DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Nem folytat senki számháborút. 1997-ben egyébként a felsõoktatási törvénnyel összhangban megváltozott a felsõoktatási intézmények finanszírozási formája. A költségvetés többé nem bér- és dologi költséget finanszíroz, hanem normatív finanszírozásra tért át. Ennek megfelelõen a korábbi évek gyakorlata - miszerint a Kjt. módosulásából következõ béremelések fedezetét az intézmények automatikusan megkapták a költségvetésbõl - megszûnt.
Ennek megfelelõen az egyetemek, fõiskolák a költségvetésnek jeleztek különféle hiányokat. A minisztérium saját számításai szerint ezek a jelzések nem megalapozottak. Ha két fél eltérõ véleményen van, akkor általában a tárgyalás szokott a célszerû megoldás lenni. Ezt a gyakorlatot követte a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium is, amikor a felsõoktatási intézményektõl bekérte a hiányokat, tehát bekérte a jelzéseket a Kjt.-módosulás következtében szerintük elõállott hiányokról. Ezeket felülvizsgálta, és jelen pillanatban is folytatja a tárgyalásokat a felsõoktatási intézményekkel, hogy mekkora az a hiány, amelyet ténylegesen el tudunk ismerni.
Tekintettel arra, hogy az intézmények által jelzett hiányba olyan -
egyébként csakugyan létezõ, az intézmények számára szorító -
hiányokat is belevettek, amelyeknek semmi közük nincs a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosulásához, ezért indokolt a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium gyanúja: nem minden hiányt kell zsebbõl azonnal kifizetni, hanem esetleg tárgyalni kellene az intézményekkel arról, hogy mi az, ami ténylegesen kifizetendõ - mert a parlament által módosított Kjt. hatása -, és mi az, amit az intézményeknek - bár elismerem, hogy nehéz helyzetben, de - mégiscsak maguknak kell kigazdálkodniuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)