DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Képviselõtársaim! Mielõtt a program méltatására, bírálatára vagy azzal kapcsolatos véleményem kifejtésére térnék, egy rövid történetet szeretnék elmesélni. Múlt héten pénteken nagyon komoly nemzeti ügyünkben, a vízlépcsõrendszerrel kapcsolatban itt járt a hágai bíróság helyszíni szemlén. Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem egy fogadáson a délután folyamán, amikor is az egyik nagyon neves nemzetközi jogtudós azt mondta, hogy gratulál a magyar parlamentnek a környezetvédelmi törvényért, amelyet nagyon komoly szakfordításban az európai egyetemek nemzetközi és környezetvédelmi jogi tanszékein példaként fognak oktatni. Egyszerûen azért, mert egy olyan törvény született, amely egyrészt integrálni tudja a ma haladó szemléletet, tehát olyan irányokat, olyan elveket, olyan iránymutatást, nemzetközi szervezetek iránymutatásait, amelyek eddig nem kodifikálódtak egyértelmûen. Másrészt viszont tartalmaz olyan normákat is, amelyek egyértelmûen számon kérhetõk, de nem mennek olyan részletekbe, amely részleteket más törvényekben kell tudni rögzíteni. Egy egyértelmû dicséret hangzott el, és azt hiszem, ezt továbbítanom kell a magyar parlament tagjainak, akik nagyon nagy többséggel fogadták el ezt a törvényt.
Azt hiszem, ezzel a jó érzéssel kell a kezünkbe venni ezt a nemzeti környezetvédelmi programot is, hiszen ez a törvény írta elõ, és nem másról van szó, mint arról az alapvetõ elvrõl, hogy minden törvény annyit ér, mint amennyit abból igazán végre lehet hajtani, hajtatni. És ahhoz, hogy végre lehessen valamit hajtani, nyilvánvalóan további programokra van szükség; mert példának okáért az elõbb vitatott gazdasági feltételrendszert is csak akkor lehet megteremteni, ha olyan értelmes programok vannak, amelyek a célok mellett az eszközöket és a megfelelõ feltételeket is ki tudják dolgozni, és ezt megfelelõen rögzíteni is tudják.
Én tehát azt hiszem, hogy egy olyan program van a kezünkben, amelyre mindenféleképpen fel kellene hívni - és meg kell találni a módját, hogy milyen úton lehetne felhívni - a társadalom széles rétegeinek figyelmét, mert ez a program nem egyetlenegy ágazat programja. Anélkül, hogy mélyebben részleteibe mennénk, tudomásul kell venni, hogy egy nagyon komoly politikai program is van a kezünkben: egy nagyon komoly, társadalmat érintõ társadalmi program; egy nagyon komoly társadalomfejlesztési program; egy olyan program, amely keményen visszahat a gazdaságra. Kissé sajnálom, hogy Tardos Márton közben elhagyta a termet, mert én is szerettem volna csatlakozni az általa elmondottakhoz. Ugyanakkor egy olyan program, amely nagyon keményen a mûszaki fejlõdésre visszahat, valamint mindezek kapcsán az emberi életkörülményeknek is egyfajta meghatározója. Az elõbb hallottuk ennek egy nagyon fontos elemét, az egészségügyet érintõ lényeges kérdések spektrumát.
Azt hiszem, azért érdemes ezt - nem nagyon-nagyon hangzatosan -
felsorolni, mert mindegyikre lehetne nagyon jó példát is mondani. Az egyiket - szintén kicsit kitérõként, tájékoztatásul - hadd mondjam el tisztelt képviselõtársaimnak: a környezetvédelmi bizottság kezdeményezésére a házelnök úr, Gál Zoltán úr felhívással fordult a szomszédos országok parlamenti elnökeihez, hogy május végén az illetékes bizottságok vezetõi látogassanak el ide Magyarországra, hogy a magyar nemzeti környezetvédelmi programot itt közösen vitassuk meg. Természetesen azon elemeit vitassuk meg ennek, amelyek tartoznak a szomszédainkra is. Vajon mi az, ami nem tartozik rájuk? Nagyon kevés rész, többször közhelyszerûen elhangzott, hogy a környezetvédelem egy olyan tevékenység, amely nem nagyon tûr sem kulturális, sem politikai, semmilyen más határt. Sokszor hivatkozunk itt azokra a nemzetközi egyezményekre, amelyek egyik pillérét alkotják tulajdonképpen ennek a programnak. Ezek a nemzetközi egyezmények ezen országokra is feltétlenül kiterjednek. De ugyanakkor nagyon fontosnak tarthatjuk azt is, hogy egyeztessük velük ezt a programot, azért, hogy mi is egyeztethessük az õ programjaikat is, hiszen a levegõ, a víz és nagyon sok más tényezõ szempontjából is egymásra utaltan élünk ebben a medencében.
