KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársam! Ne haragudjon, de elöljáróban rögzítenem kell azt, hogy az interpelláció néhány állítása kissé távol áll a valóságtól. Többek között azt állítja, hogy a kormány a 238/1996. (XII. 26.) számú rendeletével finanszírozáscsökkentéssel sújtja a háziorvosokat. A háziorvosi ellátás finanszírozására szolgáló elõirányzatot nem a hivatkozott rendelet, hanem az Országgyûlés által elfogadott, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésérõl szóló, 1996. évi CXXV. törvény biztosítja. Ez az elõirányzat pedig nem csökkent, hanem emelkedett több mint 2 milliárd forinttal; nem olyan mértékben, ahogyan szerettük volna, hanem amennyire a gazdaság teherbíró képessége lehetõséget adott.
Az elmúlt hetekben a Népjóléti Minisztérium és az Egészségbiztosítási Önkormányzat között tárgyalások folytak annak érdekében, hogy az ez évi 17 százalékos bér- és 15,9 százalékos dologi növekmény kifizetéséhez szükséges kasszaösszegeket biztosítani lehessen. A kormány és az Egészségbiztosítási Önkormányzat közötti megállapodás alapján az E-Alap gyógyító-megelõzõ tételeiben kasszaátcsoportosításokat hajtottunk végre annak érdekében, hogy a fenti elõirányzatok intézményekhez történõ eljuttatását biztosítsuk. Az átcsoportosítás nemhogy nem sújtja a háziorvosokat, hanem részükre is biztosítja a szükségszerû növekmény érvényesülését.
A hivatkozott 238/1996. kormányrendelet a törvényben elõírt emelt keret felhasználására ad a korábbi - ugyancsak sokszor kifogásolt - rendelkezéseknél jobb megoldást. A változások fõ indoka a háziorvosi ellátás erõsítése, melynek a lakosság egészségi állapota javításában kiemelt szerepe van.
A rendelet valóban megszüntette az eddigi degressziómentességet a háziorvosi praxisoknál; de nem állja meg a helyét a képviselõ úr azon megállapítása, hogy 2000-2200 fõ lakosnál nem nyújt finanszírozást.
Engedje meg, képviselõ úr, hogy szóljak azokról a finanszírozási eszközökrõl, amelyek segítségével törekedtünk a kívánatos szakmapolitikai célok megvalósítására, és amelyeket ön - számomra érthetetlen összefüggésben - kifogásolt!
Elsõként a degresszióról, amely eszköz kizárja azt, hogy meghatározott határérték fölött egyenesen arányos legyen a háziorvos bevétele a nála felhalmozott kártyaszámmal. Ez az eszköz éppen a kisebb vagy éppen optimális méretû körzeteket és ezen keresztül a lakossághoz közelebbi, jobb ellátást segíti.
A másik eszköz a szakmai munka tartalmának a jobb elismerése. Ezen eszköz inkább preferálja a lakosság egészségi állapotát javító gondozási munkát, mint a háziorvoslásban kisebb jelentõségû vizsgabizonyítványoknak a meglétét. A körzeti munkához szükséges szakismeretek megszerzésének ösztönzését, az alapszakvizsgák meglétének kiemelt elismerését is hasonlóan fontosnak tartjuk.
Mindezekkel szinkronban van az új körzetek kialakítását elõsegítõ újabb intézkedések szükségességének a megfogalmazása. A háziorvosi kasszában 300 millió forint került elkülönítésre az új körzetek finanszírozására.
Valójában ezeket az eszközöket kifogásolja a képviselõ úr, olyan módon, hogy félremagyarázza az intézkedéseket: olyan hatásokat köt hozzájuk, amelyekkel semmilyen kapcsolatban nincsenek. Az elmúlt idõszakban kiderült néhány olyan részletkérdés, amelyet a rendeletben javítani szükséges. Ezért folyamatban van a rendelet korrekciója, amely megteremti például a rezidens orvosok alkalmazásának a lehetõségét és figyelembevételét a degresszió számításánál, valamint a gondozási szorzók alkalmazásának a kiterjesztését a gyermekkörzetekre.
Az elmúlt két hétben egyeztetést folytattunk a háziorvosok érdekképviseleti szervezeteivel is. Az egyeztetés során - a szakmapolitikai célokat szem elõtt tartva - további korrekciókban állapodtunk meg: így például a degresszió alóli mentesség nagyon szigorú feltételekhez kötött visszaállításában és a szakvizsgáknak a korábbinál szûkebb körben és mértékben történõ figyelembevételében.
Tisztelt Képviselõ Úr! Az elõbb elmondottak igazolják, hogy a kormány kész az ésszerû korrekciókra. Úgy gondolom, hogy az interpellációjában elmondottakat összevetve a valósággal - azért is, hogy késõbb ne lehessen önt tudatos félrevezetéssel vádolni -, ön a válaszom elfogadásával ilyen hasonló, ésszerû korrekciós lépést tudna felmutatni. Kérem tegye meg: fogadja el a válaszomat. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)