DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Én úgy gondolom, hogy a normatív finanszírozás bevezetését alapvetõen két tényezõ indokolta a felsõoktatásban: részint a felsõoktatásban tanuló fiatalok létszámának rohamos növekedése, részint pedig a szûkös állami költségvetés kiszámítható és áttekinthetõ szétosztása.
Szeretném megjegyezni, hogy hasonló okokból kifolyólag a fejlett országokban a felsõoktatás normatív finanszírozása legkésõbb a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején mindenütt megtörtént. A normatív finanszírozás és az intézményi gazdálkodási autonómia ennek megfelelõen a nagy ellátórendszerek finanszírozási válságára, jelen esetben a felsõoktatás finanszírozására adott választ. A normatív finanszírozásnak ugyanakkor ugyanaz az elõnye, mint ami a hátránya; jelesül, hogy az állam befolyásoló szerepét és a szféra szakmapolitikai - hogy úgy mondjam - mozgásterét jelentõsen beszûkíti. Ennek megfelelõen szükség van olyan finanszírozási csatornákra is, amelyek ezeket a preferenciákat, ezeket az értékrendeket érvényesíthetik. Így a felsõoktatási törvény '96. évi módosításával a '97. évi költségvetésben megjelentek olyan jelentõs kiegészítõ források, amelyek az oktatáspolitika minõségét finanszírozó összegként állnak a felsõoktatás rendelkezésére.
A normatív finanszírozás bevezetését már az 1993. évi felsõoktatási törvény is elõirányozta, bevezetése azonban részint a kormányzat, részint a szféra ellenállása miatt halasztódott. Ennek az elodázása viszont egyértelmûen azzal a következménnyel járt, hogy a szféra lett a halogatás vesztese, hiszen nem volt olyan automatizmus, amelyik a költségvetéstõl a növekvõ hallgatói létszám megemelt finanszírozását kikényszerítette volna. Ennek következtében a hallgatói létszám úgy duplázódott meg a kilencvenes évek elején, hogy a felsõoktatásra fordított állami támogatás nagysága reálértékben nagyjából változatlan maradt.
Hozzá kell azonban azt is tennem, hogy ez az átállás többéves folyamat lesz, megindult a normatív finanszírozásra történõ átállás; de többéves folyamat lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi években kialakult aránytalanságokat nem lehetett megszüntetni egyik napról a másikra annak veszélye nélkül, hogy más intézményeket, nagy, jelentõs értékeket felmutató intézményeket tettünk volna mûködésképtelenné. Olyan aránytalanságok alakultak ki az egyes intézmények, sõt intézménycsoportok támogatásában, amelyek torzulásait a jelenlegi, ön által torznak nevezett normatívák is tükrözik - az 1998-ig tartó átmenet következtében szükségszerûen.
Az egér tehát, tisztelt képviselõ úr, azért volt torz, mert torz volt az a bölcsõ, amelybe születésekor bele kellett tenni, de ezeket a torzulásait az idõk folyamán ki fogja nõni. Szeretném felhívni figyelmét még arra is, hogy a képzési normatívák figyelembe veszik az egyes szakirányok gyakorlatióra-igényét, így a fõiskolai képzések tekintetében erre figyelemmel vannak.
(15.30)
Figyelembe veszik ugyanakkor azt is, hogy az egyetemi képzések jelentõsen alapkutatás-igényesebbek, hogy ott jelentõsen több a tudományos minõsítéssel rendelkezõ oktatók száma. Azt is hozzá kell tenni, hogy az ön által is említett módon számos egyetemi képzés gyakorlatigénye egyáltalán nem marad el a felsõoktatási képzéstõl. Tehát azt gondolom, hogy a fõiskolai és az egyetemi képzés más-más célokkal, más-más sajátosságokkal és így más normatívákban elismert támogatási igényekkel rendelkezik. A képzési sajátosságokból adódóan valóban az egyetemi képzés támogatásigényesebb, és ebbõl, valamint a képzési idõ hosszából következõen az egyetemen szerzett diploma drágább, mint a fõiskolán szerzett.
A képzési normatívák ezeket a sajátosságokat tükrözik. Abból, hogy az egyik képzés drágább, mint a másik - úgy gondolom -, még egyáltalán nem következik az, hogy az egyik fontosabb, a másik lebecsültebb a másiknál, és ennek megfelelõen az sem következik belõle, hogy ez bármiféle morális válsághoz és lezülléshez vezetne.
Szeretném hangsúlyozni végezetül, hogy ezen normatívák kidolgozása a felsõoktatás képviselõinek bevonásával történt. Ön ezt kissé pejoratív módon mintegy a lobbyérdekek elõtt való meghajlásként aposztrofálta. Én azonban úgy gondolom, ez az oka annak, hogy a szféra döntõ többségében tudomásul vette ezeket a normatívákat, és ha nem is tökéletesek ezek a normatívák, esély van arra, hogy az 1998-ig történõ bevezetés során ezek helyükre kerüljenek. Köszönöm szépen. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)