Azt hiszem, hogy a magyar parlamentnek ez a kezdeményezése mindenképpen példamutató, ezért tisztelettel - amit megtettem írásban is - arra szeretném kérni a Házat, hogy az általános vitát a késõbbiekben függessze föl, várja meg ennek az egyeztetésnek az eredményét, és a végsõ szót - nem teljes mértékben befolyásolva természetesen álláspontunkat, de kiegészítve netalántán a végsõ határozatot - ennek a találkozónak eredményeként mondja ki.
Azt hiszem, érdemes szólni arról, hogy milyen nagy jelentõségû ennek a társadalmi hatása. Nevezetesen szó van arról, hogy egy ilyen program végrehajtása nem úgy mûködik, hogy az állam pénzt ad, az állam szervezetei ezt megcsinálják, hanem nagyon sokfajta tényezõ kölcsönhatásából eredeztethetõ. Milyen tényezõk ezek? Nem szabad mindegyiken végigmenni, de nyilván az egyik része: azoknak a normáknak, szabályoknak a halmaza, amelyet a piacgazdasági körülmények között mindenki köteles a saját termelési tevékenysége vagy egyéb hétköznapi tevékenysége közepette betartani. De a másik véglet természetesen az, hogy vannak dolgok, amelyeket a társadalom széles rétegeinek magukra nézve kötelezõnek kell venni, s mi több, azoknak a betartatásában is - elõbb elhangzott -, ellenõrzésében, egyfajta fegyelmi folyamat biztosításában is magukra kötelezõnek kell vállalni.
A minap kissé magamra haragítottam a környezetvédõ mozgalmak széles táborát. Néhány száz résztvevõ elõtt vitába szálltam, és azt mertem volt mondani, hogy a rendszerváltoztatás meginduló fázisában természetes volt, hogy a környezetvédelmi mozgalmak nagyon széles, nemzetközi értelemben is komoly politikai sodrású magatartást fejtettek ki; az elõbb említett hágai perben is most folyó, vízlépcsõvel kapcsolatos környezetvédelmi mozgalmi tevékenység visszahatott az egész magyarországi gondolkodásra, politikai rendszerváltásra is. Ám, ellenben ennek a folyamata többé-kevésbé lejárt.
Hol tartunk most? Ott tartunk most, hogy ezeket a normákat magára nézve mindenkinek kötelezõnek kell venni, és végrehajtásában tevékenyen részt kell venni. Ez azt jelenti, hogy a széles civil mozgalmaknak - a kis lakóhelyi közösségtõl kezdve a jelentõsebb zöldmozgalmakig - oda kell figyelni, hogy mi történik velük, mi történik a lakóhelyen, a környezetben, akárcsak egyszerûen a lakókörnyezetben, de akár az õket körülvevõ ipari területeken is. Tehát amellett, hogy maguk is "szedik a szemetet", aközben természetesen azt is vigyázzák, hogy mások is ezt tegyék. Egy másfajta magatartásnak kell feltétlen kialakulni ahhoz, hogy valóban megváltozzanak az életkörülményeink.
A harmadik fõ területen, a gazdaság területén - azt hiszem - keményen oda kellene figyelni, hogy nem arról a néhány száz millióról van szó, mint amit Hasznos doktor úr most egy kis részletelemként kiemelt, hanem tudnunk kell, az anyagban benne van, hogy csak a tavalyi évben, számítások szerint, közvetlenül környezetvédelmi tevékenységre több mint 70 milliárd forint költõdött, és az állami költségvetés bizony eléggé bõkezû az utóbbi idõben ezen a területen. Ha figyelembe vesszük, hogy mindaz, ami a szennyvízkezelés, szennyvíztisztítás területén történik, a vízgazdálkodás, az útépítés, más infrastrukturális területeken is, ez bizony a környezet alapvetõ megváltoztatására is szolgál, természetesen, ha megfelelõ módon van végrehajtva.
(18.00)
Éppen ezért azt hiszem, hogy sokkal több az eszköz, mégpedig olyan nagyon sok az eszköz, hogy ennek az egész magyar gazdasági fejlõdésre valamilyen visszahatása van, vagy ha jól csináljuk, lehet, illetve kell hogy legyen. Magyarul: egy ilyen programnak az ipar fejlõdésére, a környezetvédelmi ipar fejlõdésére mindenféleképpen kell hogy iránymutatásként szolgálva, eszközökkel, pénzzel és szabályozással is rendelkezésre álljon.
