ELNÖK: Tisztelt Képviselõ Úr! Nem politikai meggyõzõdésbõl, hanem tájékoztató jelleggel mondtam el önnek azt, amit elmondtam. (Derültség és szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
Az azonnali kérdés esetében ugyanis az a helyzet, hogy a miniszterelnök úr személyes helyettesítésre kér fel valakit, hiszen nem lehet tudni pontosan, hogy mi lesz az azonnali kérdés tartalma. Az alkotmány szerint a miniszterelnök személyes helyettesítésre csak minisztert kérhet fel.
Az interpellációk és a kérdések esetében más a helyzet, mert az interpellációk esetében a miniszterelnök azt mondhatja, amit ma is több alkalommal mondott, hogy egyrészt valamelyik minisztérium feladatkörébe tartozik az ügy, ezért átadja; vagy pedig a saját egyébként elkészített válaszának felolvasására kér fel egy államtitkárt. A miniszterelnök mindkét esetben jogszerûen jár el.
Egyébként az azonnali kérdésekben kialakult gyakorlatunk és az alkotmány hatályos szövege szerint nem helyettesítheti, csak miniszter. Egyébként is azt kér fel a személyes helyettesítésére, akit jónak lát, hiszen még nem tudhatja, hogy ön mit fog válaszolni erre a kérdésre.
A felvetésére az a javaslatom, hogy a frakciója forduljon az alkotmányügyi és ügyrendi bizottsághoz, amennyiben a házszabály- Brtelmezésemmel ellentétes értelmezése van, vagy nem tartja helyesnek a házszabály-értelmezésemet. Gondolom, ez nem a házbizottság kompetenciájába, hanem az alkotmányügyi bizottság feladatkörébe tartozik, ezért ezt javasolnám.
Ehhez az ügyrendi kérdéshez kíván Torgyán képviselõ úr észrevételt tenni? Megadom a szót.