DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mint ahogy már széles e hazában ismeretes, néhány héttel ezelõtt a világkereskedelmi szervezet négy tagállama, köztük az Egyesült Államok is, Magyarországot ért panasszal élt azért, mert hazánk nagyobb mértékben támogatja a mezõgazdasági exportot, mint amire a GATT-nál, a világkereskedelmi szervezet jogelõdjénél 1993-ban kötelezettséget vállalt.
Számunkra ma már tényként kezelhetõ, hogy az 1993-as GATT- megállapodás az 1986-90-es szubvenciókhoz képest írt elõ csökkentést, s mivel Magyarország hibás, túlzottan alacsony értékeket adott meg, a szerzõdés betartása igen hátrányosan, mások szerint akár csõddel fenyegetõ módon érintette volna a magyar agrárexportot. A négy említett VOT-tagállam ugyanakkor nyilván az elõbb említett tény nem ismerete, elismerése módján fogalmazta meg panaszát. Az ellentét szembeötlõ. Az is természetes ugyanakkor, hogy ezt az ellentétet hazánk érdekeinek figyelembevételével valamilyen tárgyaláson elért kompromisszum megkötésével mihamarabb rendeznünk lenne jó. Nem kétséges ugyanis, hogy a panaszos államok nemzetközi politikai, gazdasági súlya miatt is e vita elhúzódása számunkra csak hátrányos lehet.
Az elmúlt héten a magyar sajtó hasábjain új fejleményrõl értesülhetett a figyelmes olvasó, miszerint az úgynevezett panel létrehozása elmaradt, s talán ez számunkra jó hírként is értékelhetõ. Annak tudatában is, hogy az elmúlt hónap közepe táján Fazakas Szabolcs miniszter úr napirend elõtt már foglalkozott a témával, most itt március vége felé szeretném államtitkár asszonytól megkérdezni, milyen lehetõségünk van arra, hogy a világkereskedelmi szervezetben, VTO, keletkezett agrárvitánkat megnyugtató módon rendezhessük. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)