TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselõtársaim! Elnök Úr! Nagyon rövid leszek. A bizottság március 26-án tárgyalta meg az elõterjesztést, és az emberi jogi bizottság természetesen csak az illetékességi körébe tartozó indítványokról folytatott polémiát, összesen 56-ról a 135 közül, amelyek az ajánlástervezetben szerepeltek.
Tulajdonképpen egyetlen oka volt annak, hogy a bizottság elõadót állított a részletes vita elõtt. Ez nevezetesen a válsághelyzettel kapcsolatos definíciós probléma volt. Ennek a története röviden a következõ:
A bizottság az ajánlás 19. pontjában egyhangúlag szavazott akkor, amikor Sebõk János és Mécs Imre képviselõtársunk indítványát az elõterjesztõ egyetértésével elfogadta - tehát az elõterjesztõ által támogatott indítványt elfogadta. Ez az értelmezõ rendelkezések 15. pontjára vonatkozott, amelyben a válsághelyzet definíciója szerepelt.
A történethez tartozik, hogy az általunk tárgyalt 56 indítványból 10 indítványban - tehát elég sokban, legalábbis ha jól számoltam - szerepelt az a kifejezés, hogy "válsághelyzet". Mindjárt a következõ ilyen típusú indítványnál, a 29-esnél az egyik képviselõ, a bizottság egyik tagja észrevételezte, hogy miközben kilõttük azt, hogy van válsághelyzet, utána meg van egy sor olyan paragrafus a törvényjavaslatban, amely arról szól, hogy mit kell csinálni válsághelyzetben.
Ettõl kezdve a bizottság egy olyan indítványt is leszavazott, amelyet az elõterjesztõ támogatott, éppen abból a megfontolásból, hogy tudniillik a bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy ha a válsághelyzet definíciója ki van véve a szövegbõl - hiszen az elõterjesztõ támogatta -, akkor hogyan lehet hivatkozni erre a kifejezésre, hogyan maradhat benne más paragrafusokban. Az elõterjesztõ álláspontja ezzel kapcsolatban nagyjából egybeesett azzal, ami a 19. indítvány benyújtóinak indoklásában szerepelt; nevezetesen Bakondi vezérõrnagy úr azt mondta, hogy a válsághelyzet mint megközelítés, mint definíció - gondolom - indokolatlan és szükségtelen, nem a határõrizetrõl szóló törvény feladata, hogy egy válsághelyzetet definiáljon. Utalt arra, hogy a rendkívüli idõszakról majd valamikor törvénynek kell rendelkeznie.
Gyakorlatilag a bizottság végül is azon az állásponton volt, miután végigvette az ajánlás 56 pontját, hogy még egy nem precíz definíció is jobb, mint a semmi, ha a normaszövegben a "válsághelyzet" kifejezés a továbbiakban változatlanul bennmarad. Köszönöm a figyelmet.