DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! A kereszténydemokratáknak elõször is az elismerés hangján kell szólni, hogy ez az anyag egyáltalában elkészült. Ugye, milyen furcsán hangzik az, hogy egy ellenzéki párt dicséretét fejezi ki a kormány bizonyos intézkedéseirõl. Ha megnézzük ezt az egész nemzeti környezetvédelmi programot, az 34 oldalból áll, és két kiegészítõ melléklete van: az egyik a környezet-egészségügy akcióprogramja, a másik pedig a környezetvédelmi program, a megvalósítás általános terve. Ez a két anyag azonban magában foglalja tulajdonképpen Magyarország egész környezeti állapotának összes jellemzõ mutatóját.
Azt kell mondani, hogy ilyen anyagot egy kézbõl még senki nem tett le, sem a képviselõk, sem a szakma, sem az érdeklõdõk, sem a sajtó, sem a közvélemény asztalára. Aki ezt a két anyagot figyelmesen elolvassa, külön méltányolandó benne az, hogy nemcsak 1992-es vagy '93- as, hanem - a lehetséges legkésõbbi idõpontig -, ha jól emlékszem, '94- es, '95-ös adatok is vannak benne. Tehát ezek olyan adatokra épültek, amiben azóta lényeges változás nincs és nem várható.
Az más kérdés, hogy kötelezõ, maga a környezetvédelmi törvény kötelezte a tárcát és a kormányt arra, hogy ezt a programot el kell készíteni. Van egy másik kötelezõ nyomás és oldal, ez pedig az európai uniós csatlakozás, amihez szintén be kell mutatnunk, hogy 6 évre, vagyis 2002-ig milyen programot szeretnénk csinálni, és mi az a program, amivel mi az európai csatlakozásnál ezt az igen kényes kérdést, a környezetvédelem kérdését... - hogy ismerjük fel saját feladatainkat és céljainkat, és hogy ismerjük fel a megoldandó problémánkat.
Nagyon érdekes megállapítás, amit az egyik mellékletbõl olvasok ki, méghozzá a környezet-egészségügyi akcióprogramból - ezek a számok elgondolkoztatják az embert -: például a Népjóléti Minisztérium költségvetésében erre a célra 1997-ben van 120 millió forint mindösszesen, '98-ban azonban már 462 millió, '99-re pedig 434 millió forint az elõirányzat. Az embernek óhatatlanul is az a gondolata támad, hogy tán nemcsak a következõ kormányra szeretnék áthárítani a feladatokat. Mert kvázi ez a megosztás úgy készül, hogy ebben az évben már ne nagyon költsünk, feladatokat se vállaljunk, elég a 120 millió, '98-ra meg lehet igényelni és ígérni a 462 milliót. Közben úgyis jön egy választás, egy kormányváltás, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belõle.
Azért hozom fel ezt a példát, mert ez egy nagyon sajátos eset volt, és erre konkrét példa van egy ilyen kormányváltásnál, hogy mi történik az ilyen határozatokkal. A Balaton vízminõség-védelmére is volt egy 1994-es kormányhatározat, amit még a Boross-kormány utolsó intézkedései között tett, aminek aztán, amikor a végrehajtását kezdtük nézni '95-ben, hogy mi valósult meg '94-ben, kiderült, hogy nem valami sok. Mindenki arra hivatkozott, hogy jó, jó, az a kormány hozott egy deklaratív, nagyon szép intézkedési tervet, hogy felelõs ez, meg kell csinálni októberre, novemberre, decemberben amazt. De se pénz, se posztó, és valljuk be õszintén: nem biztos, hogy szíve szerint saját gyermekének vallotta az új kormány az elõzõ kormánynak, mondjuk, a Balaton vízminõség-védelmét jó szándékkal szolgáló határozatát. Ezért ez a határozat felülvizsgálatra is került '95-ben is, aztán kiderült, hogy azok a határidõk sem jöttek be egészen, erre '96-ban született ugyanebben a témában ismét egy újabb határozat.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert egy ilyen programnál, amikor tényleg... - és ebben nem tudok egyetérteni az elõttem szóló tudós, tanult társam, a szabaddemokraták képviselõjének a véleményével, hogy elég, ha csak a célokat jelöljük meg, ezzel megoldottuk a problémát.
