DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Nagyon érdekes szituáció alakult ki, mert amikor még megnyomtam a gombot, nem hittem volna, hogy egy ilyen típusú hozzászólás után fogok majd szólni; mégis el fogom mondani, hogy én egészen másként látom ezt.
Azért is kértem szót, mert azt hiszem, hogy ha a parlamentben mozdul meg valami, az egy folyamat következõ lépcsõfoka; és azért kértem szót, mert ez a rövid, tömör és lényegre törõ határozati javaslat szerintem valamifajta jó példa erejével is hat. Az egyik az, hogy ez egy - méghozzá ebbõl a szempontból fontos - parlamenti állandó bizottság javaslata, önálló indítványa.
Ezért én egészen másként látom azt, hogy mi ennek a viszonya ahhoz, amit, ha úgy tetszik, a civil szervezetek, szakmai szervezetek és a sok-sok érdeklõdõ és a kormány közös részvételével a múlt év májusában a Kongresszusi teremben megtartott tanácskozáson elfogadtak; azt hiszem, a kettõ nem mérhetõ. Ugyanakkor azért is példa erejû - és valamilyen új lépcsõfok -, mert államtitkár asszonytól pedig hallottuk, hogy eddig több mint ötven szakmai és civil szervezet vett részt abban, hogy elõkészítse azt a munkát, aminek határcövekeit ez a határozati javaslat végül is arra hivatott, hogy megszabja, leverje.
Hiszem azt, hogy egy parlamenti határozat nem törvénydagasztás, hanem ösztönzõ arra, hogy az itt elhangzott ígéretek megfelelõ idõben valóra is váljanak. Nem szeretném különösebben alulértékelni - de felül sem - egy-egy állandó bizottság helyét és szerepét a magyar törvényhozásban, de azt hiszem, hogy mindenképpen súlya van, és lesz a jövõben is. Példaértékûnek tartom ezt azért is, mert oly sokszor érte kritika - joggal is, az elsõ és a második ciklusban is - a törvény- elõkészítés folyamatát.
Nos, ha az idegenforgalmi törvény ilyen típusú elõkészítettséggel jut el oda, hogy törvényjavaslattá váljék, akkor például azt is el tudom képzelni, hogy nem kell majd hozzá 400-500 módosító javaslatot benyújtani. És akkor ez megint nem elfecsérelt idõ, hanem a figyelem felhívása és e minõségi munkának a megkérése; mert az viszont számomra teljesen egyértelmû, hogy a mai Magyarországon a turizmus még annál is több, mint amit nagyon szépen jeleztek elõttem két, indítványt támogató hozzászólásban: nem egyszerûen egy nagyon-nagyon fontos iparág, hanem amikor gondolkodtam, hogy hogyan próbáljam megvilágítani... Most azért beszélek errõl így, mert 15 évig magam gyakorló idegenvezetõ voltam, és pontosan tudom, hogy a turizmus maga az ország, amelynek polgárai mûködtetik ezt az üzemágat; sokkal több mint egyébként - ha jól mûködik, valóban kiváló profitot termelõ iparág. Ez az a tevékenység, amelyben egy mosolyunkkal, amelyben egy átvágásunkkal úgy vagyunk benne, hogy sokszor nem is tudunk arról, hogy milyen jót vagy rosszat tettünk hazánk egészének. És ez igaz, nemcsak akkor, amikor itthon beutazó utasokat - ahogy az idegenforgalomban mondják - fogadunk, hanem amikor mi kint valahol járunk a világban, és mondanak rólunk mint magyarokról általában véleményt.
Azzal szeretném befejezni, hogy igenis üdvözlendõnek tartom a környezetvédelmi bizottság önálló indítványát, mert hiszem, hogy ha a parlament elfogadja ezt az indítványt, akkor nyerünk hozzá egy olyan állandó bizottságot, amely a folyamat egészét immáron parlamenti szinten fogja gondozni, és e gondozásba beleértem azt is, hogy a határozatban foglalt határidõk megtartassanak.
Köszönöm a figyelmüket.