, nem kell különösebb szakmai jártasság annak a megértéséhez, hogy a felderítésen túlmenõen az a büntetés, ami fenyegeti az elkövetõt, szintén lehet visszatartó erõ. Az a körülmény például, hogy a robbantásos bûncselekményekre egy évig terjedõ szabadságvesztést vagy végsõ esetben pénzbüntetést is lehet kiszabni, nyilván nem megfelelõ visszatartó erõ. Míg a mi javaslatunkban szereplõ öttõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés - ha most lenne hatályban - úgy vélem, sok esetben (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) kellõ visszatartó erõt gyakorolt volna, és a robbantások nem kerültek volna nap mint nap sorra.
Úgy vélem, hogy a másik hibájára hivatkozás nem lehet... (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját.) Köszönöm szépen. Nem lehet a saját felelõsség alól kibújni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)