(17.40)
Mi, kereszténydemokraták azzal értünk egyet, ami a környezetvédelmi bizottság vitájában is felszínre került, hogy a feladatok és célok felismerése önmagában - jó, jó, hogy enélkül nincs megoldás - soha nem hozza a megoldást. Ebbõl a programból tehát pontosan az hiányzik, hogy kin és mikor kérhetõ számon. Mert ugye, egy hatéves program. - kérem! Hat év - de messze van! És akkor mindaddig lehet azt mondani, hogy ugyan, kérem, ne kérjék számon tõlünk ezt a programot; majd amikor a hat év lejárt! Majd az utolsó nap nézzük meg, hogy mi valósult meg ennek a programnak az egészébõl.
Itt tehát érezzük a hiányt, érezzük a hézagot, hogy ez a program valósan rögzíti, említi és sorolja fel a problémákat, csak nem merte elvállalni, mondjuk, azt a határozottságot, hogy legalább idõben bontsa meg a hat éven belül, ne mindent a hatodik év végén lehessen számon kérni.
Egy másik rettentõ fontos kérdés a finanszírozás kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan kérdések, amelyek megoldásának költségvetési vonzata is van, hiszen éppen ezért utaltam az elõbb a környezet-egészségügyi program keretein belül azokra a furcsa nagyságrendi ugrásokra, melyek majd '98-99-ben fognak bekövetkezni. Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy ennek az egész programnak a végrehajtása során, ha már egyszer nincs is benne kimondva, de ha valahol elfogadtatunk a társadalommal egy ilyen pogramot - mert ha mi elfogadjuk, és az Országgyûlés elfogadja, ez gyakorlatilag azt jelenti, hiszen minket a választók azért küldtek ide, hogy a társadalom számára fogadjuk el a programokat, szolgáljuk a közjót -, ha ezt egyszer elfogadtuk, akkor meg kellene teremteni annak a lehetõségét is, hogy a társadalomnak igenis legyen joga ennek a végrehajtásának az ellenõrzése! Ha nincs benne konkrétan, hogy ki a felelõs érte, akkor legalább a számonkérés, az ellenõrzés, hogy a folyamat hogy áll, hogy halad - ennek valahol legyen társadalmi kontrollja is! Rendkívül sok társadalmi szervezet foglalkozik a környezetvédelemmel, és hogy így mondjam, ezek mind hasznos ellenõrei lehetnének ennek a programnak. Akkor legalább a programba valahova bele kellene építeni ezen szervezetek végrehajtás iránti. nem akarom azt mondani, hogy ellenõrzési, de legalább az érdeklõdési jogát, hogyha úgy érzik, hogy valahol valami nem jó, fel tudják kelteni a figyelmet.
Úgy érzem, hogy ismét - tárgyilagos felmérés alapján - készült egy nagyon szép, deklaratív országgyûlési határozattervezet, de mindnyájan tudjuk azt, hogy minden deklaratív törvény - beleértve az alkotmányt, a mózesi kõtáblát, a tízparancsolatot, és beleértve még a kormányprogramot is, amit itt, ebben a Házban elmond a miniszterelnök, amikor megalakítja a kormányát -, minden ilyen program csak annyit ér, amennyit abból megvalósítanak. És minél nagyvonalúbban kezelünk egy programot, annál kevesebb valósul meg belõle.
Én a magam és a Kereszténydemokrata Néppárt részérõl megelégedett lennék azzal - mint az egyik társadalmi szervezetünk írta meg levélben a bizottsági vitánál -, hogy boldogok lennének, ha ennek az 50 százaléka megvalósulna. Én is úgy vagyok, hogy nagyon boldog lennék, ha a hat év alatt ennek az 50 százaléka valóban megvalósulna, csak nem látjuk a garanciákat a végrehajtásra, az ellenõrzésre és a finanszírozásra. Ennek ellenére azt mondjuk, hogy szükség van erre a programra, csak esetenként jobban oda kell majd figyelni, nemcsak kétévenként, hanem már menet közben is a végrehajtásra.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)