DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Kérdése címének elolvasása után annak megfogalmazásából, nevezetesen, hogy mi az igazság, kezdetben arra gondoltam, hogy az igazságra kíváncsi, arra, hogy valójában mi történt. Ezért az ügy érdemérõl szeretnék néhány szót mondani.
A minisztérium 1996. december 31-én tette közzé a Közbeszerzési Értesítõben a Cégközlöny kiadásával kapcsolatos ajánlati felhívást. A felhívásban írt ajánlattételi határidõ 1997. február 10-én járt le. Még e határidõ lejárta elõtt határozta el a minisztérium az ajánlati felhívás módosítását, mégpedig akként, hogy a pályázathoz felhasználható mûszaki leírás átvételének lehetõségét az eredetileg megjelölt öt nap helyett az ajánlattétel lejártáig meghosszabbítja.
Ezt a módosítást az IM 1997. január 30-án, tehát az eredeti határidõ lejárta elõtt megküldte a Közbeszerzési Értesítõnek. Ezt követõen a fenti eljárást sérelmezve fordult az egyik ajánlattevõ a Közbeszerzések Tanácsa közbeszerzési döntõbizottságához. A döntõbizottság határozatában úgy foglalt állást, hogy az IM ajánlati felhívásának módosítása nem minõsül módosításnak, az mindössze az eredeti ajánlattételi határidõ meghosszabbítását jelenti.
Álláspontunk szerint nem az ajánlati határidõt hosszabbítottuk meg, hanem egy olyan fontos, valamennyi érintettet érintõ hatású érdemi kérdést, amely befolyásolhatta a közbeszerzési eljárás menetét, ezért az IM a határozat ellen bírósághoz fordult. Jelenleg itt tart az ügy.
Szeretném visszautasítani képviselõ úr azon kérdéseit, hogy az IM miért hány fittyet a törvényi elõírásokra, illetve hogy fölötte állna a törvényeknek. Az elmondottak ugyanis azt támasztják alá, hogy a minisztérium a közbeszerzésekrõl szóló törvény szövegének és szellemének megfelelõen járt el. (Taps a kormánypárti oldalon.)