A mezõgazdasági bizottság hozzászólásában már elhangzott, hogy az egyik legnagyobb fogyasztó a mezõgazdaság a természeti értékeink tekintetében. Azt hiszem, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a bizonyos nemzeti agrárprogram kiegészíthetõ - errõl beszéltünk többször is - olyan agrár-környezetvédelmi programmal, amely ehhez kapcsolódva, integráns részeként mind a kettõnek, nemcsak az agrártevékenység, hanem az egész vidékfejlesztés komplex környezeti kérdéseivel foglalkozhatna, és ezzel valóban ágazatközivé tudja tenni mindazt, ami nemcsak jellegében az, hanem természetesen a tevékenységében is az kell hogy legyen.
Nem szívesen mennék bele ennek részleteibe a környezetvédelmi program tárgyalásakor. Azt hiszem, hogy azért - ha finoman is, halkan is - mindenképpen fel kell hívni a kormányzati képviselõk figyelmét arra, hogy ezen kétévente megismétlendõ, igazán a valós programot tartalmazó, részkérdéseket tartalmazó anyagban részletesebben válaszolni kell a ki, mikor, hogyan, miért, kinek az érdekében, mibõl, mikorra alapvetõ kérdéseire. Hogy miért kell? Ezek hihetetlen fontos kérdések! Akkor - és lehet, hogy ez megint egy kicsit politikai kérdés, lehet, hogy egyúttal gazdasági is -, amikor tudjuk, hogy az EU- csatlakozás egyik feltétele, hogy bizonyos környezeti normákat el kell érni, ezen belül, mondjuk, a tisztított szennyvizek arányát a jelenlegi - nem tudom - 43-45-rõl 63-65 százalékra kell felemelni, ami megfelel az akkori európai normáknak, ezekhez, ennek a végrehajtásához ismereteink szerint 300-400 milliárdos nagyságrendû beruházásra van szükség. Tehát nem lényegtelen összegekrõl van szó; egy relatíve rövid idõn belül tehát igenis olyan programokkal kell rendelkezni, ami világosan megmondja, hogy képesek vagyunk rá, igen, nem, mibõl és mikorra vagyunk ezekre képesek.
Végsõ soron nagyon szívesen csatlakozom ahhoz, amit Hasznos Miklós doktor is elmondott, mégpedig ahhoz, hogy biztos, hogy ennek a programnak az ellenõrzése nagyon komoly kérdés akkor is, ha alapvetõen a célok teljesülésének folyamatáról, és akkor is, amikor nagyon konkrét tevékenységekrõl van szó. De nézzünk körül a magunk háza táján is! Igen, a környezetvédelmi bizottságnak feladata az, hogy a kormányzati munkát ellenõrizze, ezért van ellenõrzési albizottsága is. Tehát számon kell kérnünk adott esetben a tárcáktól, hogy ezen törvény végrehajtásakor milyen kormányzati, milyen minisztériumi rendelkezéseket hoz annak érdekében, hogy az egész gazdasági és társadalmi szféra az itt foglaltakat megfelelõ módon kövesse.
Természetszerûleg nem tértem ki olyan lényeges kérdésekre, amelyeket Kiss Róbert képviselõtársam megtett mint a környezetvédelmi bizottság elõadója, hiszen magam is környezetvédelmi bizottsági tag vagyok, és éppen ezért egyetértek azokkal, amik elhangzottak, azok megismétlése - gondolom - teljes mértékben indokolatlan. Én tehát a tisztelt Háznak azt szeretném javasolni, hogy elmélyülten tanulmányozza, vitassa meg, és késõbbiekben fogadja el ezt a programot.
Még egy utolsó gondolatként hadd mondjam el, hogy azért is tegye ezt a megítélésem szerint, mert minõségi változáson megy keresztül ennek kapcsán is a parlament munkája. Nem törvényalkotó gyárként kell hogy dolgozzunk, hanem az ezen törvények végrehajtását szolgáló programok - amelyek sokkal szélesebb társadalmi érdeklõdésre tarthatnak számot - elfogadása is parlamenti szintû feladat, és nagyon bízom benne, hogy más területeken is egyre inkább ilyenekkel szembetaláljuk magunkat. Gondolom, hogy ezzel a mi feladataink is magasabb szintûekké, magasabb rangúakká válnak, és ha ezeket teljesíteni tudjuk, akkor talán a társadalom is jobban fogja megítélni a munkánkat, mint ahogy ezt eddig tette. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)