CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Napirend elõtt foglalkoznunk kell az április 1-jétõl életbe lépett újabb 3,6 százalékos villanyáram-emeléssel, és az ellensúlyozására hivatott kompenzációs lehetõség késedelmeivel. Az angol ETD Limited magyar sajtóban is megszellõztetett tanulmánya, amely a villamos energia hazai privatizációjával foglalkozik, befektetõi súgást tartalmaz csendes áremelésre.
(9.00)
A tanulmány a közel 25 százalékos januári áremelésrõl cinikusan megállapítja: a fogyasztói reakció visszafogott volt, és az áremelés mértéke fokozatosan elvesztette az élét a többi iparágra rótt sokkal magasabb emelésekhez viszonyítva. Majd így folytatja: remélhetõ, hogy a Magyar Energia Hivatal csendben végrehajtja majd a negyedévenkénti árkorrekciót, és ezzel nem fog megint akkora figyelmet kelteni a sajtóban. Ezért kell szólni róla hangsúlyosan itt, az ország nyilvánossága elõtt.
A mostani 3,6 százalékos áremelés azt jelenti, hogy a háztartási célú villany ára kilowattóránként 40 fillérrel drágul. Ez a lakosságnak évente újabb 4 milliárd forint többletkiadást jelent. Amennyiben júliusban és októberben is ugyanennyivel növelik a villany árát, akkor az év eleji 24,9 százalékos emelés az év átlagában már 30 százalék fölé kerül. A fogyasztók jelentõs része így sem tud fizetni, egyre növekszik az áramszolgáltatók kintlévõsége. Napirenden vannak a kikapcsolások. Ez már nyílt támadás a létminimum alatt élõk ellen!
Az év eleji 25 százalékos emelés óta szervezi a kormány a kompenzációs alapítványt, amely csak nem akar összejönni. Kompenzáció még nincs, de újabb áremelés már van. A beharangozott összesen 1,5 milliárd forintos kompenzáció még a mostani, úgynevezett árkorrekció felét sem éri el, még semmi megoldás nincs a gázáremelkedés és a távfûtés kompenzációjára. Ugyancsak év elejétõl halljuk a befektetõk szûnni nem akaró méltatlankodását, akik felpanaszolják, hogy nem biztosított az ígért 8 százalékos nyereségük.
Bekövetkezett tehát az, amit elõre jeleztünk: a gyakorlatilag ellenõrizhetetlen költségek növelése útján történõ jövedelemkivonás elismertetése a 8 százalékos garantált nyereségre való hivatkozással. Pedig ezek a társaságok már az év elejétõl pozitív diszkriminációt élveznek. A közel 25 százalékos átlagos fogyasztóiár-emelés mellett a privatizált áramszolgáltatók 41 százalékos, az erõmûvek 27 százalékos emelést kaptak, miközben a hazai erõmûvek csak 3 százalékot, Paks pedig semmit.
Folynak az ár-felülvizsgálati elõkészületek, amit az energia hivatal fõigazgatója január 30-án kelt körlevelében szabályozott. A sajtóhírekbõl kitûnik azonban, hogy csak a privatizált külföldi irányítású társaságok kérnek árfelülvizsgálatot. A rejtélyre az említett közlemény adja meg a választ, amely rögzíti, hogy az ár- felülvizsgálati kérelem nem vonatkozhat a január 1-jétõl hatályos ármegállapítás elõkészítésekor az elismerendõ költségek közül a kormánymegbízott által kiemelt tételekre. Ezért nem vitathatók, vagyis a hazai tulajdonú társaságoknak a januári ármegállapítással is súlyosbított rossz helyzete állandósul.
Az áremelésbõl származó jövedelem továbbra is elsõsorban a külföldi befektetõkhöz kerül és nem oda, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Az általam említett tanulmány azt is tartalmazza, hogy az erõmûvi kapacitáshiány beléphet az ezredforduló után. Tehát nincs befektetési garancia, ami a legfontosabb távlati cél lenne, nincs garancia egy megfelelõ, idõben belépõ kompenzációra sem.
Mindezeket a problémákat fel kellett vetnünk a most nem régen, április 1-jétõl életbe lépett áremeléssel kapcsolatban, ami - mint jeleztem - a következõ negyedévenként is belépõ áremeléssel kapcsolatban, összefüggésben súlyos mértékben felveti azt, hogy a kompenzáció rendszere miért késik, és távlatban is súlyos gond van (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) az energiaprivatizációt illetõen. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)