DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt napok eseményei ismét elengedhetetlenné teszik, hogy beszéljünk a társadalmi békérõl, és arról, hogy mit tesznek, tehetnek a parlamenti pártok a társadalmi béke fenntartásáért. Egy évtizede küszködik a magyar társadalom a gazdasági átalakulással, korábbi piacainak elvesztésével, a versenyképtelen ipar leépülésével, a mezõgazdaság válságával, munkahelyek százezreinek megszûnésével, a kétszámjegyû inflációval és bizony milliók elszegényedésével.
A mindenkori kormány és a mindenkori parlament a rendszerváltás óta a kiutat keresi ebbõl a válságból, ebbõl a helyzetbõl. Más és más módon, egyes helyeken bátrabban, máshol óvatosabban, így van ez minden országban térségünkben. Bármelyik volt szocialista országra tekintünk, mindenhol azt látjuk, a gondokat csak konfliktusokon keresztül tudják a kormányok megoldani, de még a megoldást halogatni is csak így tudják.
Teljesen természetes, hogy egy szabad országban a különbözõ társadalmi csoportok: a vasutasok, a diákok, a gazdák, a pedagógusok vagy a húsosok a maguk érdekeit nézve tiltakoznak, s ehhez a szokásos eszközöket, akár tüntetést, sztrájkot is igénybe vesznek.
A kormány és a parlament dolga az, hogy ilyen helyzetben tárgyaljon az érintettekkel, megpróbáljon olyan kompromisszumot találni, amely számukra is elfogadható, ugyanakkor nem veszélyezteti a közteherviselést, az ország hosszabb távú érdekeit is szem elõtt tartó kormányzati politika megvalósítását. Ez a kormány minden eddigi tiltakozó megmozdulás esetén is ezt tette, akár az egyetemi hallgatókkal, akár a vasutasokkal, pedagógusokkal vagy - mint a közelmúltban - a gazdákkal, leült tárgyalni. A kormány tárgyalt, megegyezett, a parlament pedig törvénybe iktatta a kompromisszumot.
Mit tapasztalunk most? A kormány azonnal tárgyalni kezdett a Kiskõrösön szervezõdõ gazdák képviselõivel, megegyezésközeli kompromisszum látszott születni, s ezt az ellenzéki pártok egyetértésével iktatta törvénybe az Országgyûlés. A Kiskõrösön alakult érdekképviselet az elmúlt hetekben azonban nemcsak kihátrált a megállapodásból, hanem egyre egyértelmûbben politikai követeléseket fogalmazott meg. Ahogy fogynak a demonstráción a támogatók, úgy válnak egyre szélsõségesebbé megnyilvánulásai.
Az ellenzéki pártok egy része nemhogy támogatta minden követelésüket, de még radikálisabbra is sarkallta õket. A Kisgazdapárt a maga bevallása szerint részt vett és részt vesz a tiltakozás szervezésében, és szervezett tüntetést ott is, ahol a gazdák ezt maguktól nem tették. A párt elnöke erre a feladatra körlevélben hívta fel a tagság figyelmét. Az újabb tüntetéseken már szó sincs adóról, tb- járulékról, õstermelõi igazolványról, csak liberál-bolsevista kormányról, elõrehozott választásokról, sõt legújabban az alkotmányos rend elleni erõszakos fellépésrõl.
A Metész nyíltan a jobboldali radikális MIÉP-pel fog össze. Ez még nem érdemelne önmagában szót, nem növelné a Metész-megmozdulások egyre csökkenõ súlyát. De a Kisgazdapárt és a KDNP asszisztál a parlamenten kívüli erõk politikai tüntetéséhez, szónokokat állít ezekre a rendezvényekre. Ezzel az összejöveteleken elhangzó, a parlamenti demokráciával aligha összeegyeztethetõ jelszavakhoz, követelésekhez adja a nevét. A Kisgazdapárt és a KDNP is ott van tehát bizony az FM ablakának beverése, a tévéoperatõr megtámadása és a parlamenti kapuk betörésével, tisztogatással, sínfelszedéssel fenyegetõk mögött.
Minden országban vannak szélsõségek, vannak nem túl jelentõs politikai erõk, amelyek az emberek elégedetlenségére építve kívánják felborítani az alkotmányos rendet, s így növelni a maguk politikai súlyát. Ezzel elbír egy demokratikus társadalom, ha a demokratikus politikai erõk abban egységesek, hogy az ilyen eszközöket elutasítják. Ezt kellene csinálni ebben a parlamentben is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)