POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Ezen cégek szégyene az, ha csak rövidlátó napi megtérülésben kívánnak jótékonykodni a közoktatási intézményekben akkor, ha már másnap ezek a gyerekek a boltokban ezeket a termékeket kívánják a szüleiktõl, és nem pedig egy hosszú távú üzletpolitikát folytatnak, ahol a céghez és a termékhez kötõdik a jótékonykodás. Ezek üveggyöngyök. Ilyen értelemben valóban üveggyöngyök, és nem jótékonykodás.
Ami ma adott esetben jótékonykodásnak tûnik az iskola szemszögébõl - mert kioszthat 60 darab csokoládét vagy 80 darab bármi mást, szórakoztató terméket -, ez a szülõk tekintetében beetetés. Ez a szülõk pénztárcájának kerülõ úton, a korlátozottan döntésképes gyermekek ilyen korlátozott döntésképességét kihasználó, méltatlan módon kihasználó üzletpolitikán keresztül történõ beetetés.
Ezt tiltani kell, korlátozni kell! Tiltani kell akkor, amikor egy olyan intézményrõl van szó, ahova köteles vagyok vinni a gyermekemet, korlátozni akkor, ha az utcáról, a médiáról van szó. Ez a kettõ között a különbség. Az egyik ránézve egy kötelezettség, nem választhatom meg, hogy odaviszem-e a gyereket vagy sem, ezért ott ezt tilalmazni kell. Korlátozni kell egyébként a szabadpiaci médiában. Természetesen nem lesz ettõl izolált, inkubátor, a világtól elszakadt semleges hely.
Csak még egyszer: azt a kötelezettséget, ami a szülõknek az iskolalátogatási vagy a tankötelezettség teljesítésének kötelezettsége, kell egybevetni azzal a kiszolgáltatottsággal, ami a gyermekek korlátozott döntésképességébõl fakad. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Ha ennek az lesz a következménye, hogy ezek a cégek elfordulnak az iskoláktól, akkor, mondom, ez a cégek szégyene, illetve rövidlátó, mondjuk így: gyarmatosító munkájának az eredménye.