DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Értékek Alapítvány tizenhat országban felmérést készített arról, hogy a család milyen szerepet kap ezekben az országokban, mekkora az értékrendje; mind a tizenhat országban 90 százalék fölötti pontszámmal rendelkezett, és Magyarországon 97 százalékos értékrend a család.
A ma negyven év alatti fiatalok vagy középkorúak 1 százaléka tudja elképzelni az életét gyermek nélkül. És ha ezek az értékek léteznek, akkor hogyan lehet, hogy 1996-ban - 1960 óta elõször - 105 ezer gyerek születik Magyarországon? 105 ezer gyerek születik és közel 134 ezer ember hal meg. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan csökken a lakosság. 1996-ban közel 38 ezer volt a csökkenés mértéke, ami azt jelenti, hogy Szekszárd vagy Baja, vagy Kazincbarcika, vagy Gyula tûnik el a térképrõl.
Ez a csökkenés azt mutatja, hogy Magyarországon rendkívül alacsony a születések száma; Magyarországon sajnálatos módon - mint ahogy a gyermekvédelmi törvény kapcsán már egyszer felmutattuk - a gyermekes családok a legszegényebbek; Magyarországon nincs kilátásuk a gyermekes családoknak arra, hogy fel tudjanak emelkedni. De ezzel párhuzamosan óriási mértékben nõ a halandóság. Nõ a halandóság; és bár azzal egyetértünk, hogy nem lehet egyértelmû következtetést levonni a kórházi ágyak csökkenése és a halandóság között, azonban az ellenzék nemegyszer felvetette azt a kérdést, hogyan is lehet, hogy Magyarországon akkor csökken az egészségügyi ellátás, amikor az érrendszeri és rákos megbetegedések száma rendkívüli.
(16.20)
Ha az Országgyûlés nem hitt a Magyar Demokrata Fórumnak, akkor talán hisz az angol felmérésnek, amely szerint Magyarország - egészségi állapotát tekintve - a huszonhét megvizsgált ország közül a huszonegyedik. Utánunk már csak Argentína, Brazília, India következik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek a nagyon szomorú és megdöbbentõ tények arra indították a Magyar Demokrata Fórumot, hogy az akadémikusok, egyetemi oktatók és az értelmiség felkérésével közösen gondolkozzon azon, hogy mit lehet tenni. Hiszen nem lehet abba belenyugodni, hogy évrõl évre csökken Magyarország lakossága; nem lehet abba belenyugodni, hogy folyamatosan azt kell megélnünk, hogy már nem születik olyan korosztály, amelyik egyszerûen, kétgyerekes családdal pótolni tudná a fogyását. Nem egy intézkedés, nemcsak szociálpolitika, nemcsak oktatáspolitika, nemcsak egészségpolitika, nemcsak adópolitika kérdése az, hogy valójában lesz-e elképzelése a jövõrõl Magyarországnak, lesz-e lehetõsége arra, hogy 2000-ben ne 8- 9 ezer, 2050-ben pedig ne 6 ezer magyar állampolgár éljen a Kárpát- medencében. (Sic!) Úgy gondoljuk, ezek a tények meg kell hogy rázzák a parlamenti képviselõket és a közvéleményt, és egy egységes kormányzati programra van szükség ahhoz, hogy megállítsuk a fogyást.
Amikor Andorka Rudolf professzor úr közel fél évvel ezelõtt elsõ publikációjában feltárta, hogy 1996-ban 45 százalékkal kevesebb gyermek született, mint ami az egyszerû reprodukcióhoz szükséges, és 1997-ben már 50 százalékkal kevesebb gyerek születik elõreláthatólag, akkor nem történt semmi. Sõt azokat a tudósokat, szociálpolitikusokat, akik erre a tényre felhívták a figyelmet, álmagyarkodással vagy túlságos nemzetféltéssel vádolták.
A Magyar Demokrata Fórum létkérdésnek tekinti azt, hogy sikerül-e megállítani a nemzet fogyását, sikerül-e összefogni tudósokat, egyetemi oktatókat, tanárokat, orvosokat, szülõket, nagyszülõket, és a Magyarországon élõ összes politikus felelõsséget vállal-e a fogyásért. Kérem képviselõtársaimat, hogy gondolkozzanak el ezen a szomorú tényen.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)